Pátosz nélkül…

Pátosz nélkül…

Ma van a trianoni békediktátum 96. évfordulója. Bizonyos idő után, hosszú évek elteltével – számomra – nagyon nehéz már a témakörről újat olvasni, pláne írni. Ha kutakodom személyes élményeim között, felrémlik, tizenéves koromban mit éreztem e szó hallatán; Trianon! Dac, fájdalom, s egyfajta büszkeség is, mely a képzelet szárnyán elrepített múlt századok dicsőséges eseményei közé, mikor még nagy és erős volt hazánk. Buzgón kutattam mindent, ami fellelhető volt Trianon kérdéskörében. Olvastam a könyveket, Nagy-Magyarországot ábrázoló jelvényeket vásároltam és büszkén tűztem kabátom hajtókájára. Megemlékezésekre jártam, a trianoni tragédiáról szóló dalokat szinte rongyosra hallgattam. Érezni akartam újra és újra azt a fájdalmat, amit 1920. június 4-én elkövettek Magyarország ellen. Úgy hiszem, kinek magyar szív dobog keblében, átesik ezen.

További információ Pátosz nélkül… tartalommal kapcsolatosan


Forrás:kitartas.net
Tovább a cikkre »