Postás a világ végén

Postás a világ végén

Hogy jutnak el a levelek oda, ahová autóval nem tudják elvinni? Szamár- vagy lóháton, esetleg hótalpakon. Tudta, hogy Magyarországon még mindig van lovaskocsis postás?

Több mint egy éve, 2015 áprilisában közölt szép képriportot a brit Daily Mail az amerikai Supai faluból, ám velem csak mostanában jött szembe. Az Arizona állami települést az egyik legkisebb indián törzs, a havasupaiok lakják – összesen hatszázan. A falu nyolc mérföldre (közel 13 kilométerre) fekszik a legközelebbi úttól a Grand Canyon egyik völgyében, a Havasu kanyonban, amely a törzs 1975-ben kialakított rezervátumában fekszik.

Így csak helikopterrel vagy szamárháton lehet megközelíteni. Márpedig el kell jutni oda, hiszen Supaiban iskola, templom, posta, különféle üzletek és kávézó is működik. Ráadásul a település turizmusból él: évente húszezren látogatnak ide, hogy megnézzék a falut és a gyönyörű, harminc méter magas Havasupai vízesést. A helybéliek trükkösek, ugyanis csak úgy nem lehet felugrani a faluba, hogy nem száll meg az ember a településen – amelynek közelében további kettő vízesés is található.

Egy, aki mindent visz

No de ami a mi szempontunkból a legérdekesebb, hogy az Egyesült Államok utolsó szamaras postása is itt teljesít szolgálatot. 9-10 szamárral, más források szerint 50 állattal (köztük lovakkal) teszi meg az oda-vissza 26 kilométeres utat a postás, aki gyakran maga is indián. A rakomány akár 1800 kilogramm is lehet egy úton, mivel a postás viszi fel a településre a különféle étel- és bútorszállítmányokat is – írta 2015 júliusában a Mental Floss.

A supai postásszamarak közül néhány baktat a kanyonban 2009. június 10-én Fotó: Jon Roig / Flickr

Egy 2000 januárjában leadott riportjában a CBS News is beszámolt a szamaras postásról, akit akkor Charlie Chamberlainnek hívtak. Állítása szerint ez a legolcsóbb és legbiztonságosabb módja, hogy a csomagok eljussanak a célpontba, ráadásul mindenféle időjárási viszonyok között ki tudják vinni a leveleket és szállítmányokat – erre egy helikopter nem lenne képes.

„Van nálunk tej, tojás, fagyasztott élelmiszer, meg persze rendes levelek is” – mesélte Chamberlain, hozzátéve, hogy az útvonalról nem tudnak letérni, így a sürgős levelek esetében felkötik azt egy szamárra, amelyet elengednek és megfuttatják. A UPS és FedEx csomagküldő cégek is a szamaras postással szállíttattak ki ekkoriban. A helyiek mindig nagyon várják a postást, hiszen a legközelebbi szupermarket a kanyon tetején, majd 200 kilométer messze található. Chamberlain elmesélte:

„Egyszer kiszámoltam, hogy az alatt a 21 év alatt, míg ezt csináltam, már kétszer körbelovagoltam volna lóháton a világot. Imádom.”

Mi a helyzet itthon?

Szép dolog, hogy szamárháton kézbesítenek leveleket az Egyesült Államokban, de Magyarországon is történtek már érdekes dolgok postás körökben. Ugyan hazánkban különleges földrajzi, környezeti viszonyok nincsenek és nem is voltak – így a posta nem kényszerült extrém kézbesítési helyzetekre – érdekes kézbesítési módszerek azonban akadtak az elmúlt évtizedekben – közölte az MNO-val Apáti-Tóth Kata, a Magyar Posta Zrt. szóvivője.

„A mindenkori magyar posta hivatalosan kézbesítésre emberi erőt, lovat, lófogatú járművet, kerékpárt, motort és gépjárművet használt”

– írta levelében a szóvivő. 1962 óta teljesítenek szolgálatot lovas postások Magyarországon, hegyvidékeken és a tanyavilágban alkalmazták az erre alkalmas hátasokat a legtovább.

Fotó: Postamúzeum

Ma már csak a Bács-Kiskun megyében fekvő Gátér környékén lévő tanyák lakói mondhatják el magukról, hogy lovaskocsival viszik ki nekik a leveleket. Kulik Istvánról, az ország utolsó lovas postásáról 2011 májusában közölt hosszabb riportot az Origo, amelyben a férfi – és lova – egy napjáról meséltek. „Mára e térség kivételével minden tanyavilágban az út szélére kihelyezett postaládába történik a kézbesítés” – közölte Apáti-Tóth Kata.

Fotó: Postamúzeum

A szóvivő hozzátette: a Mátrában a korábbi időszakokban a kézbesítők felszerelésének hivatalos része volt a síléc, a hótaposó.

„Háborúk idején használtak még állatokat, kutyákat, galambokat kézbesítésre, de ezeket nem a posta által fenntartott tábori postaszolgálat használta, hanem a hadsereg.”


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »