Öt év

Öt év… Egészen pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy Szíria ellen háborút indított Amerika és a Nyugat, mert Bashar al-Assad, Szíria törvényes elnöke nem feküdt le a nyugati érdekeknek, hanem kitartott elvei és hazája függetlensége mellett.

Öt év… Azóta minden megváltozott. Egy hajdan virágzó, gazdag, szabad ország ma háború által van porig rombolva. Gyönyörű városok hevernek romokban. Emberek élete ment tönkre örökre. Ártatlan gyermekek, asszonyok tízezrei haltak meg a terroristák keze által. Egzisztenciák omlottak össze, életek pusztultak el.

Öt év… Százezernyi mártír vérétől szennyes. Megannyi hóhéron kéri számon az örök Isten a vértanúk életét. Megannyi mészáros gyilkol ma is az országban, s teszi mindezt a „demokrácia” és a „szabadság” birtokosainak hathatós támogatásával.

Öt év… Évezredek óta álló, mindent kibíró kincsek sokasága pusztult el ezalatt. Szárnyas oroszlánok az ősi Asszíriából, Palmyra csodálatos romvárosa, ezredéves kolostorok, templomok és mecsetek… Az egyetemes emberiség kulturálisan is sokkal szegényebb lett ez alatt a fél évtized alatt.

Öt év… Egyeseknek egy egész élet. Gyermekek sokasága nő úgy fel, hogy nem édesanyjuk lágy hangja, hanem ágyúk döreje és puskák ropogása az altatójuk. Ártatlan fiatalok tömegei élik át, ahogy elvesztik szüleiket, rokonaikat, mert azok, akiket a Nyugat mérsékeltnek nevez, brutális módon megkínozták és megölték őket.

Öt év… Fiatal lányok ennyi ideje sínylődnek Amerika talán eddigi legszörnyűbb kreálmánya, az Iszlám Állam fogságában, mint szexrabszolgák… Ezeknek a lányoknak az élete, ha egyszer szabadok lesznek, akkor is örökre romokban fog heverni. Ezek a szerencsétlenek örökre testükön és lelkükön viselik majd a Szaúd-Arábia, Törökország és a CIA kutyái által okozott maradandó sebeket.

Öt év… A médiában csak ennyit láttunk, és azt is torzítva. Pedig itt valójában többről van szó. Nem egy ország, nem egy állam ellen folyik gyilkos hadjárat. Nem a demokráciáról vagy a szabadságról van szó, véletlen sem. Ha arról lenne szó, akkor a világ legbrutálisabb terrorállamába vonulna be a hadsereg, Szaúd-Arábiába, ahol évente több embert végeznek ki, mint a híresen hírhedt Észak-Koreában, s ahol a diktatúra brutalitása elképzelhetetlen méreteket ölt – de ez az ország máig is a „demokratikus” Nyugat legfőbb szövetségese.

Öt év… Része egy hatalmas, globális nemzetközi játszmának, melybe Szíria úgy csöppent bele, mint Pilátus a krédóba, még 2003-ban, mikor Colin Paul amerikai külügyminiszter Szíriába látogatott, s Irakkal fenyegetőzve próbálta rávenni Assadot, hogy ne támogassa tovább a Hezbollahot, valamint szüntesse meg a szövetségét Iránnal és gyengítse orosz kapcsolatait. A szír elnök akkor nemet mondott, s ez által országa egy világméretű összecsapás helyszínévé vált, mely során az Egyesült Államok végső célja, hogy provokációkkal és kívülről gerjesztett tüntetéshullámokkal megdöntse két legfontosabb ellenlábasának, Iránnak, majd Moszkvának a vezetőit, s ezzel eltiporja a szabadság utolsó lehetőségét is és leuralja az egész bolygót.

Öt év… Senki sem hitte volna, hogy eddig tart. Senki sem hitte volna, hogy egy nemzet, mely ellen a fél világ harcolt és harcol, megáll a lábán, nem omlik össze, nem adja fel, hanem talpra áll és harcol – és győz! Ez az öt év nemcsak a gyász öt éve, de a hősiességé is, azé a bátorságé, mely mindhalálig védi a Hazát, akkor is, ha vesztésre áll az ügy.

Március 15. Nekünk ez a nap emlék. Ünnep. Mi is így harcoltunk valaha – nagy túlerő ellen, de halálig. Mi nem győztünk, nem győzhettünk… De Szíriának most megvan a lehetősége arra, hogy győztesként vészelje át ezt a borzalmas öt évet, hogy szemébe nézhessen a Nyugatnak és ezt mondhassa: „Látjátok, elpusztításomra törtetek, de megőrzött az Isten, akit ti már rég felcseréltetek a pénzre…!”

Öt év… Nézzünk vissza erre az öt évre, és tanuljunk belőle. Gondoljunk szír testvéreinkre, akik ma is harcban állnak a Nyugat zsoldosaival, a vahabita mészárosokkal, akik élete most is veszélyben van, akiknek nincs idejük megállni, mert lángokban áll a Haza, és azt meg kell védeni – meg kell menteni! Imádkozzunk értük, hogy hitük, mely eddig eljuttatta őket, ne lankadjon, hogy erejük soha el ne fogyjon!

Fordul már a történelem kereke. Szíria menetel a szabadság és a béke felé! Keresztények és muszlimok, szegények és gazdagok – összefogtak, és életben tartották azt az országot, melyről már mindenki lemondott. Ez az öt év valójában a csodák öt éve volt. A szabadság öt éve volt. A hősök öt éve volt. Ezt az öt évet soha nem szabad elfelejtenünk! Mert lehet, hogy ezen az öt éven múlott az egész világ jövendője.

Orientalista.hu – Crusader


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »