Pukli, az űrhajós

Pukli, az űrhajós

Milla, “bohócforradalom”, “Százezren az internetadó ellen”, “60 ezren a MAGÁN nyugdíjukért”, “Rendszerbontó népszavazás” – emlékszik még valaki ezekre a komoly elánnal induló, egy-egy eseményen akár nagy tömeget is megmozgató “civil” mozgalmakra? Ha azt hittük, kétszer, vagy többször nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, akkor tévedtünk. Vajon a “tanárlázadás” is elődjei sorsára fog jutni? A nagy indulótömeg idővel lemorzsolódik, és marad egy-két politikai űrhajós, akik az ellenzéki univerzumban állnak pályára.Többen látnak hasonlóságot a mostani és a korábbi kormánybuktatónak induló, tiltakozó mozgalmak között. Kézenfekvő kifutás a politikai párttá válás, ám meg nem értett géniuszból ellenzéki politikai pártocskából jelenleg túlkínálat van. Legjobb példa erre Kónya Péter sokadik szervezete, az SZKP, a “Szolidaritás a Köztársaságért Párt”.Pukli István és társai mozgalma láthatóan elődjei nyomdokán halad. Nézzük a forgatókönyvet lépésről lépésére: (0) Tagadják, hogy pártpolitikai céljaik lennének. (1) Politikai törekvéseiket egy valós társadalmi probléma mögé rejtik. Esetünkben azonban az oktatásról (szakpolitikáról) egyre kevesebb szó esik, míg a “bocsánatkérésről” (pártpolitikáról) egyre több. Talán ettől várják (2) a növekedési potenciált, hiszen nem kifejezetten az oktatásban érintettek vélt/valós sérelmeiért várnak bocsánatkérést, hanem “úgy általában”, a 2010 óta eltelt időben elkövetett sérelmekért (=Nesze semmi, fogd meg jól!).Erre a növekedési potenciálra lehet, azért is van ennyire szükség, mert (3) Pukliéknak új szerepelőként “az utcán és a médián kívül” nincsen legitimitása. Ha nem tudnak folyamatosan nagy tömeget az utcára vinni, az adott ágazat legitim szereplői visszaveszik a kezdeményezést. Jelenleg is zajlik a szaktárca és a szakszervezetek, illetve más szakmai szervezetek közötti egyeztetés. Pukliék talán pont ezért sem (4) tekintik a legitim és reprezentatív szakmai partnereket “alkalmas” tárgyalófélnek, mert az ellenzéki mozgalmukat a pártpolitika (“a kormány rossz”) szintjéről “visszavinné” a szakpolitika (oktatás) szintjére, ahol már nem ők a legbefolyásosabb szereplők.Ahogyan elődjeik, úgy Pukliék is (5) egyenlő szemmagasságba akarnak kerülni a demokratikusan megválasztott parlamenti pártokkal, esetünkben a kormánnyal. Talán ezért sem a szaktárca, hanem a miniszterelnök felé fogalmazták meg fő követelésüket. Aki ilyen magasra céloz, az (6) az “inkompetensnek” tekintett szaktárcával együtt a szakszervezeteket és más szakmai szervezeteket is zárójelbe akarja tenni. Itt zárul a kör, ugyanis a szakpolitika zárójelbe zárása után nem marad más, mint a pártpolitika. Csak remélni lehet, hogy ezt egyre több gyermeke jövője iránt aggódó szülő és tanár is átlátja.Egyre több jel mutat ugyanis arra, hogy a “lázadóknak” a balhé és nem a megegyezés a célja. Egy friss felmérés pedig pont azt mutatja, hogy a válaszadók elsöprő többsége (78 százaléka) a tárgyalóasztalnál várná el a tanárok és az oktatási kormányzat közötti megegyezést.A kormány is ebbe az irányba terelné az eseményeket, a KLIKK megszüntetésének bejelentésével ráadásul az aggódók egyik fő követelését már teljesítette is. Április elsején, egy nappal az első tervezett “sztrájk” után ülnek a legitim szakmai tárgyalófelek asztalhoz, hogy megvitassák az oktatás átalakításának irányát, a változások az ősszel kezdődő új tanévtől lépnének hatályba.A “lázadóknak” azonban nincsen ennyi idejük, tömegbázisuk addigra már elpárologna. Ha ez így van, akkor már érthető, hogy Pukliék miért akarják ezt a körvonalazódó tárgyalásos utat mindenáron megtorpedózni. Meg sem várták az általuk szabott határidőt, és már az ultimátum lejárta előtti napon meghirdették “sztrájkjukat”. Ráadásul a szakszervezetek konszenzusos javaslata (tanítási idő utáni) helyett egy konfliktusos (reggel 8-9 óra közötti) időpontot választottak.Mostantól várhatóan egyre többet hallunk majd a “nem teljesített” ultimátumról, és egyre kevesebbet az oktatás valós problémáinak megoldásáról. A szakszervezetek kezdeti ösztönös távolságtartása is mutatja, hogy ők legszívesebben kimaradnának ebből a politikai showból.A labda most Pukliéknál pattog, akikből tömegtámogatás híján nem lesz “igazi“ politikai űrhajós. Persze alternatívaként marad elődjeik mintája, akik egy-egy hasonló tömegtüntetés foszladozó emlékeit egymás színpadán, konferenciatermekben és tv-stúdiókban elevenítik fel, és álmodnak tovább politikai űrhajóskarrierjükről.Kiszelly Zoltán – http://mozgasterblog.huTisztelt olvasók!
Legyenek olyan kedvesek és támogassák “lájkukkal” a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
– Minden “lájk számít, segíti a magazin működését!Köszönettel és barátsággal!www.flagmagazin.hu Tweet

Ha azt hittük, kétszer, vagy többször nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, akkor tévedtünk. Vajon a “tanárlázadás” is elődjei sorsára fog jutni? A nagy indulótömeg idővel lemorzsolódik, és marad egy-két politikai űrhajós, akik az ellenzéki univerzumban állnak pályára.

Többen látnak hasonlóságot a mostani és a korábbi kormánybuktatónak induló, tiltakozó mozgalmak között. Kézenfekvő kifutás a politikai párttá válás, ám meg nem értett géniuszból ellenzéki politikai pártocskából jelenleg túlkínálat van. Legjobb példa erre Kónya Péter sokadik szervezete, az SZKP, a “Szolidaritás a Köztársaságért Párt”.

Pukli István és társai mozgalma láthatóan elődjei nyomdokán halad. Nézzük a forgatókönyvet lépésről lépésére: (0) Tagadják, hogy pártpolitikai céljaik lennének. (1) Politikai törekvéseiket egy valós társadalmi probléma mögé rejtik. Esetünkben azonban az oktatásról (szakpolitikáról) egyre kevesebb szó esik, míg a “bocsánatkérésről” (pártpolitikáról) egyre több. Talán ettől várják (2) a növekedési potenciált, hiszen nem kifejezetten az oktatásban érintettek vélt/valós sérelmeiért várnak bocsánatkérést, hanem “úgy általában”, a 2010 óta eltelt időben elkövetett sérelmekért (=Nesze semmi, fogd meg jól!).

Erre a növekedési potenciálra lehet, azért is van ennyire szükség, mert (3) Pukliéknak új szerepelőként “az utcán és a médián kívül” nincsen legitimitása. Ha nem tudnak folyamatosan nagy tömeget az utcára vinni, az adott ágazat legitim szereplői visszaveszik a kezdeményezést. Jelenleg is zajlik a szaktárca és a szakszervezetek, illetve más szakmai szervezetek közötti egyeztetés. Pukliék talán pont ezért sem (4) tekintik a legitim és reprezentatív szakmai partnereket “alkalmas” tárgyalófélnek, mert az ellenzéki mozgalmukat a pártpolitika (“a kormány rossz”) szintjéről “visszavinné” a szakpolitika (oktatás) szintjére, ahol már nem ők a legbefolyásosabb szereplők.

Ahogyan elődjeik, úgy Pukliék is (5) egyenlő szemmagasságba akarnak kerülni a demokratikusan megválasztott parlamenti pártokkal, esetünkben a kormánnyal. Talán ezért sem a szaktárca, hanem a miniszterelnök felé fogalmazták meg fő követelésüket. Aki ilyen magasra céloz, az (6) az “inkompetensnek” tekintett szaktárcával együtt a szakszervezeteket és más szakmai szervezeteket is zárójelbe akarja tenni. Itt zárul a kör, ugyanis a szakpolitika zárójelbe zárása után nem marad más, mint a pártpolitika. Csak remélni lehet, hogy ezt egyre több gyermeke jövője iránt aggódó szülő és tanár is átlátja.

Egyre több jel mutat ugyanis arra, hogy a “lázadóknak” a balhé és nem a megegyezés a célja. Egy friss felmérés pedig pont azt mutatja, hogy a válaszadók elsöprő többsége (78 százaléka) a tárgyalóasztalnál várná el a tanárok és az oktatási kormányzat közötti megegyezést.

A kormány is ebbe az irányba terelné az eseményeket, a KLIKK megszüntetésének bejelentésével ráadásul az aggódók egyik fő követelését már teljesítette is. Április elsején, egy nappal az első tervezett “sztrájk” után ülnek a legitim szakmai tárgyalófelek asztalhoz, hogy megvitassák az oktatás átalakításának irányát, a változások az ősszel kezdődő új tanévtől lépnének hatályba.

A “lázadóknak” azonban nincsen ennyi idejük, tömegbázisuk addigra már elpárologna. Ha ez így van, akkor már érthető, hogy Pukliék miért akarják ezt a körvonalazódó tárgyalásos utat mindenáron megtorpedózni. Meg sem várták az általuk szabott határidőt, és már az ultimátum lejárta előtti napon meghirdették “sztrájkjukat”. Ráadásul a szakszervezetek konszenzusos javaslata (tanítási idő utáni) helyett egy konfliktusos (reggel 8-9 óra közötti) időpontot választottak.

Mostantól várhatóan egyre többet hallunk majd a “nem teljesített” ultimátumról, és egyre kevesebbet az oktatás valós problémáinak megoldásáról. A szakszervezetek kezdeti ösztönös távolságtartása is mutatja, hogy ők legszívesebben kimaradnának ebből a politikai showból.

A labda most Pukliéknál pattog, akikből tömegtámogatás híján nem lesz “igazi“ politikai űrhajós. Persze alternatívaként marad elődjeik mintája, akik egy-egy hasonló tömegtüntetés foszladozó emlékeit egymás színpadán, konferenciatermekben és tv-stúdiókban elevenítik fel, és álmodnak tovább politikai űrhajóskarrierjükről.

Kiszelly Zoltán – http://mozgasterblog.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »