Platini csodás hígítószere

VEZÉRCIKK – Tizenharmadikként zárta Magyarország labdarúgó-válogatottja az Európa-bajnokságot. Triszkaidekafóbia, babona, mitológia, vészjósló vallásos hagyományok ide vagy oda: a magyar nemzeti csapat szurkolóival együtt büszkén vállalhatja fel franciaországi szereplését, helyezését.

A hála szerteárad a szövetségi vezetők, szakemberek, játékosok és drukkerek között – mindenki kivette részét Dzsudzsákék minden várakozást felülmúló teljesítményéből. Az öröm pillanataiban nem szégyen egy halk köszönömöt elmormogni annak a szomorú francia sportembernek sem, aki az Európai Labdarúgó-szövetség egykori elnökeként mandátuma egyik legnagyobb célját érte el azzal, hogy 2008-ban az UEFA 16-ról 24 fősre duzzasztotta idéntől az Eb mezőnyét. A kétmillió svájci frankon „megcsúszott”, eltiltása miatt még a kontinensviadal előtt lemondott Michel Platini bővítési ötletének egyik legnagyobb haszonélvezője a magyar válogatott lett, hiszen a selejtezőkből csoportharmadikként továbbjutott csapatok közül Bernd Storck legénysége végzett a legelőkelőbb helyen.

Igaz, hogy a nagyok dolgába már nem tudott igazán beleszólni sem a magyar, sem pedig az ír, a török, a svéd vagy az ukrán válogatott, ám mindannyian hozzájárultak a franciaországi seregszemle emlékezetessé tételéhez. Bár az elit csapatok képviselői a felhígulástól, a gyengébbnek taksált együttesek csúnya bunkerfocijától tartottak, jó néhányuknak meggyűlt a bajuk a papírformával a meglepetések Eb-jévé váló tornán. A selejtezők kilenc csoportelsője közül öten nem jutottak a legjobb nyolc közé, a váratlan eredmények pedig úgy összekuszálták az ágrajzot, hogy már a nyolcaddöntő előtt ismertté vált: a német, francia, olasz, spanyol, angol nagymenők közül csak egyikük játszhat döntőt, utóbbi két válogatott ászai pedig már el is búcsúztak.

Az újoncok közül Wales és Izland is negyeddöntős, ám a nyolcaddöntőig jutó Szlovákia és Észak-Írország, illetve a meccset nyerve búcsúzó Albánia játékosait is nemzeti hősökként ünnepelték a szurkolók. Azok a felkerekedő futballszeretők, akik a pályán mutatott játék mellett felbecsülhetetlen „hozzáadott értéket” szállítottak a tornának – például a magyar és az ír drukkerek – igazi fesztiválhangulatot teremtettek ott, ahol jelenésük volt kedvenceiknek.

Vitathatatlan, hogy a kis futballországok óriásit nyertek az Eb-szerepléssel, amely csakis pozitív hatással lehet hazájuk labdarúgá­sára – éppen ezt akarta elérni a felzárkóztatást szorgalmazó Platini, aki most, pereskedései közepette bizonyára nem erre gondol. Mi azonban hálásak lehetünk neki is, a felhígulástól tartó futballelit pedig felkötheti a gatyáját, mert a 2018-as világbajnokságra jóval kevesebb, csupán 13 európai válogatott jut ki a selejtezőkből. És egyre inkább kérdéses, hogy a pénzhajhászó klubfocival eltelő világsztárok nemzetinek nevezett válogatottjai közül mindegyik odaér-e.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »