Rovásírás zsidó szemmel

Elvben nem sok értelme a kérdés boncolgatásának, hogy a zsidók számára mit jelent a magyar rovásírás, lévén, hogy nem túl nagy népességről van szó. Hazájuk egyébként sem Európa, hanem a világ egyik legelmaradottabb helye, Közel-Kelet. Mivel azonban befolyásuk  a politikára nálunk is jelentős, és történelmünk megítélését is érinti ez a befolyás. Sajnos a rovásírás ennek a befolyásnak köszönhetően is támadás célpontjává vált. Jogos a kérdés, hogy a zsidók mit látnának a rovásírásban, hogy azt támadják. Biztos válaszért őket kellene megkérdezni, de válaszként valószínűleg nem az igazságot fogja a kérdező hallani. Hogy miért? Erről szeretném véleményemet összegezni. 

 

Egy Sándor Klára nevű nyelvész-kutató foglalkozott a rovásírás történetével, aki arra a következtetésre jutott, hogy a székely-magyar rovásírás nem is magyar, nem is rovás:

http://www.nyest.hu/renhirek/sandor-klara-a-szekely-irasrol

Nem vagyok kutató, de amit a rovásírásról tudok, az alapján igaza van Sándor Klárának abban, hogy a rovásírás sem nem magyar, sem nem rovás. A rovásírást rovásnak nevezni valóban tévedés, mivel ez írásnak ugyanolyan, mint minden más írás. Lehet róni fára, papírra, kőre és még szövegszerkesztővel is. Nem jobban és nem kevésbé, mint minden írást. Tehát csak ,,székely-magyar írás” név illeti meg az írásunkat. A ”székely-magyar” jelző sem egészen jó, mivel a rovásírás eredete messze nyúlik a történelembe, még a magyar nép létezése előtti időkbe. Még is azon a véleményen vagyok, hogy a székely-magyar név maradjon rajta az íráson. Egyrészt azért, mert csak miénk ez az írás, más nemzetek nevét nem lehet ráaggatni. Másrészt a magyar nép utóda azoknak a népeknek, amely a rovásírást létrehozták. A ,,örökségi jog” címén tehát megilleti a rovásírást a székely-magyar név.

,,Sándor Klára előadásában először azt magyarázta el, miért kell éppen székely írásról beszélni. Ilyen emlékek kizárólag Székelyföldről származnak, nincs nyoma annak, hogy valaha a magyarság szélesebb körei használták volna. Rovásírásnak sem nevezhetjük, hiszen semmilyen fába vésett emléke nem maradt fenn az írásnak.”

Rovásírással rokon írásjelek nem csak Székelyföldről származnak. Ezen a videón például egy 14 ezer éves rovásírás látható kőbe vésve:  https://www.youtube.com/watch?v=oJk2HzsY85g

 

A videóból mentettem ki változtatás nélkül egy kockát – rajta eredetiben a rovástábla is.

Az anyag szerint a kőbe vésett írás kora 14.000 év. De bármekkora is valójában, nem változtat azon a tényen, hogy Etiópia – ahol a leletet találták – messze esik Székelyföldtől. A videó egyébként egy orosz kutatócsoporttól származik. Ezt azért ajánlom Sándor Klárának is, mert olyan jelek is vannak rajta, amelyeket a türk ÁBC nem tartalmaz

Vannak később korból származó jelek is, mint a föníciai és türk írás. A föníciai írás és az ógörög írás hasonlóságát a rovásíráshoz, bárki ellenőrizheti:

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6n%C3%ADciai_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9

A föníciai ABC 8 jele azonos rovásíráséval:

http://www.mek.oszk.hu/01600/01650/html/fejez4.htm

A türk írás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCrk_rov%C3%A1s%C3%ADr%C3%A1s

Ugyanakkor a föníciai ABC érdekessége, hogy írásjelei balkezes írásra utalnak, míg a görög írásban az egyező jelek már meg vannak fordítva hossztengelyük körül. Ez fontos információ, mert nagy valószínűséggel az ógörög írás elődjét ugyancsak bal kézzel írták. Nézzék csak meg még egyszer a videóból kivágott képkockát, ott is balkezes írásra mutat a betűk fordítottsága. Tehát időben vissza menve a rovással rokon betűk balkezesre váltanak. Azt gondolni, hogy a népek véletlenül azonos betűket használtak és ki hogyan állt kézre hol jobb, hol bal kézzel írtak, együgyű feltételezés lenne. Varga Csaba elgondolását tartom logikusnak, aki szerint volt egy ősi írása az emberiségnek, és abból alakultak ki a mai írások. Ezért a sok egyezés a régi írásjelek és a rovásírás között. Igaza van tehát Sándor Klárának, a rovásírás nem magyar írás, csak azt nem tette hozzá, hogy az emberiség ősírása, ami a magyar kultúrában fent maradt. De nem átvett, hanem megőrzött formában.

 

150-ből származnak a legrégebbi talált viking rúnák:

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7a/CodexRunicus.jpeg

A hétszáz éves Codex Runicus írásjelei között fel lehet fedezni a rovás c-, d-, gy-, m-, p-, s-, ü-, zs-, b-betűit. Mivel az írásjelek alaki egyezése nem jelenti a hangtani egyezést, az egyezések mögött feltételezhető gyökereket le lehet tagadni. Pedig az efféle eltérésnek éppenséggel lehetnek más oka is. Pl. az, hogy az írásjelek eredetileg nem betűk voltak, hanem szimbólumok, amelyekhez minden nép a maga hangját jelölte. Míg a föníciai ABC-ben 8 jel egyezett meg a rovásírással, az ősgermán futhark 13 egyezést mutat, míg az angolszász futhark 18 jele azonos a rovásíráséval – persze hossztengelyük mentén megfordítva.

A Codex Runicus betűi olyan formát mutatnak, mintha hol jobb, hol bal kézzel írták volna. A rovás betűinek vízszintes szárai valószínűleg tökéletesen vízszintesek voltak, de ferdén vésték őket, mivel kézre úgy állt jobban. Botra, különösen nehéz lett volna vízszintes vonalakt vésni. Tehát e vonalakat kissé megdöntötték, de a kéznek megfelelő irányban. A jobb kezes döntésnél a vízszintes szár balról jobbra süllyed, a bal kezes írásnál ugyanez bal irányban történik. A Codex Runicus vegyesen tartalmaz ezekből jeleket. És ami különös, látható közöttük a rovás ”gy” betű is olyan formában, mintha bal kézzel írták volna. Az azonban valószínűtlen, hogy az író személy a kezét váltogatta volna írás közben. Azt tartom valószínűnek, hogy jobb kezesként a bal kezesek írásából vett át változtatás nélkül jelet vagy szimbólumot. Ezt igazolni látszik, hogy az egyező írásjeleket átvehették az alkalmazóik akkor is, ha azok hangtani jelentése nem egyezett meg.

Sándor Klára érdekes érvvel jön a magyar név használata ellen, miszerint semmilyen fába vésett formája nem maradt fent a rovásírásnak. Érdekes is lenne egy tízezer éves fadarab rajta rovásírással. De mivel nincs az a fadarab, amely ennyi ideig megőrizné a rá vésett írást, nyilván ennyi idős írás sem lehetséges Sándor Klára értelmezése szerint.

A következő idézetnek fontos politikai üzenete van, ugyanis itt a rovásírás és egyáltalán az egyetemes írástörténet legérdekesebb írásjeléről van szó, a ”gy” betűről. Emlékeztetek a 13-14. századi Codex Runicus írásemlék betűi között látható „gy”-alakra, de amely az angolszász futhark-ból már eltűnt.

,,Az egyértelmű, hogy a székely írás a jelenleg ismert formájában a 13. századnál korábban nem alakulhatott ki. Ezt mutatja, hogy a gy jele a d jeléből alakult ki: a 13. század előtt ez a hang dzs-nek hangzott (ennek köszönhetően és az olasz helyesírás hatására alakult ki a latin írásban a gy jele).”

Sándor Klára állítja, hogy a ”gy” „”dzs”-nek hangzott a 13. század előtt, abban a tudatban, hogy állítása nem ellenőrizhető, mivel a régi korokból nem maradt fel hangminta az akkor beszélt nyelvekről. Senki sem tudhatja, hogy milyen hangot hogyan ejtettek ki akkoriban, és nem csak Európában, hanem az egész világon. Ugyanakkor hangminta nélkül is igazolható, hogy a régi magyar nyelv hosszan ejtette a magánhangzókat. A rovásírás (ó, Klári ha ismerné!) nem tartalmaz külön jegyeket hosszú és rövid magánhangzókra, mert csak egyféleképpen ejtett magánhangzók voltak. Az, hogy ma már kétféle kiejtésű magánhangzó létezik, azt valóban idegen hatásnak lehet tulajdonítani, ugyanis a négyszáz éves német uralom bevitte a magyar nyelvbe a rövid magánhangzókat. Ám a rovásírás nem követte ezt a változást. Többször is szóltam erről írásaimban, hogy a rovásírás hagyományos jelei hosszú magánhangzókat jelölnek, úgy kellene őket is alkalmazni. Ettől eltekintve a régi századok hangjainak kiejtésére vonatkozó állítások fikciók, így Sándor Klára levezetése is az. Ha a Codex Runicus tartalmazta teljes eredetiségében a rovás ”gy” betűt a rovással alakrokon többi írásjellel együtt, akkor a rovásírásnak is nagy valószínűséggel része volt kezdettől fogva a ”gy”alak. Túl sok lenne a véletlenből, hogy a futhark rovással egyező írásjelei közül csak a ”gy” alakult volna ki az olasz helyesírás szabályai szerint. Azt sem értem, hogy a magyar nyelvben miért alkalmaztak volna egy magyartól teljesen eltérő nyelv helyesírási szabályait. Aki ezt el tudja képzelni, az próbáljon meg magyar nyelvű szöveget szerkeszteni olasz, netán kínai helyesírással. A ”gy” betű eredeti alakja egyébként sem a jelenlegi rovásos alakzat volt, hanem két vízszintes vonal, függőleges szár nélkül. Legalább is, ilyen formában is használták. E két vonal jelentése az ég és a föld  párhuzama, amit egy függőleges vonallal kötöttek össze. E vonal jelentése bár kérdéses, az eget és a földet összekötő vonalra egyedül a fokos feltételezése adja a legjobb magyarázatot. A Magyar Biblia szerint az Isten és az ember között köttetett szövetség szimbóluma a fokos volt. Ennek a különféle történelmi ábrázolásokban nyoma is van. Ez a fokos meglátásom szerint nagyon is szálka lehetett a pápai birodalom vezetői szemében, hiszen az ő hirdetésük szerint a pápa köti össze Istent az emberrel, a pápa Isten legfőbb képviselője a Földön (természetesen megbízólevél nélkül).

Ezt a mondatot viszont nem sikerült semmilyen megközelítésben értelmeznem:

,,Egyértelműen latin hatást mutatnak a ligatúrák és az, hogy az i és a j, ill. az u és a v jele azonos.”

A ligatúrák egyszerűen két vagy több írásjel alaki összekapcsolásával születtek. Nem volt szükség semmiféle hatásra. Egyszerűen ..összegereblyézték” őket és kész. A rovás ”i” és a ”j” hasonlít ugyan egymásra, de nem csak az a két betű van így egymással, hanem sok más és sok más ABC-ben is. E két betű hasonlósága nem nagyobb, mint a latin C és O betűje között. Az egyikből hiányzik egy darabka, és onnan egészen más betű. Ha az E-ből elveszem az alsó vízszintes vonalat, F-et kapok. Na és?

Viszont nem csak átmagyaráznak vagy elhallgatnak kutatók történelmi dolgokat, hanem ki is találnak. Erre jó példa a ,,rovásíráscsalád”:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Rov%C3%A1s%C3%ADr%C3%A1scsal%C3%A1d

A ,,rovásíráscsalád” tagjai: székely-magyar rovásírás, kárpát-medencei rovásírás és a steppei rovásírás. E háromból kettő, a kárpát-medencei rovásírás és a steppei rovásírás valójában egy, bizonyos jeleiket egymással tudatosan összemosva. Ilyenek voltak pl. a ,,zárt E”, vagy a ,,nyílt V”. Két utóbbi rovásírást kazáriai rovásírásnak is nevezik, és az összemosások révén próbálták meg a zsidók kapcsolatba hozni őket a székely-magyar rovásírással. Ebből aztán nagy vita is kerekedett, aminek végén Hosszú Gábor és társai el tűntek a szem elől. Nem lennék meglepődve ha kiderülne, hogy Sándor Klára ,,munkássága” szerves része annak, amit Hosszú Gáborék akartak elérni, hogy a rovásírást elvegyék azoktól, akik joggal a világ legősibb írása örököseinek vallják magukat, és a kazáriai rovásírással rokonítva a zsidók akár le is nyúlják ezt. Ezt sejteti Sándor Klára egy másik megjegyzése:

,,A betűk formája szögletes, ám ez nem igazán az írás jellemzője: minden betű, amit kőbe vésnek, fába faragnak, szögletes…” 

Két legyet egy csapásra. Bizonyítani, hogy a rovásírás csak fára vésve élt, és beültetni  a gondolatba, hogy betűi szögletesek voltak, ami már egy lépéssel a héberrel tenné hasonlóvá.

A rovásírás kazárosításának kísérlete azonban elbukott, és nem csak fadarabokon találtak rovásjeleket. A tudomány nem szorítkozott Sándor Klárára és nem is állt meg az ő szellemi színvonalán. Igaz, a Jobbik által felállított rovás-helységnév-táblák már maradnak a helyükön, rajta a kazárosítási kísérlet ,,szabványos” rovás betűivel. Erről jut eszembe feltenni a kérdést, hogy amikor a rovásírás nem hivatalos de még csak nem is oktatott nyelv, amelynek nincs tagozata sem, ki és milyen alapon szabványosítja rovásírást?

A rovásírás szerves része volt a magyar kultúrának. A rovás ”gy”-je kapcsán írtam arról, hogy egy

betűnek milyen jelentősége lehet politika szempontból nézve is. Egyáltalán nem véletlen hogy Sándor Klára nem lépett át rajta. De ez egyben azt bizonyítja, hogy felfogása a rovásírásról valójában nem az ő véleményét tükrözi, hanem megbízás alapon, megadott szempontok alapján állította össze ,,kutatási” anyagát a rovásírásról. Ezt az írást igyekeztek a történelmi időkben elfeledtetni. Nem véletlen, hogy a kereszténység ,,hódításával” egyszerre az ősi betűformák is eltűntek és helyükre Róma írásjelei kerültek.

Végül röviden a holokausztról.

Sándor Klára egyike volt annak a 12 SZDSZ-es zsidónak, akik egyéni képviselői kezdeményezésükben (demokráciában nincs is egyéni képviselői törvénykezdeményezés) elindították az un. szájzár-törvényt a megvalósítás útján. Ők 5, azaz öt évet helyeztek kilátásba a holokauszt tagadásának esetére a vétkeseknek, miközben a zsidó rákosi által megölt ártatlan magyar százezrekről ők, a zsidók, nem beszélnek. És ezért ők nem büntethetők, mert a hatalom birtokosai egyáltalán semmiért sem büntethetők. Sándor Klárának érthetően nem esett nehezére a kitalált holokausztról – akár csak a rovásírásról – egy fiktív történet mellé állni, neki láthatóan a vérében van ez. Ám azt tudni kell, hogy a zsidók a magyartól eltérő gyökerű és indentitású népnek vallják magukat, akik más népeken uralkodnak. Persze valójában a zsidó nem nép, és nem is uralkodó, hanem helytartói szerepet játszó, genetikailag is magyarhoz tartozó rétege a magyar táradalomnak. Ez azonban nem változtat azon, hogy egy idegen hovatartozású tudattal rendelkező ,,kutató” aligha fog tárgyilagosan és elfogulatlanul írni egy számára ,,idegen” nép írásáról.

Romek Károly

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Elemzés, Kritika, Tanulmány, Történelmi visszatekintés Tagged: 14 ezer éves rovásírás, A rovásírás kazárosításának kísérlete, a zsidó Sándor Klára, rovásírás, szájzár-törvény


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »