Phelpst legyőzni és tetováltatni

Kenderesi Tamásnak minden riói élményéről a kedvence, a példaképe jut eszébe. A 200 pillangó bronzérmese kimondja, olimpiai bajnok akar lenni, és ezt nem is tartja elérhetetlennek.

A TELJES MAGYAR RIÓI PROGRAM – KATTINTSON!

– Olyan lazán úszott Rióban, mint egy kerületi versenyen.
– A lazaság csak úgy jött. Persze volt bennem feszültség, főleg az olimpiai döntő előtt, amit talán nem is kell megmagyarázni. Próbáltam magamat adni, lazára venni a dolgokat. Talán sikerült…

– Kétszer legyőzte Phelpset, jött a híressé vált „sajtburesz-nyilatkozat”, majd a bronzéremmel végződött döntő. Egy ország kedvence lett. Megváltozott az élete?
– Most kezdem érezni, hogy igen, már semmi sem az, ami volt. Egyelőre ízlelgetem, és persze örülök a felhajtásnak. Bár még mindig szokatlan, kell egy kis idő, amíg fel tudom dolgozni ezt az egészet.

– A sajtburesz eltervezett marketingakció volt, vagy spontán jött?
– Teljesen spontán, nem is értem, hogyan futott be otthon ilyen nagy karriert. Hallottam, hogy ingyenkrumplit adtak néhány helyen, ahol bemondta az ember a nevemet és azt, hogy sajtburesz. Tényleg spontán volt, még csak nem is a sajtburger a kedvencem. Valahogy ez jött ki belőlem.

– Mi a legszebb élménye Rióból?

– Amikor megláttam a példaképemet, Michaelt, alig hittem a szememnek, hogy tényleg ő az. Ott láttam először életemben.

– Aztán a 200 pillangó elő- és középfutamában is megelőzte.
– Jó érzés volt! Az előfutam nem volt mérvadó, a középdöntőre büszkébb vagyok, ott Michael is látta, hogy ki úszott vele, mellette. Megpróbált megelőzni, de nem sikerült neki. Nem sokon múlott, hogy a döntőben is meg tudjam verni, de így alakult…

– Az ellenfelei gratuláltak a döntő után?
– Igen, Phelps kérdése maradt meg bennem legmélyebben: ő azt tudakolta, hogy milyen időt úsztam az utolsó 50 méteren.

– Megvan az a bizonyos, Michael Phelpstől származó felirat, amit szeretne magára tetováltatni?
– Sajnos még mindig nincs meg, az amerikai csapat irodájában kerestem őt, a példaképemet, de közölték, hogy már nincs ott a faluban. Nem baj, majd legközelebb összehozzuk.

– Decemberben elszakadt a térdszalagja, a kazanyi világbajnokságot mononukleózis miatt hagyta ki. Számított ekkora változásra Rióban?
– Igen! Mindig hittem abban, hogy a sok rossz élmény után végre jön valami jó. Nincs ember, aki ezt jobban akarta nálam. Mit mondjak? Örülök, hogy így alakult. Komoly céljaim vannak: olimpiai bajnok szeretnék lenni, és ezt nem is tartom elérhetetlennek. A jövő évi budapesti vb-n jó lenne nyerni. Új lendülettel folytatom a munkát.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 19.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »