Örökös, vagy kétes alak?

Örökös, vagy kétes alak?

Kohl pontosan tudja, hogy Orbán Viktor megvendégelésével mit üzen, s ezzel – szemben a közkeletű sajtóvéleménnyel – nem feltétlenül árt Merkel kancellárnak.

A magyar miniszterelnök Helmut Kohlnál teendő látogatásának híre a megszokottnál jóval élénkebb politikai reakciókat váltott ki a szélesebb nyugat-európai közéletben. Régi „barátunk”, Asselborn luxemburgi külügyminiszter sietve fejezte ki értetlenségét, hogy mit is keres egy ilyen „kétes alak” a „vérbeli európai” Kohlnál. A kommentárok többsége az Angela Merkellel való szembenállás újabb kifejezéseként értelmezi a vizitet, a Der Spiegel kommentárja azonban igazi történelmi dimenziót ad a találkozónak mondván: ahogy annak idején Gerhard Schröder „vegytiszta demokratának „ nevezte Vlagyimir Putyint, úgy Kohl most „nemesi rangra” emeli Orbánt, amikor barátjának nevezi őt. A helyzet persze sokkal összetettebb a blikkfangos újságírói értelmezéseknél.

A látogatás tényét maga Kohl hozta nyilvánosságra a legnagyobb példányszámú napilap, a Bild Zeitung hasábjain. Hogy az idős és megtört egykori kancellár erre a lépésre szánta el magát, abban nyilván nem csak az Orbán Viktorhoz fűződő viszonya motiválta. Kohl, akinek a pártpolitikai csatákban való jártasságáról, taktikai érzékéről legendák szólnak, még betegen és megtörten is világosan látja, hogy mekkora a baj a CDU háza táján, s hogy nem lehet már sokáig elodázni, hogy a Merkel kancellár által képviselt politikai irányvonal és a párt tagságának elvárása valahogy újra egyensúlyba kerüljön. Kohl pontosan tudja, hogy a kancellár és pártja egymás foglyai: Merkel a párthatárokon átívelően népszerű, ám ennek legfőbb oka az, hogy az elmúlt időszakban módszeresen szakított minden olyan klasszikus kereszténydemokrata politikai tartalommal, ami korábban a párttagság identitását meghatározta. És itt messze nem csak a „Willkommenskultur” túlhajtásáról van szó.

Éppen ezért joggal teszik fel sokan a kérdést, hogy voltaképp mi is választja el manapság a CDU politikáját a szociáldemokratákétól. A védelem-, a család- és az oktatás-politika területén ez a folyamat már régebben elindult. A szociális piacgazdaság egykori bástyájának számító párt a minimálbér megemelésével, a női kvóta bevezetésével, a lakásbérleti díjak szabályozásával  és az atomenergiával való szakítással pedig további klasszikus kereszténydemokrata pozíciókat adott fel. Egyedül a Schäuble pénzügyminiszter nevével fémjelzett szigorú fiskális politika óvja meg az országot attól, hogy a francia, vagy az olasz állapotok felé vezető lejtőn elinduljon. E témák persze nemzetközi összefüggésben kevésbé jelennek meg, ám a menekültpolitikai népfront, mely a német média által következetesen szélsőségesnek minősített AfD kivételével az utóbbi egy évben kialakult, a CDU berkeiben tapasztalható  belső elégedetlenséget európai összefüggésben is értelmezhetővé teszi.

Több CDU-s képviselő – különösen a keleti tartományokból – számol be arról, hogy fogadóóráik másról sem szólnak, mint a csalódott választók nyugtatgatásáról. Más-más arányban, de mindenki a fenti jelenségeket emlegeti, gyakran konkrétan is felhánytorgatva a korábban megfogalmazott programok be nem tartását. Számukra a kancellár személyes sikere nem megnyugtató válasz, mert mit ér a CDU-s vezetésű kormány, ha egyébként szociáldemokrata, vagy zöld programot valósít meg – mondják. A csalódottak számára nyitva áll ugyan az AfD választásának lehetősége, Keleten többen is élnek ezzel, ugyanakkor az új pártot oly mértékben politikai karanténba zárja a média, hogy országos támogatottsága aligha fogja meghaladni a 15 százalékot. Így a CDU-ból kiábrándultak jó része minden bizonnyal otthon marad majd a 2017-es parlamenti választás alkalmával.

Kohl pontosan tudja, hogy Orbán Viktor megvendégelésével  mit üzen, s ezzel – szemben a közkeletű sajtóvéleménnyel – nem feltétlenül árt Merkel kancellárnak. Az egykori kancellár megkérdőjelezhetetlen instancia a párton belül, de nincs abban a helyzetben hogy személyes támadást intézzen, alternatívát nyújtson Merkellel szemben. A párt arcélét, politikájának ideológiai alapvonalait, s főleg mindezek európai összefüggését azonban továbbra is jelentős mértékben tudja befolyásolni. A maga sajátos eszközeivel az oggersheimi aggastyán azoknak az álláspontját támogatja meg, akik már hónapokkal ezelőtt is azt mondogatták, hogy a CDU-nak kicsivel több Orbánra és kevesebb Merkelre van szüksége.  Senki sem mondja, mondhatja azt, hogy nincs szüksége Merkelre, hiszen ilyen nagy társadalmi támogatottságú elnöke Adenauer óta nem volt a CDU-nak, Kohlnak is legfeljebb a német újraegyesítés környékén volt ekkora az elismertsége. Ugyanakkor a bázis – sok esetben elhallgatott és elhallgattatott – zúgolódása miatt fontos, hogy Orbán Viktor képbe hozásával egy másfajta kereszténydemokrata álláspont is legitimitást nyer. A volt kancellár ugyanakkor nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy kimondja: a magyar miniszterelnök álláspontja a migrációs kérdésben nem kevésbé európai, mint a német kancelláré.

Nem kétséges, hogy Kohl gesztusa, mellyel barátjának nevezve „nemesi rangra” emeli a magyar miniszterelnököt, a migrációs kérdés európai vitájában nekünk  jól jön. Helmut Kohl európai politikai örökségéről vaskos kötetek szólnak, a valódi örökösök személyéről korai lenne nyilatkozni. Az azonban biztos, hogy az oggersheimi aggastyán egy „kétes alakot” nem látna vendégül. 

Prőhle Gergely

helyettes államtitkár, EMMI


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »