Rózsa- és kenyérszenteléssel ünneplik Szent Erzsébetet az erdélyi Szombatfalván

Rózsa- és kenyérszenteléssel ünneplik Szent Erzsébetet az erdélyi Szombatfalván

Kedves és gazdag szimbolikájú szertartással ünneplik az irgalmasság világszerte ismert magyar szentjét évről évre a székelyudvarhely-szombatfalvi plébániatemplomban. László Attila plébánost az ünnepség hátteréről, körülményeiről, lényegéről kérdezte Szőcs Csaba.

– Honnan ered a rózsa- és kenyérszentelés szokása? Mióta gyakorlat a plébániádon? Lehetséges, hogy ez teljesen helyi gyakorlat?
 
– Nem tudom, honnan ered ez a szokás. Évekkel ezelőtt hallottam róla, hogy valahol Magyarországon van ilyen. Kerestem áldásszövegeket, és azokat alkalmaztam a mi közösségünkre formálva. Meghirdettem, mert jó ötletnek tartottam, hogy a férfiakat – férjeket, édesapákat és főként az udvarlókat – ösztönözzük „imába-áldásba csomagolt” kedvességre ily módon is. 2008-ban hirdettem meg először, hogy kenyér- és rózsamegáldás lesz Szent Erzsébet ünnepe kapcsán. Ünnepség keretében a gondoskodó szeretet jelképeként megáldjuk családjaink kenyerét, és az édesapák, udvarló fiatalok részére az Erzsébet-napi rózsákat, hogy átadva szeretteiknek emlékeztessenek Szent Erzsébet kosarára, kötényére, Isten szeretetének oltalmazó jelévé vált rózsáira.”

Bár sokszor, sokfelé beszéltem róla, a szertartást a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-templomban pár éve átvették, más helyről azonban nem tudok.
 
– Hogyan fogadta a közösség ezt az ünnepet, amikor bevezettétek? Milyen hatásait látod? Milyen lelkipásztori szándék vezet ennek a szertartásnak a gyakorlásában?
 
– Közösségünk szereti ezt az ünnepet. Tele lesz a templom, s többféle módon tartjuk: van, hogy szentmise keretében, máskor Szent Erzsébet-litánia van, vagy a gyermekek-ifjak tanulnak be kis színdarabot, Szent Erzsébet életét felidézve. Ami mindig állandó: rózsával díszítjük az oltárt, majd megáldjuk és kenyeret-kalácsot szentelünk. Az áldás után ingyen elvihető azzal a feltétellel, hogy az elvitt kenyér felét valakinek tovább kell adni. Bizony, többször volt olyan, hogy az előkészített rózsamennyiség (150–180 szál!) nem volt elegendő, gyorsan rózsáért kellett küldeni valakit… Idén 200 szállal készültünk. Nagy örömmel, lelkesedéssel jönnek a hívek, és többszörös visszajelzés szerint e megáldott rózsák tovább virulnak az otthonokban, mint az átlag idő…

Hogy miért van ilyen szertartásunk? Mert nagyon szeretném ráirányítani a férfiak figyelmét a kedvesség szimbolikus kifejezésének a fontosságára, nem csupán az udvarlás idején, hanem a házasélet napjaiban is. Szent Erzsébet kései unokái vagyunk: figyeljünk a mellettünk élőkre. Az odavitt kenyér, kalács mindig szül két-három jó mondatot, amelyből élni lehet… A gyakorlatból, a részvételből azt érzem: átmegy az üzenet.
 
– Milyen szimbolikája van – szándékod és értelmezésed szerint – a kenyér és a rózsák megáldásának?
 
– Egyszerű, hétköznapi szükségleteink megosztásából átminősült találkozás születhet – és ilyenkor születik is a visszajelzések alapján. Ehhez elég egy fél, megáldott kenyér, áldáshordozó kézből elfogadva. A rózsa az ingyenes szeretet kifejeződése, szépségében, üzenetében Isten szépsége és az ingyenesség gazdagsága jelenik meg. Egyértelmű üzenet: fontos vagy nekem. Értékes vagy a számomra. Hiszem: egy szentelt rózsa pár órára képes megváltoztatni az otthon fényét, melegét. Erre pedig ma nagy szüksége van családjainknak. Kétszeresen tesz jót a résztvevő: pár bani mindig marad egy rózsa árából, annak ellenére, hogy olcsóbb, mint az üzletekben. E banikat összerakva vesszük meg a kenyeret, amelyet megáldunk és eljut otthonainkba, családjainkba. Az ünnep szépsége pedig sokáig él az emberek emlékezetében – erről beszél a sok visszajelzés. Kegyelmi óra – örömben való találkozásokkal. S tudatosodik gyermekben-felnőttben: olykor jó „csak úgy” hálásnak lenni, azt ily módon ki is fejezni.

Forrás: Szőcs Csaba/ Rómkat.ro

Fotó: Rómkat.ro

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »