Rendszer-fricska

Nem nagyon szoktam Orbánnal foglalkozni, de néha muszáj. Amikor meghallottam, hogy miniszterelnökünk – szándékosan nem használok jelzőket előtte – fizetett hirdetésben kampányol Nagy-Britanniában amellett, hogy a britek maradjanak tagjai az Uniónak, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek… De talán legjobb, ha sírok a röhögéstől, hogy a magyar nép torkán ezt is le lehet nyomni könnyűszerrel.

Az egy dolog, hogy Orbán ezt nem mint magánember – bár akkor is közpénzből költene 21 milliót – teszi, hanem mint Magyarország miniszterelnöke. Én úgy vélem, hogy ez súlyos beavatkozás egy idegen ország belügyeibe. Orbánnak ez is belefér. Sajátos értelmezése ez a demokráciának. Persze biztosan van egy olyan tipp, hogy a britek többsége mégiscsak maradna az Unióban, és akkor majd Orbán büszkén mutogathat önmagára: lám, megkértem őket, s ők úgy szavaztak, ahogyan kértem tőlük. Az önteltség netovábbja lenne. Akkor is, ha ezt majd nem mondja ki, hanem csak gondolja. Rosszabb, ha komolyan is gondolja majd önmagáról. Persze van néhány dolog Orbánban, ami ennél is rosszabb, de most azokat hagyjuk.

Tehát engem kissé felháborít, hogy a miniszterelnökünk, aki bőszen hirdette, hogy „Nem leszünk gyarmat!”, most ilyetén módon avatkozik be az egyik legfőbb gyarmattartó gazdaság belügyeibe.

Ám mit is értek rendszer-fricska alatt? Emlékeznek még arra, amikor Magyarországon többek között Halász József népszavazást kezdeményezett arra vonatkozóan, hogy Magyarország maradjon-e az EU tagja, vagy sem? Néhány évvel ezelőtt volt, aminek az eredménye az lett, hogy a Választási Bizottság elutasította a kezdeményezést, mondván: nemzetközi szerződések kérdésében nem lehet népszavazást kezdeményezni. Pont. Ugye mindenki érzi a rendszer fricskáját? A miniszterelnökünk kampányol a briteknél, hogy az ottani népszavazásnál – mert ott lehet –, ki hogyan szavazzon, ám itthon még népszavazni sem lehet. Lám, a demokrácia micsoda eredményeket képes felmutatni!

Csak egy mellékvágány-gondolat még: ha a magyar kormány szerződést kötne holnap Tunéziáva, hogy megtámadjuk Líbiát, akkor a nép nem szavazhatna, hogy akar-e háborút, mert ugye nemzetközi szerződések, stb… A nép fiait besoroznák, és küldenék Afrikába háborúba. Szerintem még ezt is le lehetne nyomni a torkokon. Még ideológiát is lehetne találni: ugye az átkozott migránsok onnan (is) jönnek.

Egy szó, mint száz: ismét át…szták a magyarokat, mint sz..rt a palánkon (elnézést a nyomdafestéket nem tűrő kifejezésért, de jobb nem jutott eszembe), ám ez sem probléma. Csak egy a sok közül. Még lehet ilyeneket. Meddig? Rajtad múlik.

A 70-es években volt egy plakát. Yoko Ono és John Lennon az ágyban ültek. Nagy betűkkel: A háborúnak vége (amúgy a vietnámi háborúról volt szó) – hirdette a felirat. Alatta kicsikkel: „Ha te is úgy akarod”. Nagy tanítás ez – örök érvényű.


Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »