Orbánnak 1956-ot is sikerült barackfa-bulivá gyaláznia – nem is akárkikkel

Emlékeznek még a hírhedt barackfa-dalra, melyből a kormány jóvoltából megtudhattuk, milyen vidám dolog Trianon, s ha rá gondolunk, szemünkben a boldogság fénye ég?

Boldog ember, aki nemmel válaszolhat, de boldogsága hamar szertefoszlik, ha meghallgatja az új barackfadalt, melynek apropója szent ’56-os szabadságharcunk.

Trianonhoz hasonlóan erről a történelmi eseményről sem gondoltuk volna, hogy ilyen "fílingje" van, és volt akkortájt is – olvasóink elnézését kérjük, de erre a konkrét esetre magyar szó szerencsére nem létezik -, mert ez bizony fíling a javából. És nem is akármilyen: nyálas. Undorítóan, vérlázítóan, gyalázatosan nyálas.

Azt akarják ezek, hogy a legújabb nemzedék, mely tekintélyes részének fogalma sincs a valódi ’56-ról, azt higgye, ilyen nyálas dolog volt apáink, nagyapáink vérének hullatása a szabadságért? Ilyen fílingű?

Azt akarják ezek, hogy ilyennek gondolja az ’56-osokat az, aki nem ismeri őket, és megnézi az örököseiket? Örökösök alatt ugyebár Caramel, Lakatos Mónika és a Romengo, Radics Gigi, valamint társaik értendők…

Ezt tudja felmutatni a nemzet a kerek évfordulón azok emlékére, akiknek életünket és szabadságunkat köszönhetjük?

Nem, nem ezt tudja.

Ezek tudják csupán, pontosabban nem is tudják, hanem – sokkal rosszabb -: ezt akarják.

Na de kik is azok a sokat emlegetett ezek?

Az "örökösök" egy részét már említettük, de nézzük, kik tették őket azzá, kik helyezték a földbe az új barackfa gyökerét!

Az, hogy a gagyipopság Orbán Tamás szövegírónál kezdődik, nem lehet meglepetés. Ugorgyunk.

Hogy elérkezzünk a fő felbujtóhoz, a holokausztluvnya becenévre hallgató Schmidt Máriához. Olvasóinknak nem kell bemutatni, megmutatni viszont kénytelenek vagyunk – ezért is elnézésüket kérjük -, hogy elérkezhessünk a másik főhőshöz:

Schmidt Maca mellett tehát Desmond Child ül. Nem akárki ő, így méltatja Balog Zoltán, a református lelkipásztor, Liszt Ferenchez hasonlítva "tanulságos megérkezését hozzánk":

Megtudjuk róla, hogy felfedezte magyar gyökereit, és nemrég magyar állampolgár lett. Amúgy azt szokták még elmondani róla, hogy óriási slágereket írt. Mint például a Livin’ la Vida Loca.

Azt már kevésbé szokták elmondani róla (pedig még a Wikipédia angol – de nem a magyar – szócikke is tartalmazza), hogy házasságban él, és két gyereket nevel.

Csak éppen nem felesége, hanem férje van, a gyerekeket pedig egy béranya hordta ki nekik.

Hát nem édesek, tiszteletes úr?

Még dokumentumfilm is készült róluk, amiről örömmel számolt be a Meleg Szülők Magazinja:

Annyit tegyünk még hozzá, hogy nem csak Balog páternek tartozik a kedvenc szövegírói közé, hanem Orbán Viktornak is, hiszen közhírré tétetett, hogy maga a kormányfő kérte fel a példás családapát e nemes feladatra.

No de vágjunk bele, halszagúak, felkészülni!

Kész, rajt!

Mit tudnánk még ehhez hozzátenni? Talpaink újra egymásra lépnek…

(Kuruc.info)


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »