Óriási kincs lehetne, mégis károkat okoz

Óriási kincs lehetne, mégis károkat okoz

Ahogy a szárazsággal, úgy a belvízzel sem tudunk mit kezdeni, pedig utóbbi nagyon fontos vízkészlet is lehetne, ha képesek lennénk használni. A Magyar Tudományos Akadémia egy új programmal változtatna ezen a helyzeten. Bár az általunk megkérdezettek a gazdák felelősségét illetően más véleményen vannak, úgy vélik: alapvető változásokra van szükség.

Évente elönti a fél országot a belvíz, komoly próbatétel elé állítva mind a gazdálkodókat, mind a lakosokat. Jelenleg is akadnak olyan vetések, ahol már teljesnek mondható a pusztulás, azt pedig megbecsülni sem lehet, milyen hosszú távú hatásokkal kell számolni. Pedig alapvető szemléletváltozással és egy kis odafigyeléssel lenne megoldás. A klímaváltozás és Magyarország földrajzi fekvése még inkább sürgetővé teszi, hogy lépéseket tegyünk. Nemrég a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége elfogadta a Nemzeti víztudományi kutatási programról szóló előterjesztést, melynek fontos részét képezi a belvizek és az aszály káros következményeinek csökkentése, így az megoldást jelenthet ebben a kezelhetetlennek tűnő helyzetben is.

Bíró Tibor egyetemi docens, a Szent István Egyetem intézetigazgatója szerint a program sokat segíthet például a belvíz előrejelzése, a veszélyeztetettség feltérképezése és a vízkormányzás terén, valamint az alapadatok is pontosabbá válhatnak. Kiépülhet egy monitoringhálózat, mellyel egyrészt fel lehet készülni a védekezésre, másrészt jobban megismerhető az elvezető hálózat teljesítőképessége, ezenkívül a mezőgazdasági gazdálkodást is segítené. A védekezésnek jelenleg nincs kidolgozott stratégiája, ezért is egyre jelentősebbek a károk. A legnagyobb kihívást a pontatlan előrejelzés, a bonyolult tulajdonosi struktúra, a nem megfelelő területhasználat, a felmérési nehézségek miatt a veszélyeztetett területek meghatározatlansága, az elvezető hálózat üzemeltetési gondjai, a tározási lehetőségek hiánya, valamint a károk felmérésének nehézsége okozza. Ezeken a területeken is változást remélnek az új programtól.

Tűzoltók szivattyúzzák a vizet egy belvíz által elöntött kertből Kunszentmiklóson 2010. február 27-én Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Ez van most

Bíró Tibor kiemelte: Magyarországon a jelenlegi belvízvédelmi rendszerek még a nagyüzemi gazdálkodáshoz igazodtak. A legnagyobb elöntések az 1940­-es évek elején voltak, ezt követően pedig folyamatos fejlesztéseket végeztek, és létrejött egy viszonylag jó elvezető hálózat. A kilencvenes években azonban változás történt a tulajdonosi struktúrában, a nagyüzemi rendszerek felbomlottak, így ezek a hálózatok ma már nem minden esetben elégítik ki a velük szemben támasztott követelményeket.

Ráadásul problémát okoz a kiépített belvízelvezető csatornahálózat leromlott állapota is. A csatornáknak egy része magántulajdonban van, sok gazdálkodó pedig nem fordít gondot a karbantartásra – volt, ahol a létesítményeket betemették vagy eltorlaszolták. További gond, hogy a megelőzésre nem költenek eleget. Elsősorban védekezési időszakban – mondhatni tűzoltásszerűen – történik beavatkozás, hangsúlyozta a szakember.

Hazánk azért is különösen érintett, mert az Alföldön kialakult talajtípusok jó részének rossz a vízvezető képessége, ráadásul Magyarország területének csaknem fele lefolyástalan, azaz a víz szinte megreked. Az egyre szélsőségesebb időjárás miatt pedig mind gyakrabban számíthatunk jelentős elöntésekre, nő a nagyobb intenzitású, hirtelen érkező csapadékok és a többnapos nagycsapadékok esélye és mértéke is.

Hibás gazdálkodás

Szalmabálák állnak a belvízben Kecskemét környékén Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

A belvíz fontos vízkészlet is lehetne, ám ezt sem használjuk ki. A gazdálkodásban jelenleg a legfőbb szempont a költségcsökkentés, ezért kerülik a mélyművelést, és nem foglalkoznak más talajjavító elemekkel sem. Így a talaj csak a felső 20-­30 centiméterben tud vizet tárolni, ami nagyon kevés. Emellett probléma, hogy a legtöbb tározó magántulajdonban van, ebbe pedig a gazdálkodók nem szívesen engedik a vizek beeresztését. „Tény, hogy a belvíznek tárolás közben romlik a minősége, így nehézkes lehet a későbbi felhasználás, ám egy viszonylag korai időszakban sok esetben hasznos lehet öntözővízként” – vélekedett a szakember.

Belvizet szivattyúznak Alattyánban Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

Azt sem értjük, mi a baj

A belvíz kialakulásáért legalább felerészben, a károkért pedig talán még nagyobb arányban a mezőgazdaság felelős – szögezte le Bíró. Sokszor elmaradnak a szükséges műveletek, például a mélylazítás, és nem alakítanak ki táblacsatornákat sem. A vizenyősebb területeken eleve olyan tevékenységet kellene végezni – például legelőt, kaszálót, halastavat kialakítani –, amely nem növeli a belvíz­érzékenységet. A szakember szerint különösen fontos lenne a tározás elősegítése, valamint az aszálystratégiával való összekötés is.

Nehéz megbecsülni, évről ­évre pontosan mekkora kárt okoz a belvíz, hiszen a védekezési költségeken és a terméskiesésen kívül a talaj romlása miatt ezeknél hosszabb távú következményekkel is számolnunk kell. Bíró Tibor szerint különösen fontos, hogy az érintett szakmai szervezetek a sarkukra álljanak. Úgy véli, elő kellene írni, hogy a termelők megfelelően gazdálkodjanak a vízzel, érdemes lenne a támogatásokat agrotechnikai­-vízrendezési követelményekhez kötni. A leginkább veszélyeztetett területeken pedig rá kell bírni a gazdákat a művelési ágak megváltoztatására, a belvíz ugyanis már nem értelmezhető káros tényezőként ott, ahol nem okoz problémát. Emellett az államnak is számos feladata lenne, elsősorban fel kell mérni, hogy pontosan hol és hogyan kellene fejleszteni az elvezető rendszereket. Jelenleg ugyanis még ezzel sem vagyunk teljes körűen tisztában.

„Egyedül nem bírja” a gazdálkodó

Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) elnöke a témával kapcsolatban közölte: a belvízelvezető hálózat állapotáért az adott csatorna vagy földterület tulajdonosa felel, ami legtöbbször az állam vagy valamely, általa létrehozott szervezet – itt pedig „ez kívánni valót hagy maga után”.

Hozzátette: a középmélylazítás elvégzése nagyon fontos technológiai elem, és – bár ennek kihagyása nem gyakori – aki ezt nem csinálja, az nem hajtja végre a víz-és energiatakarékos gazdálkodás alapműveletét. Ha valaki nem akar vagy nem tud termelni, az nem várhatja, hogy jövedelme is lesz – szögezte le.

Egyébként – mint mondta – elsősorban a rendkívüli időjárás következménye, hogy nagy területeket önt el a belvíz. Azonban olyan területeket is használnak gabonatermesztésre, melyek vizes években vízzel borítottak, száraz években pedig nagyon jól művelt területekké válnak. Ha ősszel be tudják vetni az adott területet, akkor ezt meg is szokták tenni, azonban ha tavasszal és télen, ritkább esetben nyáron sok csapadék esik, ezeket a területeket elönti a víz, így kiesnek a termelésből.

A gazdák fontos feladata a belvíz levezetése, valamint ezeken a területeken érdemes korábban betakarítani – közölte, és hozzátette: komplex vízgazdálkodási fejlesztésre is szükség van Magyarországon, amihez pénzt kell teremteni, mert „ezt a gazdálkodó egyedül nem bírja”.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »