René Guénon: A szív és a barlang

Említettük már a barlang és a szív szimbolikájának közeli kapcsolatát, amely magyarázatot ad a barlang mint spirituális centrum beavatási funkciójára. Valójában a szív lényegét tekintve a centrum egy szimbóluma, legyen az a létező vagy – ezzel analógiában – a világ központja, attól függően, hogy mikrokozmikus vagy makrokozmikus tekintünk rá. E kapcsolat miatt természetes, hogy ugyanezt a jelentést kell kötnünk a barlanghoz is; de ez a szimbolikus kapcsolat e ponton bővebb magyarázatot követel.

A „szív barlangja” egy jól ismert tradicionális kifejezés. A szanszkrit guhaszó általánosságban „barlangot” jelöl, de a szív benső üregére is használják, következésképpen a szívre magára is. Ahogyan ezt máshol kifejtettük, [1] a „szív barlangja” az a vitális centrum, amelyben nemcsak a jivātmā, hanem a kondicionálatlan Ātmā is lakik, amely a valóságban azonos magával Brahmával. A guha szó a guh gyökből ered, amelynek jelentése „takar”, „titkol”, „rejt”, és ugyanezt jelenti egy másik hasonló gyök, a gup, s az ebből képzett gupta, amely minden olyan dolgot jelöl, melynek titkos karaktere van, mindent, ami külsőleg nem megnyilvánuló. Ez egyenértékű a görög kruptos-szal, amelyből a „kripta” szó származik, és ami rokon értelmű a barlanggal. Ezek az ideák kapcsolódnak a centrumhoz, amennyiben azt a legbensőbb, következésképp a legrejtettebb pontnak tartjuk. Ugyanakkor a beavatási titokra is utalnak, önmagában és – amennyiben annak a helynek a természete jelképezi, ahol végrehajtják a beavatást – egy rejtett, „eltakart” területként, [2] amely elérhetetlen a profánok számára, akár úgy, hogy egy labirintusrendszerrel megakadályozzák a belépést, akár máshogy (gondoljunk a Távol-keleti beavatások „ajtó nélküli templomaira”), és amire mindig úgy tekintettek, mint a centrum egy formájára.

Másfelől megjegyzendő, hogy ez a rejtettség vagy titkosság, amely meghatározza a spirituális centrumokat vagy figuratív ábrázolásaikat, magában foglalja azt, hogy a tradicionális igazság többé nem elérhető a maga teljességében minden ember számára egyenlően, ami a jele az „elsötétedés” időszakának, legalábbis relatív értelemben. Ez lehetővé teszi a számunkra, hogy egy ilyesfajta szimbolizmust a ciklikus alászállás folyamatában elhelyezzünk; de ez az a pont, ahova még visszatérünk részletesebben, amikor a hegy és a barlang közti kapcsolatot vizsgáljuk, minthogy mindkettőt a centrum szimbólumainak tekintjük. Pillanatnyilag azt mutatjuk ki ebben az összefüggésben, hogy a szív ábrája egy lefelé mutató háromszög (a „szív háromszöge” egy másik tradicionális kifejezés); és ugyanez az ábra jelzi a barlangot, míg a hegyet vagy a vele megfelelésben álló piramist fordítottan, egy felfele mutató háromszögként ábrázolják. Ez azt mutatja a számunkra, hogy ez egy olyan kapcsolat, amely ellentétes, másfelől kiegészítő jellegű. Tegyük hozzá az egymással felcserélhető háromszögekként ábrázolt szív és barlang reprezentációjának témájában, hogy ez egyike ama eseteknek, amelyekhez egyértelműen nincs köze semmiféle „fekete mágiának”, azoknak a túlságosan is gyakori állításai ellenére sem, akik teljesen elégtelen szimbolikus ismeretekkel rendelkeznek.

Térjünk vissza ahhoz, hogy mi van elrejtve a hindú tradíció szerint a „szív barlangjában”: ez a létező princípiuma, amely – az elrejtettség eme állapotában és a megnyilvánulás szempontjából – a legkisebbhez hasonlatos (a dahara szó, amely azt az üreget jelöli, ahol [princípium] lakozik, szintén a kicsinység fogalmával azonos), miközben valójában ez az, ami a legnagyobb, akár csak a pont, amely térbelileg infinitezimális [határtalanul kicsi], sőt nulla, miközben ez az a princípium, aminek révén az egész tér létrejön, vagy akár az egyes szám, ami a többihez képest a legkisebbnek mutatkozik, mégis principiálisan mindet tartalmazza, és létrehozza magából az egész véget nem érő sorozatot. Itt ismételten egy inverz kapcsolat kifejeződését látjuk, amennyiben a princípiumot két különböző szempont szerint vizsgáljuk; az extrém kicsinység szempontja a princípium rejtett és „láthatatlan” állapotára utal, amely a kérdéses létező számára még csak „virtualitás”, de amely az ő spirituális kibontakozásának kezdőpontja lesz; és valóban itt megy végbe a kibontakozás kezdete (initium), amely közvetlenül kapcsolódik a beavatáshoz a kifejezés etimológiai értelmében; és pontosan ebből a szempontból mondható a barlang a „második születés” helyének. Ebben az összefüggésben a következőhöz hasonló szövegeket találunk: „Tudd, hogy Agnī, aki az örökkévaló (principiális) világ alapja, és akin keresztül ez a világ elérhető, a szív titkos barlangjában lakozik”, [3] amely a mikrokozmikus rendben a „második születésre” utal; és amely a makrokozmikus rendre váltva, egy analógia alapján, egybevág az Avatára születésével. [*]

Említettük már, hogy az individuális megnyilvánulás szempontjából a jivātmā, principiális szempontból pedig a kondicionálatlan Ātmāvagy Paramātmāis a szívben lakik; a különbség az individuális és a principiális között nem több egy illúziónál; ez csak a megnyilvánulás tekintetében áll fenn, de az abszolút realitásból tekintve azonosak. Ők azok, akik „mindketten a szív titkos barlangjában rejteznek”, és akikről ugyanakkor azt is mondják, hogy a „legfelsőbb magasságban tartózkodnak”, így a barlang és a hegy két szimbóluma itt újraegyesül. [4] A szöveg hozzáteszi még, hogy „árnyéknak és fénynek mondják őket Brahma tudói”; ez különösen a Nara-nārāyana szimbolizmusára utal, amiről ugyanezt a szöveget idézve az Ātmā-Gītával [5] kapcsolatban beszéltünk már: Nara, az ember, a halandó, aki a jivātmā, Arjunával azonos; és Nārāyana, az isteni vagy halhatatlan, aki a Paramātmā, Kṛiṣṇával azonos. Szó szerinti jelentésük szerint Kṛiṣṇaegy sötét színárnyalatra utal, míg Arjunaa világosságra, illetve jelentenek még éjszakát és nappalt, amennyiben úgy tekintünk rájuk, mint megnyilvánulatlanra és megnyilvánultra. [6] Egy pontosan ugyanilyen szimbolizmus jelenik meg a Dioscuros-ok [**] két féltekével való kapcsolatának tekintetében, amelyek közül az egyik világos, a másik sötét, ahogyan azt jeleztük a „kettős spirál” jelentésével kapcsolatban. [7] Másfelől e „kettő”, a jivātmā és a Paramātmā, az a „két madár”, amelyek „ugyanazon a fán élnek” (miként Arjunaés Kṛiṣṇa is ugyanazon a szekéren ülnek), és akikről azt mondják, hogy „elválaszthatatlanul egyesültek”, mert, ahogyan fentebb mondtuk, valójában egyek, a köztük lévő különbség pedig nem több, mint illúzió. [8] Meg kell jegyezni, hogy a fa szimbolikája lényegileg axiális, ahogyan a hegyé is; és a barlang, amennyiben úgy tekintünk rá, mint ami a hegy alatt vagy a hegyben van, szintén rajta van a tengelyen, ahol minden esetben, szempontoktól függetlenül a centrumnak lennie kell, mivel a centrumban egyesül az individuális az univerzálissal.

Mielőtt elhagynánk a témát, megfontolandó egy nyelvi szempont, amelynek fontosságát nem szabad túlbecsülni, mindazonáltal érdekes. Az egyiptomi hor szó, amelyből a Hōros ered, úgy tűnik, „szívet” jelent. Hōros ezért a „világ szíve” lenne, amely egy olyan megjelölésre utal, ami a legtöbb tradícióban megtalálható, és amely tökéletes összhangban van [a Tradíció] szimbolizmusával mint egésszel, már amennyire ez meghatározható. Első pillantásra talán csábító lehet a hor szó és a cor, a szív latin nevének összekapcsolása, annál is inkább, mert különböző nyelvekben a szívre utaló hasonló szógyökök megtalálhatóak akár hehezetes, akár gutturális kezdőbetűvel; ezért egyfelől hrid vagy hridaya a szanszkritban, heartaz angolban, Hertz a németben, és másfelől ker és kardion a görögben és cormaga (genitív cordis) a latinban. De a közös szógyöke ezeknek a szavaknak, az utolsót is beleértve, valójában HRD vagy KRD, ami aligha áll fenn a horesetében, ezért itt nem a közös szógyökök esetéről van szó, hanem csak egyfajta fonetikus egyezésről, ami ennek ellenére feltűnő. Habár van itt valami, ami talán még figyelemreméltóbb, és mindenesetre közvetlenül kapcsolódik tárgyunkhoz: a héberben a het [ח] betűvel írt hor vagy hūr„barlangot” jelent; ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy van etimológiai kapcsolat a héber és az egyiptomi szavak között, habár az igazat megvallva lehet, hogy egy többé-kevésbé távoli közös eredetük van, mindazonáltal bárhogy is legyen, nem kevésbé megfontolandó érdekesség, tudván azt, hogy nincs olyan dolog, hogy véletlen. Ahogyan ez sem az: a héberben, ezúttal hēvel [ה] írt, hor vagy har „hegyet” jelent; mivel a hehezetes hangok közé tartozó het, a hēnek a megerősítése vagy megkeményítése, mintha összesűrűsödne, és mivel a het sokkal inkább kifejezi önmagát ideografikusan, határt vagy körülzárt helyet jelölve, látható, hogy a két szó közötti szoros kapcsolat a barlangra utal mint olyan helyre, amely be van zárva a hegybe, és csakugyan, szó szerint éppúgy, mint szimbolikusan; és ez ismét visszavisz minket a hegy és a barlang közti kapcsolathoz, amit ezúttal részletesebben meg kell vizsgálnunk.

JEGYZETEK
[1] Az ember sorsa a Védánta szerint. Budapest, 1998, Farkas Lőrinc Imre Kiadó. 3. fej. (ld. Chāndogya Upaniṣad III: 14,3. és VIII: 1,1.) [„Az én (igaz) Önmagam a szívem bensejében kisebb, mint egy rizsszem, kisebb, mint egy árpaszem, kisebb, mint egy mustármag, kisebb, mint egy kölesszem, kisebb, mint egy kölesszem belseje. Az én (igaz) Önmagam a szívem bensejében nagyobb, mint a Föld, nagyobb, mint a Köztitér, nagyobb, mint az Ég, nagyobb, mint ezek a világok (együtt).” „E Brahman-várban van egy hajlék, egy kicsiny lótuszvirág, s abban van egy kicsiny belső tér. Ami a belsejében van, azt kell felfedezni, azt kell megismerni.” A jelen cikk Upanisadokból vett idézeteihez az alábbi fordításokat vettük segítségül: Pál Dániel (ford. és szerk.): A klasszikus Upanisadok. Budapest, 2011, Filosz. Valamint Fórizs László (ford. és szerk.): A klasszikus Upanisadok II. Budapest, 2016, Filosz. – A fordító megjegyzése.]
[2] Vö. az être à couvert (titokban lenni, biztonságban lenni) szabadkőműves kifejezéssel.
[3] Kaṭha Upaniṣad I: 14.
[*] [Érdekes lehet ebből a szempontból megemlíteni, hogy bizonyos megközelítések szerint Krisztus barlangban született, és szintén a barlang az, ahova halála után elrejtik, és ahonnan teste eltűnik, vagyis ez az a pont, ahol belép a földi-emberi világba, és szintén ez az a pont, ahol elhagyja a megnyilvánult  állapotot. – A fordító megjegyzése.]
[4] Kaṭha Upaniṣad III. 1. Vö. Brahma Sūtrák I: 2,11–12.
[5] [Le Voile d’Isis, 1930. március. Magyarul: Tradíció. Debrecen, 2000, Kvintesszencia. 197–200. o.]
[6] Vö. A. K. Coomaraswamy: The darker side of the dawn. Valamint Angel and Titan, an essay on Vedic ontology.
[**] [A tojásból született, „kísértetiesen hasonló” ikertestvérekről, Castorról és Pollūxról (vagy Poludeucēs-ről), Zeus fiairól van szó, akik közül előbbi halandó, míg utóbbi halhatatlan. Róluk kapta a nevét az Ikrek csillagkép két legfényesebb csillaga. – A fordító megjegyzése.]
[7] A nagy triád. Budapest, 2007, Arcticus. 5. fej. 35–40. o.
[8] Mundaka Upaniṣad III: 1,1; Śvētāśvatara Upaniṣad IV: 6.
Angolból fordította G. J. (a fordítás helyenként pontosításokra szorulhat)


Forrás:traditioetrestauratio.blogspot.com
Tovább a cikkre »