Pillanatok 02 – “Szavam s hangom”

Pillanatok 02 – “Szavam s hangom”

Mért fogy minden szavam s hangom

El, ha írni, szólni kell

Arról, ami szívem táját

Boldogsággal tölti el?

Mért csupán a Szomorúság

Ébreszt bennem rímeket,

S mért az Öröm az, mit mindig

Kínos hallgatás követ?

S ez Örömnek mért nem tudok

Emlékművet emelni?

Mért kell hagynom mindahányszor

Emlék nélkül elveszni?

Mért nem lep meg tehetséggel

Jósorsomban is az Ég?

(Tudjak írni, hiszen volna

Bőséggel mit mondjak még!).

Nem szeretném, hogy elvesszen

 Bármi fontos pillanat,

Legyen – vágyom – örömömből

Mi emlékként megmarad!

Mert nem sejtem, meddig lesz még

Vendégem e Jókedély,

Félek, elmúl, s Szó se marad

Többé, mi róla regél.

Olyan lesz, mint egykor csodás,

Mára torzó szobor csak,

Melyet súlyos esők, vihar

 S barbár hordák tépáznak.

S olyan lesz, mint mély erdőben

Halványuló ősi nyom,

Melyet végképp s mindörökre

Elmosnak egy hajnalon.

Kerepesi Igor

A szerző további versei és írásai itt olvashatók.


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »