"Őrizd és műveld!"

A héten Kishantosra látogattunk, ahol a Greenpeace ökogazdálkodási képzést indított a Vidékfejlesztési Központban. Az oktatás célja, hogy a Kishantoson évtizedek alatt felhalmozódott tudás tovább éljen, és az egészséges, vegyszermentes élelmiszer-termesztés módszerei elérhetőek legyenek a gazdálkodók és a közösségek számára. Cikksorozatunk első részében Kishantos szomorú sorsával és profitra éhes szomszédokkal ismerkedhettek össze, a második részében pedig láthatják, hogyan kapcsolódik az ökogazdálkodás és a cigány integráció kérdése.

Győrfi Mihály, Nyírtelek evangélikus lelkésze áldozatos munkája az évek során beérett. Egy, az ember által elfeledett, megvert sorsú vidéken, egy kis cigány közösséget vezetve a lelkész 10 év sikeres, összetartó közösséget szervezett a helyiekből. 

A lelkész maga is részt vett a Greenpeace továbbképzésén, így vele Kishantoson beszélgettünk a kezdetekről, a mindennapos küzdésről, tervekről. 
 
Korábban Rodics Katalin, a Greenpeace agrárkampány-felelőse mesélt nekünk a szabolcsi ökogazdaságról; Nyírtelek-Görögszállás közösségének evangélikus lelkésze a környezetvédelmi szervezet egyik rendezvénye után azzal fordult Rodicshoz, hogy rá kellett jönnie, nem elég az evangéliumot hirdetni, hanem élelmet is adni kell az embereknek.
Félmunka

Győrfi Mihály a kilencvenes évek elején került Nyírtelekre (“Szabolcsba hívott az Isten”), egy olyan 11 tanyabokorral gazdagított térségbe, ahonnan a szocialista agrárpolitika elüldözte a parasztságot. Nyírteleken és a környező tanyavilágban hétezren élnek, többségük cigány – “attól még, hogy romát mondok nem oldom meg a problémájukat”, érezteti a lelkész, hogy a mélyszegénység kilátástalansága ellen nem szavakkal kell küzdeni. 
 
A nyírteleki evangélikus közösség 2006-ban kezdte el a cigánymissziót, és három év szolgálat után sikerült “Krisztushoz szeretni” a cigánytestvérek többségét; “többen megtértek, megváltozott az életük, de a megélhetésük továbbra sem volt biztosítva, így csak félmunkát végeztünk” – fogalmazott a gyülekezett vezetője.
 
A lelkész a szociális földprogramon keresztül juttatta földhöz, egyszersmind rendszeres jövedelemhez azokat, akik vállalták, hogy munkából fognak megélni. Motiválni kellett az atyafiakat – idézte fel Győrfi Mihály a kezdeti nehézségeket -, először kitolásnak vették a munkát a földeken, de végül belátták, hogy ez megélhetést biztosít számukra.
 
sd
A kitörési pont
Elmesélte, hogy egyszer az egyik gyülekezeti tag büszkén mesélte, hogy az általános iskolában a gyermeke azt a zöldhagymát ette, amit Görögszálláson ők termeltek meg, és amiről azt is tudja, hogy egészséges. “A falusi cigányság számára az ökogazdálkodás mindenféleképpen egy kitörési pont. Főleg az olyan hátrányos helyzetű térségekben, ahol semmilyen ipar nincs”.
 
Görögszálláson egy fűtött ezer négyzetméteres fóliasátorban termesztenek zöldségeket, de a szamóca is néhány hét múlva virágozni fog. A görögszállásiak öko módon művelik a földet, és hamarosan a legszigorúbb biominősítést is elnyerik. A Magyar Biokultúra Szövetség budapesti piacain is találkozhatunk a szabolcsiak termékeivel. A Magyar Evangélikus Egyház támogatja Győrfi Mihály szolgálatát: a tervekben szerepel egy feldolgozóegység (lekvárok, savanyúságok készítésére), valamint azzal igyekeznek a háztáji gazdálkodást még vonzóbbá tenni, hogy a kiskertek terméseit az egyház felvásárolja. Így a haszon helyben, a közösség tagjainál marad – ami az ökogazdálkodás alapfeltétele.
 
“Őrizd és műveld!”, Isten ezzel a paranccsal adta át az embernek a Kertet, nekünk pedig ez a feladatunk – szögezte le a lelkész; “éljünk a teremtett világban, de ne használjuk azt ki, ez tartást ad az embernek”, tette hozzá.
Jó példával
Végül szóba került a kormányzat is. A szociális földprogram az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozik, azonban az Orbán-kormány nem az ökogazdálkodást, sokkal inkább a nagybirtokrendszert támogatja, vajon milyen a hatalom viszonya Görögszállással?
 
Nos, amikor Győrfi Mihály beszámolt az eddigi eredményekről az államtitkárságon, a tárcánál beismerték: “visszakapták a reményt, hogy működőképes ez a modell”.
 
Nem akartuk tovább feltartani a lelkészt, elvégre Bolye Ferenc, Kishantos megalapítója éppen azt mutatta be a görögszállásiaknak, hogy miképpen lehet vegyszermentesen megszabadítani a táblákat a gyomtól. Nekünk közben az járt a fejünkben, hogy milyen lehetett, amikor egy elfeledett térségből érkező evangélikus lelkész mutatja meg a pesti minisztérium aktatologatóinak, hogy a magyar vidék még mindig képes ellátni munkával és élelemmel a lakosságot – csak a megfelelő tudásra van szükség hozzá.
 
Itt és ott, egyaránt.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »