Pedig Izlandon nincs is meleg

Pedig Izlandon nincs is meleg

Nekünk mégis melegünk lett az izlandiaktól, de ezt tudtuk előre (Izlanddal megizzadhatunk, de…). De ki gondolta volna, hogy orosz bírói segítséggel lesz melegünk, mint annak idején Chilében!

 

A korábban születetteknek ugyanis gyakran felidőződik valamiről valami a múltból (a jelenből már kevésbé)! A szombati meccs helyszínéről – az 1969-es rossz emlékű Marseille-ről a csehszlovákok jutottak az eszembe (akik a halhatatlan Szepesi szerint is: „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok”- és nagyon elvertek minket).

 

Marseille emléke nem kísért többé

 

A szombati meccs játékvezetőjéről pedig ugyancsak a csehszlovákok, akik ellen az 1962-es VB-n egy orosz bíró – Latisev nem adta meg az orosz Tichy Lajos felsőkapufáról a gólvonalon túlra lecsapódó csodálatos és szabályos gólját.

 

De hol van ma már Latisev, hol vannak a csehszlovákok? És Marseille emléke se kísért többé! Hála Dzsudzsákéknak, akik visszaadták 15 millió magyarnak a fociba vetett hitét határon belül és határon túl!

 

Magyar szurkolók felvonulása Marseillban. Kép: Nemzeti Sport

 

Lehet-e magányos az ember a Stadion kocsmában?

 

A sors úgy hozta, hogy az osztrákok elleni meccset baráti társaságban, az izlandiak ellenit pedig magányosan, egy budapesti kocsmában követtem figyelemmel. Megelőzvén ezzel a nagyszülőkre bízott fiúunokám megleckéztetését, amikor a legizgalmasabb pillanatban nyomja a fülembe vagy az orromba egyik kis legokockáját.

 

De lehet-e magányos az ember a Stadion kocsmában, közel a romokban heverő Puskás Stadionhoz egy Európa bajnoki csoportmérkőzésen?

 

Csak az első fröccsig…Utána az első félidő hajrájában még egyszer néztek az emberre kevésbé barátságosan a hosszú kocsmai asztalnál: amikor a gejzírből szalasztott orosz sárgarigó bíró befújta az úttörő meccseken is továbbintett, műesésért máshol sárgával büntetett, fáradt elméjéből kipattant szabálytalanságot.

 

Asztalra mért ökölcsapás

 

A koholt tizenegyest követő izlandi gól okozta első felbuzdulásomból asztalra mért ökölcsapásom ugyanis a levegőbe röpítette egyik fiatal asztaltársnőm unicumszilvás féldecijét, és a kis pohár üresen tátongva esett vissza az asztalra. Hiába, a fröccsös poharak stabilabbak! Nem kerülte el viszont a figyelmemet vastag karú tetovált barátjának kissé rosszat sejtető tekintete, aminek hatására párban rendeltem meg neki(k) az új kört…

 

Aztán megérdemelten kiegyenlítettünk a legvégén! A gólunknál -Pechonsson bekotorsson, okosonsson, de Böde Dani is ott lett volna szükség esetén – jobb híján idegen férfiakat kellett ölelgetnem. Azóta is azon gondolkodom,  miért éreznek a férfiak haladéktalan késztetést (nem akartam vágyat írni…), hogy gólörömünkben nők jelenlétében egy másik férfit tapogassanak? Pedig ott volt az unicukumszilva-vesztes majd nyertes barátnője is! De ő mégse őt! Azt még érteném, ha a nő a közelben nej vagy anyós…és menekülésként.

 

De akkor is férfi a férfival… hiába a foci férfiak sportja…És a kihalt focistadionok egykori világában a gyengébb nem képviselői még igencsak fehér hollóknak számítottak, mint ahogy a kocsmákban is (minden szexista felhang nélkül!).

 

Száraz Dénes

 

Nyitókép: focieb2016.com


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »