Segélykiáltás! Elértünk a határra, de vajon átlépünk rajta?

Segélykiáltás! Elértünk a határra, de vajon átlépünk rajta?

Nem vitás, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) felvetése alaposan felkavarta a magyar nagypolitikát. Emlékezetes, a tárcavezető, illetőleg az MGYOSZ a hazánkat sújtó kritikus munkaerőhiányt harmadik országból pótolná. S bár ez nem hangzik jól, ugyanakkor ha nem lépjük át a határt (átvitt értelemben is), felkészülhetünk a magyar gazdaság zsugorodására.

Varga Mihály a minap egyetértett az MGYOSZ által benyújtott javaslattal, melynek egyik pontja szerint akkora már a munkaerőhiány hazánkban, hogy nagyjából 250 ezer “kulturálisan beilleszthető, szakképzett munkaerőre” van szüksége a gazdaságunknak.

A miniszter leszögezte ugyanakkor: senkinek nem kell aggódnia, hogy emiatt elveszti az állását, hiszen csak azon szakmákról van szó, amelyekben nincs elegendő számú, megfelelően képzett hazai munkaerő. Az erről szóló szabályozás módosítása hamarosan megjelenik. A politikus hangsúlyozta azt is, a kormány határozott lépéseket tesz azért, hogy a munkaerőhiány ne legyen akadálya a gazdasági növekedésnek.

De hogyan lehet munkaerőhiány, amikor hat év alatt több mint 600 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, ami jelenleg 4 millió felett van, azaz 26 éve nem dolgoztak annyian mint, most. Aggodalmunkat csak fokozhatja, hogy az Orbán-kormány is elismerte a kritikus helyzet tényét, pedig a negatívumokról nem szoktak beszámolni a kormányzásukkal kapcsolatban.

Nagy a baj!

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint májusban 71.551 betöltetlen munkahely volt nálunk. Budapest vonzáskörzetében lévő cégek például több mint 18 ezer embert tudnának azonnal foglalkoztatni, míg Közép-Dunántúlon négy és félezer üres munkahely van – a régiók közül itt a legmagasabb ezek aránya (2 százalék).

 

A Világgazdaság adatai alapján 2016 első negyedévében a nemzetgazdaság legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásainál 36 ezer, a költségvetési intézményeknél 14,5 ezer állás várt betöltésre. Előbbi közel 9 ezres, mintegy 33 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. Így a versenyszférában ez év első negyedévében száz álláshelyre 1,7 olyan pozíció jutott, amelyre jelentkezőt vártak a cégek.

 

Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnöke az állami hírtévében ezzel kapcsolatban kifejtette,

“nevetségesek azok a vélemények, hogy Magyarországnak nincs szüksége külső munkaerőforrásra. Meg kell nézni a számokat”.

Szerinte az aki azt mondja, hogy a munkaerő-problémáknak ez a fajta a kezelése hülyeség, nézze meg a számokat, egyúttal vegye tudomásul, hogy e nélkül zsugorodó gazdaságban fogunk élni; az érdekvédelmi szervezet számítása szerint első körben 40-50 ezer dolgozó érkezhetne külföldről.

Mondandója élét egyébként egyébiránt Lázár Jánosnak szánta, a kancellária miniszter több alkalommal – így a legutóbbi Kormányinfón is – kritizálta az MGYOSZ felvetését, és a nagytőke érdekérvényesítőinek festette le a Szövetséget. A fideszes politikus azt mondta, hogy amíg nem lesz minden magyar embernek munkája, nem valósul meg a teljes foglalkoztatottság, addig nem hozunk be külföldről munkavállalókat. Szerinte potenciál a bürokráciacsökkentésben, a cigányság felemelésében, illetőleg a most még az iskolapadot koptatókban rejlik. Azonban egyik sem tűnik gyors, célzott és hatékony megoldásnak.

Míg a teljes foglalkoztatottság pedig nem több mint egyszerű demagógia, politikai termék.

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) összegyűjtötte a hiányszakmákat; a legrosszabb helyzetben a szociális és az egészségügyi ágazat van, de az IT-szektor, az építőipar, az idegenforgalom és a vendéglátás is komoly bajban van.

Látható, égetően fontos lenne, ha lépne a kormány, igaz ezt a helyzetet nem lehet egyedül a Fidesz-kabinet nyakába varrni, hiszen az elmúlt időszak vezetői sem tettek semmit a magyar munkaerőhiány pótlására.

60 ezer mínusz

A KSH adatai szerint míg 15 éve 189 ezer pályakezdő lépett be a munkaerőpiacra, addig tavaly a számuk a 128 ezret sem érte el!

“De nem csak demográfiai kiváltói vannak ennek a folyamatnak”

– hangsúlyozta lapunknak Molnár Balázs, az Iránytű Intézet elemzője. A munkaerőhiány alapvetően három okra vezethető vissza.

Egyrészt természetesen alacsony a születésszám. Az adatok szerint 2020-ra 63 ezer fő tűnik el, ami megfelel egy Érd nagyságú település lélekszámának. 2040-re – a 2014-es kiinduló állapothoz képest – már 377 ezer főnyi mínuszra számíthatunk. 2080-ra a lélektani határ átlépésre kerül; 9 milliónál kevesebb; 8,68 millió magyarországi lesz.

Másrészt a kivándorlás is csökkenti a munkakínálatot, ráadásul épp a fiatalok hagyják el az országot, akik eleve kevesebben vannak. Azok a középfokú végzettséggel rendelkező pályakezdők, vagy legfeljebb pár éves szakmai tapasztalattal rendelkezők mennek el, akik itthon ugyan el tudnának helyezkedni, de munkájukért cserébe csak roppant szerény bérre számíthatnának. Kisebb szegmens, de annál fontosabb a diplomások elvándorlása, ami többek között az IT-szektorban és az egészségügyben okoz jelentős hiányt. A munkaerőért folyó uniós versenyben egyelőre egyértelműen vesztésre állunk, sem a hazai bérek, sem a versenyképességünk nem teszi lehetővé az agyelszívás megállítását – figyelmeztet a szakember.

Azonnal indulnánk

Megdöbbentő, de a Randstad HR-cég kutatása szerint a magyarok 50 százaléka hagyná el ez országot, ha megfelelő ajánlatot kapna, sőt a 34 év alatti férfiak 79 százaléka azonnal átlépné a magyar határt egy külföldi állásért cserébe.

A harmadik ok pedig az oktatás. Az alap- és középfokú oktatásunk nem csak, hogy nem adaptálódik a változó igényekhez, hanem az elavult szakpolitikai koncepciók miatt még távolodik is a helyes iránytól. Mire egy diák elér a felsőoktatásig, sorsa már lényegében eldőlt. Márpedig a hazai oktatás jelenleg nem nyújt túlzottan támogató közeget például az informatikusok képzésének. A helyzet tehát az, hogy nem képzünk elég embert a kulcsfontosságú szektorokban, akiket képzünk, azok pedig elhagyják hazánkat, hisz számos országban jobb feltételek mellett dolgozhatnak, mint Magyarországon.

Mi lehet a megoldás?

– szegeztük az elemzőnek a kérdést.

“Az oktatás fejlesztése több éves, a születésszám növelése több évtizedes feladat. Az adórendszer átalakítása, az innovatív, kevesebb munkaerőt igénylő megoldások támogatása és a vállalkozói környezet barátibbá tétele gyorsabb lenne, de erre egyelőre nem látszik kormányzati akarat. Ha nem akarunk hosszú éveket, vagy évtizedeket várni, kreativitással viszont nem rendelkezünk, akkor az azonnali megoldás az import”

– válaszolt rá Molnár Balázs. Azaz visszajutottunk az MGYOSZ felvetéséhez.

Azonban ez sem olyan egyszerű, hiszen mégis ki a fene jönne hazánkba dolgozni? Hiszen az a külföldi, aki szakember és beszél angolul, az nem fog megállni Budapesten a Berlin felé vezető úton.

Így maradnak a gúnyhatáron túli magyar nemzettestvéreink. Csakhogy a környező országokban élő magyarok számára sem biztos, hogy vonzó Magyarország. Ugyanakkor, ha Kárpátaljáról, vagy a Vajdaságból az anyaország elszívná a dolgozni képes fiatalokat, ezzel hazánk közvetlenül is meggyengítené az ottani magyar közösségeket.

Természetesen jól hangzik, hogy emeljük meg a fizetéseket, azonban a béreket ki is kell termelni, ami a piacgazdaságban csak piaci alapon történhet meg, amire hatással még a Fidesz sem lehet.

“Vagyis, ha a dolgozó nem termeli ki a bérét, akkor a vállalat nem fogja alkalmazni. Ha a jelenség továbbra is fennmarad, akkor pedig az a vállalatok egy részének külföldre vándorlását eredményezi majd. Ahol pedig ez lehetetlen, ott a munkakereslet, ezen keresztül pedig a piacméret zsugorodik majd akkorára, ami megfelel a munkakínálatnak”

– figyelmeztetett Molnár Balázs.

Vajon átlépjük a határt?


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »