Rettegjünk!

Rettegjünk!

Brutális részletek derültek ki a párizsi Bataclan Klub áldozatairól – kürtölte világgá július 17-én a 888.hu nevű internetes oldal, G. Fodor Gábor bulvárpolitikai szaklapja.

A cikkben a szerző borzasztó dolgokat ír le: a franciák, tudósít, sokáig szándékosan nem hozták nyilvánosságra azokat az igazságügyi jelentéseket, amelyek a novemberi párizsi mészárlásokról készültek.

Nem véletlenül, állítja a 888: a jelentésekből kiderül, hogy több meggyilkolt koncertlátogató nemi szervét levágták és a szájukba tömték, egyes nőkön erőszakot tettek, másokat pedig „kegyetlenül” lefejeztek.

Nem tudom, le lehet-e fejezni valakit nem kegyetlenül, de az biztos, hogy cikket lehet írni úgy, hogy az abban állított információk igazságtartalmát ellenőrizzük, s úgy is, hogy nem. Sőt, úgy is, hogy bár sejtjük, tudjuk, az általunk állított, idézett hír nem igaz, akkor is leírjuk.

Némi kutakodás után kideríthető, hogy míg a 888 az igazmondásáról messze földön híres angol bulvárlaptól, a The Suntól kölcsönözte az alapanyagot, az korábban és még a Sunnál is mélyebb bugyrokból kezdett keringeni az interneten. Először a Panamza elnevezésű, mindenféle összeesküvés-elmélet közlésére bármikor kapható francia oldalon tűnt fel, majd gyorsan továbbröppent a BreizAtaóra, a radikális bretonok találkahelyére. Ezután nem kellett sokáig várni, hogy átvegyék a legkülönbözőbb szélsőjobboldali weboldalak, a brit bulvárlapok – valamint a 888.hu. Érthető módon megörültek az anyagnak: igaz, hogy a valóság is épp elég szörnyű, de nem árt rátenni még egy lapáttal.

Persze a nyugati sajtót sem kell félteni. Németországban a fősodratú médiában az utóbbi időben látványosan megszaporodtak azok a cikkek, amelyek a menekültek jóságáról tudósítanak. „Ötvenezer eurót talált a neki kiutalt lakás egyik szekrényében a menekült férfi, és a pénzt azonnal átadta a rendőrségnek” – kezdődött például az egyik júniusi hír, amelyet további, hasonló hangvételű írások követtek.

Nem zárható ki, hogy a történetek mindegyike igaz, de azért ott motoszkál az emberben a gyanú, hogy azok jobbára az egyre inkább menekültellenessé váló hangulat ellensúlyozására jelennek meg. Ahogyan az is mindjárt eszébe jut, vajon az újévi kölni balhéról, amikor bevándorló fiatalok petárdákkal lőtték a dóm előtti tömeget és nőket zaklattak, illetve a legújabb hírek szerint erőszakoltak meg, miért nem számoltak be ilyen szorgalmasan.

A cél itt is, amott is világos: a kormányhoz közeli magyar sajtó – valamint a kormány e hét második felében elindított újabb plakátkampánya – mindenáron azt akarja belénk sulykolni, hogy a migránsok elvetemült gonosztevők, és rettegnünk kell tőlük. Minél jobban rettegünk, annál könnyebb lesz döntenünk a két év múlva esedékes választáson: nyilván annak adjuk szavazatunkat, aki ettől a rémségtől megvédelmez bennünket. S közben, az állandó háborús pszichózisban nem vesszük észre, ami egyébként az országban zajlik a korrupciós ügyektől az egészségügy elhanyagolásán át az oktatás szétdúlásáig.

A németeknél és Nyugat-Európa nagy részében ugyanez zajlik, ellenkező előjellel: ott a polgároknak arra nem szabad rádöbbenniük, hogy a menekültválság valóban a második világháború óta Európát fenyegető legnagyobb veszély és próbatétel, hiszen ha erre rájönnek, azonnal megnő a regnáló pártok ellenzékének népszerűsége. Az újságok támogatása ebben elengedhetetlen, mivel a szinte mindennapossá váló, bevándorlók által elkövetett erőszakos akciókat most már lehetetlen titokban tartani vagy bagatellizálni.

Amit a kormány menekültügyben tesz, sok tekintetben indokolható, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy hovatovább fél Európa követi a magyar példát. Ám az intenzív félelem- és gyűlöletkeltés ehhez nem szükséges, és – ha hagyjuk – nem jobb, hanem rosszabb emberré tesz bennünket.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 23.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »