Pont ma recept: kőleves népmese alapján

Hozzávalók: egy erdélyi hegyi patakban simára csiszolódott lapos kő, egy kanál zsír, egy fej káposzta, egy szál kolbász (a zsírból kiemelve a legjobb!), egy kanál só. Szegény ember vízzel főz, úgyhogy ezt mindenki maga döntse el, hogy kell-e neki hozzá.

Elkészítés: hol volt hol nem volt,volt egyszer egy szegénylegény. A szegénylegény elindult világgá. Ment, mendegélt, több napon keresztül. Egyszer azonban elfogyott a tarisznyába csomagolt elemózsia.

A szegénylegény úgy határozott, hogy betér a legközelebbi faluba.Igen ám de ott csupa szegény ember lakott, nem kínálták meg semmivel az éhes vándort. A szegénylegény betért a falu utolsó házába. Azt mondta a házigazdának:ha már nem kínálnak meg semmivel, főzök én magamnak kőlevest.

Híre ment a faluban mire készül a vándor, jöttek is az emberek hogy tanui lehessenek hogyan is készül a kőleves, mert ilyenről ők még eddig nemigen hallottak. Kíváncsian gyülekeztek a szegénylegény köré.

Ő elővett a tarisznyájából egy fazekat, beletett egy követ, és megkérdezte a házigazdát, felteheti e a tűzhelyre a fazekat? A falubeliek és a házigazda oldalát furdalta a kiváncsiság, persze hogy megengedték. Amikor főtt a víz, a szegénylegény megkóstolta. Ha egy kanál zsír lenne benne, mindjárt jobb illata lenne. Nosza, hoztak neki zsírt, több kanállal is.

A szegénylegény megint megkóstolta és azt mondta: jó jó ,csak egy kicsit sótlan. Hoztak is mindjárt neki több kanál sót. A vándor megkóstolta és azt mondta:jó jó, de akkor lenne az igazi ha egy kis káposzta is lenne benne. Hoztak is a falusiak káposztát, több fejet is. A szegénylegény egyet megtisztított és beleszeletelte a levesbe.

Ekkor már a víz javában főtt és jó illatok kezdtek terjengeni a levegőben. A szegénylegény megkóstolta a levest és azt mondta: nagyon fenséges, de ha még egy darabka kolbász lenne benne még jobb lenne.

Hoztak is a falusiak több darabot, sőt még egy darab kenyérrel is megpótoltak. Kis idő múlva elkészült a leves. A szegénylegény kihalászott a tarisznyából egy kanalat és jóízűen falatozni kezdett, nagyokat harapva a kenyérből.

Hamar elfogyott a leves a fazékból, már csak a kő kocogott, a fazék alján.

Hát a kővel mi lesz? – kérdezték a falubeliek. Azt szépen megmosom és elteszem a tarisznyába válaszolta a szegénylegény.És ha majd megint egy olyan faluba érek ahol semmivel nem kínálják meg a szegény vándort, megint főzök magamnak kőlevest.


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »