Sally Kohn: Legyen a gyerekem is homoszexuális, és utánozza Caitlyn Jenner példaértékű nőiségét!

Sally Kohn: Legyen a gyerekem is homoszexuális, és utánozza Caitlyn Jenner példaértékű nőiségét!

A címbéli kijelentés két cikkből származik, melyeket alább taglalom kivonatos formában, kiegészítve egy-két saját megjegyzéssel. Mielőtt erre rátérnénk, nézzük meg, hogy az idézet kitől származik, és hogy mit kell tudni róla.

A zsidó Sally Kohn leszbikaként (butch lesbian) határozza meg önmagát, és foglalkozását tekintve televíziós kommentátor, politikai esszéíró, valamint hangadó szónok. A New York City-beli Brooklynban él partnerével, Sarah Hansennel és "lányukkal", Willával.

Jelenleg Amerikában a vezető progresszív hangok egyike – aki idősebb, még emlékszik arra a marxista kifejezésre, hogy „haladó értelmiségi”. Médiaelemzők szerint a legbefolyásosabb megmondóemberek és homoszexuálisok egyike.

Korábban az alábbi szervezetekkel volt kapcsolatban:

  • – Center for Community Change, ahol fő kampánystratégaként tevékenykedett. Ezt a szervezetet a Magyarországról elszármazott zsidó pénzember, George Soros Open Society Institute-ja pénzeli.
  • – Ford Foundation, ahol programösztöndíjas volt, és évi több mint 15 millió dollárt oszthatott el társadalmi igazságossági mozgalmak részére az Egyesült Államokban. A társadalmi igazságosságról (social justice) azt kell tudni, hogy az egy szépítő kifejezés a színes bőrűek, a feministák és a homoszexuálisok általi agitációs és felforgató tevékenységére, ami szűkebb értelemben a fehér heteroszexuális férfiak ellen, tágabb értelemben a hagyományos fehér társadalmak szétverésére irányul.
  • – Social Justice Infrastructure Funders, ahol stratégiai tanácsadóként volt aktív.
  • – Third Wave Foundation, ahol végrehajtási igazgatóként tevékenykedett. Ez a szervezet az ifjú nők vezető szervezete Amerikában.
  • – National Gay and Lesbian Task Force Policy Institute, ahol kiemelt ösztöndíjas volt, és olyan kampányok szervezéséhez írt kézikönyvet, hogy homoszexuális párok hogyan szerezhetnek élettársi közösségi juttatásokat.
  • – Urban Justice Center, ahol konzultánsként dolgozta fel azoknak a homoszexuális fiataloknak az élményeit, akik a fiatalkorúak New York-i igazságszolgáltatási rendszerével kapcsolatba kerültek.
  • Hangadó szónokként az alábbi elvek mentén mozog:

  • – a politikai korrektség nemcsak a nők, a színes bőrű egyének, valamint a homoszexuális és transznemű közösség részére tette jobbá Amerikát, de a heteroszexuális fehér férfiak számára is. (Hát hogyne…)
  • – az olyan kezdeményezések, mint például a Black Lives Matter (Fekete Életek Számítanak – egy George Soros által is pénzelt agitációs és felforgató mozgalom), a házasságbeli egyenlőség (azaz hogy a homoszexuális házasság is törvényes), az önazonossági politika (azaz hogy a színes bőrűek magukra találjanak az őket állítólag elnyomó amerikai társadalomban), a sokszínűség felismerése és ünneplése lényeges eszközök a kulturális, politikai és gazdasági változások eléréséhez. (Magyarán beismeri, hogy mindezek csak eszközök a hagyományos, a fehér ember által kialakított társadalom szétveréséhez.)
  • – a szólásszabadság és a politikai korrektség kéz a kézben tud és kell, hogy egymás mellett menjen. (Pontosan tudjuk, hogy ez egetverő hazugság. Aki szerint ez nem így van, az próbálja meg Amerikában a nyilvánosság előtt felhánytorgatni, hogy a négerek és a latinók miért kapnak származásuk miatt pluszpontokat az egyetemi felvételinél a fehérekkel és az ázsiaiakkal szemben, valamint próbáljon meg Magyarországon a nyilvánosság előtt érvelni, hogy nem Zyklon-B-gázkamra-hatmillió, hanem éhínség-tífusz-háromszázezer.)
  • – a fehérek privilegizált helyzetben vannak, ezért bűntudatuk kell, hogy legyen, és semmiképpen nem kritizálhatják a színes bőrűeket, hanem bizony felelősséget kell viselniük azért, hogy felhozzák őket. (Azt persze már nem teszi hozzá, hogy a különbség oka nem a fehérek gonoszságából, hanem magasabb szellemi képességükből és nagyobb szorgalmukból ered.)
  • Háttér-információ Bruce/Caitlyn Jennerről

    Bruce Jenner olimpiai aranyérmes sportoló, aki később az üresfejű hírességek, a Kardashian-lányok mostohaapja lett. 2015 áprilisban bejelentette, hogy ő valójában férfitestben élő nő, és a nevét júliusban Caitlynre változtatta. Hogy nemátalakító műtéten átesett-e, azt nem erősítette meg, de nem is cáfolta.


    “Caitlyn” Jenner példaértékű nőiségét kéne utánoznia Sally Kohn “lányának”

    Sally Kohn: „Azt akarom, hogy a lányom a Caitlyn Jenner-féle nőiség mintáját másolja, ne a Kardashian-félét”

    Rögtön hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy maga a felvetés a „hamis dilemma” érvelési hibán alapszik: egy nő vagy Kardashian-szerű, semmihez sem értő plázacica, vagy egy szellemileg sérült transznő lesz. A valóság azonban az, hogy egy nő lehet – a teljesség igénye nélkül – talpraesett, heteroszexuális családanya, vagy közgazdasági végzettséggel rendelkező, heteroszexuális üzletasszony is.

    Kifejti, hogy mindig is vegyes érzelmei voltak a Barbie-baba-szerű Kardashian-nőkkel szemben, különösen azok retusált képei miatt, amire esetleg a kislánya úgy tekinthet, hogy az az ideális nőiség. Éppen ezért még inkább hálás Caitlyn Jenner transznő miatt.

    Hozzáteszi, hogy előrelépésével Caitlyn Jenner példamutatóként, bátran utat tört az összes transznemű férfinak és nőnek, akárcsak korábban azok a személyek, akik elsőként léptek előre, nyíltan felvállalva homoszexuális, leszbikus, vagy biszexuális irányultságukat. Ezután elmondja, hogy valahol Amerika közepén egy rémült lánygyerek most már bátrabbnak érzi magát, hogy elmondja szüleinek, hogy ő transznemű. (A „middle America” Amerika középső vidékét, valamint középosztályát jelenti, ami hagyományőrző, konzervatív szemléletű. Ezzel a mondatával az agitáló és felforgató zsidó leszbika odaszúrt egyet azoknak a „bigott maradiaknak”, akik szerint a férfi, az férfi, a nő pedig nő.)

    Azzal folytatja, hogy Caitlyn Jenner olimpiai hősiességgel valami egészen más, megfizethetetlen dolgot is elért: a nőiség olyan példájával szolgál, ami eltér a Kardashian klán egyre inkább nyíltan szexi példamutatásától, és ezért hálásnak kell lennünk. Természetesen, folytatja Kohn, óvatosnak kell lennünk, hogy Caitly Jenner szépségét ne az alapján ítéljük meg, hogy ciszként vagy nem transzneműként megfelel-e. (A cisz a genderideológiában azt jelenti, amikor valaki olyan neműnek hiszi magát, amilyen nemű valójában, azaz ahogy mi mondanánk: normális.)

    Elmondja, hogy a nőiséggel kapcsolatos ideák és ideális állapot hagyományosan nagyon-nagyon szűkre szabottan és rögzítetten jelenik meg mindannyiunk kárára. A nők és a férfiak felszabadításához közvetlenül kötődik az, hogy az ilyen korlátok közül, melyek közé szorítva vagyunk, felszabaduljunk.

    Elképzeli, ahogyan egy napon a mamák és papák a kislányaikat és kisfiaikat ilyen tanáccsal látják el: „Legyetek inkább olyanok, mint Caitlyn Jenner.” Remélhetőleg az a nap közelebb van, mint gondolnánk, zárja sorait.

    Sally Kohn: „Homoszexuális vagyok, és azt akarom, hogy a gyerekem is homoszexuális legyen!”

    Elmondja, hogy egy brooklyni liberális buborékban, Park Slope-ban él. Mivel ő homoszexuális, ezért azt akarja, hogy a gyereke is homoszexuális legyen, ami szerinte körülbelül olyan, mint amikor valaki egyetemre megy és azt akarja, hogy a gyereke is oda menjen; ha valaki sportolt, akkor azt akarja, hogy a gyereke is szeresse a sportot; ha a demokratákra szavazott, akkor a gyereke is szavazzon a demokratákra.

    Megemlíti, hogy heteroszexuális barátai közül sokan, még a leginkább liberálisak is, ezt a logikát kicsavartnak tartják, és bár úgy kell kihúzni belőlük, inkább azt szeretnék, hogy a gyerekeik heteroszexuálisak legyenek. Szerinte ennek a hozzáállásnak a kevésbé jó szándékú értelmezése az, hogy azok a barátok úgy gondolják, hogy a heteroszexualitás felsőbbrendű. Hozzáteszi, hogy tizenévesként az apja óvta attól, hogy fekete emberhez menjen feleségül. (Nem először szembesülünk a zsidó kettős mércével: miközben a fehérekre erőltetik a fajkeveredést, saját magukat megpróbálják annak romboló hatása alól kivonni.)

    Kifejti, hogy a homoszexuális mozgalom egyre inkább azt kezdte el erőltetni, hogy a nemi irányultság nem választás eredménye, hanem az egyénnel született, rögzült állapot, mely érvelés elősegítette a homoszexuálisok jogi védelmét. (Hogy mi okozza a homoszexualitást, azt hosszan lehetne elemezni, ezért én most csak egy kérdést tennék fel: ha azt kizárólag a gének határozzák meg és nincs köze a tanult viselkedéshez, akkor miért van az, hogy a nemeket szigorúan elkülönítő helyeken, például a börtönökben vagy a muszlim világban, a homoszexuálisok aránya sokkal magasabb, mint az átlagtársadalomban?)

    Ami a gyermeknevelést illeti, elmondja, hogy olyan képeskönyveket vettek, ahol homoszexuális családokat ábrázolnak, valamint olyan könyveket, amelyekben nem a tradicionális nemi szerepek vannak: itt a hercegnő szeret sárkányokkal küzdeni, és a fiú szeret női ruhát viselni. Amikor pedig a kislányuk a plüsskoaláival játszik, és azokat anyunak és apunak nevezi, a két leszbikus finoman emlékezteti, hogy azok apuka és apuka is lehetnek. (Legalább ne próbálnák szépíteni a dolgot, ahogyan agymosásnak akarják alávetni a gyereket, ami kimeríti a gyerek elleni abúzus /testi-lelki sanyargatás, bántalmazás/ fogalmát.)

    Mindezek ellenére úgy néz ki, hogy a kislány mégis normális lesz, mert kiderült, hogy tetszik neki az egyik fiú az iskolabuszon. Amikor ezzel kapcsolatban Kohn egy másik anyától tanácsot kért, és az azt írta vissza, hogy ha a másik gyerek lány volna, nem zavarná annyira a dolog, Kohn bevallotta, hogy ez így van. A végén még szerecsenmosdatásként azért leírja, hogy támogatni fogja a lánya döntését, hogy akár heteroszexuálisként, akár homoszexuálisként éljen.

    Mi a tanulság?

    A hagyományos értékrendű, fehérek által kialakított társadalom szétrombolására irányuló kultúrmarxista forradalom több módon folyik, többek között a militáns homoszexuális lobbi révén is. Mivel a teljes körű társadalomátalakítás azonnali követelése a legnaivabb ember előtt is nyilvánvalóvá tenné a végcélt, valamint nagyfokú ellenállást váltana ki, ezért a követeléseket inkább lépésről lépésre akarják áterőltetni. Ami a homoszexuális lobbi lépésről lépésre való előretörését illeti, az az alábbiak szerint zajlik.

    Az első követelés a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetése. Ha ez a négy fal között zajló, beleegyező felnőttek (consenting adults) időtöltésére vonatkozik, még el is viselhető, hiszen a magánélet sérthetetlensége minden embernek fontos. Azt viszont már akkor ki kellett volna mondani, hogy eddig, és ne tovább.

    Mivel ez nem történt meg, következett annak a kikövetelése, hogy a homoszexuálisok is legyenek elnyomott kisebbségként megnevezve, és védje őket a gyűlöletbeszéd-törvény. Egyrészt maga a gyűlöletbeszéd-törvény ellentétes a szólásszabadság eszméjével, másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy minden olyan társadalmi csoport, ami egy ilyen törvény pajzsa alá kerül, rendkívüli módon elszemtelenedik, mert tudja, hogy a kritika elhárításához, a felelősségre vonás elkerüléséhez elegendő kimondania a bűvös szavakat: „Azért, mert zsidó/cigány/néger/homoszexuális/muszlim vagyok?!”

    Ezután következik a homoszexuális házasság intézményének kikövetelése, ami nem más, mint a természetes módon kialakult, a férfi-nő kapcsolatra épülő társadalmi alapegység, a család szétbomlasztására tett lépés.

    Ezután következik annak pénzbüntetéssel és egyéb törvényi fenyegetéssel való kikövetelése, hogy keresztény pékek, virágkötők, pizzériatulajdonosok és egyéb vállalkozók vallási meggyőződésük ellenére, kötelező módon szolgálják ki az esküvőt tartó homoszexuálisokat (két példa a sok közül: itt és itt).

    Ezután következik annak a kikövetelése, hogy homoszexuális párok gyereket fogadhassanak örökbe. Ez a legnyilvánvalóbb pont, ahol a fent említett „beleegyező felnőttek” érv elbukik, hiszen a gyereknek életkori és jogi helyzetéből adódóan nincs beleegyezési képessége.

    Ezután következik annak a kikövetelése, hogy a társadalomnak el kell fogadnia, ha a homoszexuálisok az örökbefogadott gyereket lelki nyomásgyakorlással és egyéb módszerekkel homoszexuálissá akarják nevelni. Az ilyen abúzus ellen nyilvánvalóan fel kellene lépni, azonban addigra a homoszexuális lobbi valószínűleg elegendő befolyással rendelkezik mind a hatóságok soraiban, mind a médiában, ami elegendő a „homofób gyűlölködők”, azaz a józan kritikus hangok elfojtásához.

    Ezután következik a… nos, ezt az olvasó fantáziájára bízom, mert a dolgokat mindig lehet fokozni. Ahogyan a kommunista agitáció és felforgatás atyja, a zsidó Marx mondta: permanens (állandó) forradalom.

    Hidra – Kuruc.info

    Forrás:

    I Want My Daughter to Copy the Caitlyn Jenner Model of Femininity Not the Kardashian one – By Sally Kohn

    I’m gay. And I want my kid to be gay, too – By Sally Kohn

    Sally Kohn

    Center for Community Change


    Forrás:kuruc.info
    Tovább a cikkre »