Van olyan, hogy az ember sok ezer karaktert ír össze egy adott kérdésről. Kínlódik, keres, kutat, másokba és magába igyekszik nézni – aztán kiderül, hogy valahol, valaki már rég tökéletesen pontos választ adott rá. Páldául Faludy György, aki hat évtizeddel ezelőtt sebészi pontosságú diagnózist adott arról, hogyan fogjuk majd elcseszni a rendszerváltást, és az azt követő 25 évet is. Szóval, tessék olvasni az emigrációba kényszerülő költő 1957-es, mexikói élményét – pontosan itt, és így rontottuk el, és rontjuk el újra, meg újra mi is.
„-Miért nem buktatják meg ezt a forradalminak csúfolt bürokratikus reakciót valamelyik választáson? …
Hivatalos statisztika szerint az ország huszonöt százaléka, valójában fele él a nyomor legalacsonyabb szintjén. Lemondtak róla, hogy ők vagy gyermekeik valaha magasabb szintre kerüljenek. Más országokban úgy védekeznek, hogy fellázadnak, sztrájkolnak, szabotálnak. Nálunk lemondanak. Elfogadják a demokráciának keresztelt parancsuralmat.
– Úgy tudom – szólt Szabolcs – , hogy az ellenzék jelentős.
-Jelentős, de jelentéktelen – mosolygott az indián. – Kizárólag a felső rétegek tagjaiból tevődik össze. A tizennyolc, húsz vagy huszonöt éves fiatal körülnéz. Látja maga körül a csalást, lopást, hazudozást, kegyetlen kizsákmányolást és álszemérmet. Fellázad. Belép egy ellenzéki pártba. Csupa lelkes fiatal, mint ő. Cikket ír, gyűlésekre jár, szónokol és szervez. Olykor megszegi a törvényt. De a kormány elnéző. Nem bünteti meg, mert tudja: úgysem megy semmire.
Telnek az évek. A fiatal szeretne javadalmazóbb állást. Meg akar nősülni. Nagyobb lakás után vágyakozik, és gyermekekre. Vagy már három gyereke született és nem tudja eltartani őket. És észreveszi hogy a jövőben sem ér el semmit. Kezd összeköttetést keresni az uralkodó réteggel. Ott mindjárt befogadják, nem firtatják a múltját. Vágyait részben, sokszor nagy részben teljesítik. Így lesz a lázongó fiatalból diadalmas, elégedett öreg.”
(Faludy György: Pokolbeli napjaim után Alexandra, Bp. 2006. 118-119.)
Olyan nagyon jó lenne hinni, hogy a mi generációnk nem lép bele ugyanebbe a szennyes, mocskos folyóba. Ha elhiszem, naiv hülye vagyok. Ha nem hiszek benne, lehúzom a wc-n mindazt, amit 10 éve írok és mondok. Azt hiszem, egy ideig még azért hiszek benne. És egyszer, 20-30 év múlva talán el is hiszem…
Balogh Gábor
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
