Ruténiumügy: riogatások bizonyítékok nélkül

Ruténiumügy: riogatások bizonyítékok nélkül

Mennyivel jobb dolga volt az ősembernek, mint nekünk, maiaknak! Ő csak a kardfogú tigristől rettegett, no meg a tűztől, és attól, ha megrengett a föld alatta. Nekünk – csodás kényelemmel ellátva élőknek – százával akad a mindennapjainkban ijesztőbbnél ijesztőbb fenyegetés.

Mostanság éppen a ruténium (Ru). Ennek a könnyű nemesfémnek 7 stabil és 27 radioaktív izotópja közül az egyik, a 106-os számú a mumus. Rövid életű, a felezési ideje valamivel több, mint egy év (373,59 nap). Szep­temberben aránylag nagy tömegben jelent meg Európa fölött. Bár hamarost csökkent a mennyisége, hiszen bomlott szépen, és utánpótlása sem igen volt, ráadásul a szakértő hatóságok, például a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) megállapítása szerint egészségügyi kockázatot sem jelentett, mégis gyorsan felkapta a szenzációra éhes sajtó. A NAÜ és a magyar hatóság, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) is leszögezte: kizárható, hogy atomerőműből származik az izotóp.

Ennek ellenére arról cikkeztek, biztosan keletről, főleg az orosz atomerőművekből került elő. Természetesen az orosz szakmai hatóságok és szakintézmények alaposan megvizsgálták az esetet. Hivatalos közleményük leszögezte, hogy semmiféle ilyen eseményre nem volt jelzés. Ezt természetesen mérések, adatok bizonyítják. Nukleáris üzemanyagból semmiképpen nem származhatott. A meteorológiai szolgálatok által mért adatok szerint orosz területeken körülbelül 115 microBq/m³ volt a Ru-106-koncentráció, ezzel szemben például Ukrajnában, Olaszországban, Szlovéniában két nagyságrenddel nagyobb mértékben (vagyis százszoros nagyságban) fordult elő ez az anyag a légkörben, sőt Romániában több mint ezerszeresre ugrott. Nem erőműből bújhatott elő, mert akkor – mutatnak rá a szakértői jelentések – elkerülhetetlenül tízesével, sőt százával más sugárzó anyagok kísérték volna a megjelenését.

Forrás: AFP

Voltaképpen azóta szép csendben elhalt a Ru-106 légkörben tanyázó anyagának nagy része is, és úgy tűnt, hogy a hozzá tartozó szenzációk is elültek. Ám a tanulságok súlyosabbak, mint maga a jelenség. Súlyosabbak, mert már a politikával érintkeznek. Jól ismert, hogy dúlnak a küzdelmek az energetikai piacon. Nem szépek, nem felemelők, és nem csak övön felüli ütések szaporáznak bennük.

Néhány hete egy másik hírt röppentettek föl, amely szerint Paks földrengésveszélyes hely, isten ments oda további reaktorokat telepíteni. Elhallgatva: voltaképpen az egész bolygónkon bárhol megmozdulhat alattunk a föld.
Magyarország történetesen nem tartozik e szempontból a veszélyes helyek közé, és a magyar szakemberek tüstént be is bizonyították ezt, adatokkal, statisztikákkal. Mégis, jó pár napon át ment a sajtóban a riogatás. Aztán szép csendben ez is elhalt, de máris kapóra jött a jámbor ruténiumizotóp, amely miatt – néhány napos csönd után – most az orosz „zöldek” fújják – meglehetősen megkésve – a trombitákat, vagyis azt, hogy „atomfelhő” lebeg kontinensünk fölött. Olvasom a 444 portálon: „Az orosz Greenpeace szerint ugyan nem tudják bizonyítani, de minden jel arra mutat, hogy az orosz atomipari cég Majak nevű nukleáris létesítményéből szivároghatott ki a ruténium nevű anyag 106-os nukleonszámú izotópja.” Egy megállapítást kell feltétlenül kiemelni: „…ugyan nem tudják bizonyítani, de minden jel arra mutat…”. Amit egy nemzetközi hatású jelenségben nem tudunk bizonyítani, annak értelme sincs, az csupán egyszerű politikai spekuláció. De az sem bizonyíték, hogy „minden jel arra mutat”. Vajon milyen jelek? Mekkorák? Hogyan hatnak?

Az orosz szakmai szervezetek válasza tárgyszerű: a Majak üzemében idén nem gyártottak ruténium-106 sugárforrást, és a légköri kibocsátásuk a megengedett határértéken belül maradt. A kiégett fűtőelemekből már több éve nem nyernek ki ilyen izotópot. Tehát akkor nem valószínű, hogy ez az anyag innen került ki.

A nukleáris felhővel riogató Greenpeace bizonyítékokat nem tud feltárni, csak sejtéseket.

Kérdés: ez kinek az érdeke? Kinek jó riogatni az embereket atomfelhővel? Egy olyan anyagból álló felhővel, amely bár sugárzó anyag, de viszonylag gyorsan, körülbelül egy év alatt felére bomlik, és amit rendszeresen használnak humán célokra is. Nem vagyok jogi szakember, de én is tudom, hogy vád esetén a vádlónak kell a vádat bizonyítania, és nem a megvádoltnak kell az ártatlanságát.

Tehát a következő lépésnek annak kell lennie, hogy a Greenpeace és a hasonló szervezetek álljanak elő az igazoló tényekkel. Tényekkel és nem feltételezésekkel, mert az kevés! Voltaképpen tény, szilárd adat egyelőre, úgy tűnik, egy van: az, hogy megjelent egy felhő, amely nagy mennyiségben ruténium-106 izotópot tartalmaz. Meg kell vizsgálni, honnan keletkezett, és egyúttal pontos, elfogultságtól mentes tájékoztatást kell adni, milyen élettani hatásokkal járhat. Riogatások, spekulációk nélkül, sokoldalú közelítésben, tisztességgel. Bár kétségtelen, ez a hozzáállás nem igazán jellemző egyes sötétzöld szervezetekre. Minderről Konfucius és a sötét szobában lévő fekete macska esete jut eszembe, amelyet, mint tudjuk, nehéz megtalálni, különösen, ha nincs is ott.

Mindenesetre akár fogadásokat is köthetünk, miből lesz a következő aktuális fogatlan kardfogú tigrisünk, amivel célzatosan riogathatják az embereket.

 


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »