Oprah Golden Globe győzelme és a siker

Oprah Golden Globe győzelme és a siker

Bevallom, az elmúlt napokban nem volt lehetőségem nyomon követni a híreket, így szerencsére vagy sem, de fogalmam sincs, hogy a magyar vagy egyéb politikusok éppen miről vitatkoznak, de azért annyi időm akadt, hogy néhány perc erejéig megnyissam a Facebookot és beleolvassak egy-két ott posztolt hírbe. Így tudtam meg, hogy most volt a Golden Globe díjátadó, ahol is Oprah Winfrey megkapta a Cecil B. DeMille díjat, és ezzel ő lett az elismerés első színes bőrű női birtokosa.

Azt is bevallom, hogy néhány érdekesebb részlet kivételével Oprah egyetlen műsorát sem láttam még, és az életével kapcsolatban is csak az internetes fórumokon fel-felbukkanó legismertebb epizódokkal vagyok tisztában, de nem is azért ültem a billentyűzet elé, hogy Oprah életének részleteiről írjak, hanem azért, mert elgondolkoztatott, hogy mit jelent a siker a többség szemében és vajon egyezik-e mindez azzal, amit száz, ezer vagy végtelen sok év múlva is sikernek tartunk.

Szerintem ez egy nagyon fontos kérdés, mert bár egy nagyon mélyről érkező ember, márpedig Oprah mindenképpen annak mondható, sikertörténete rendkívül inspiráló lehet, a siker önmagában nem garantál igazi értéket.

Gondoljunk például arra a szegény sorból kiemelkedett, depresszióval küszködő fiúra, aki sikertelen tanulmányi és művészeti próbálkozások után végül a katonai pályán találta meg számítását, hogy néhány évvel később az egész világ a Harmadik Birodalom vezetőjeként ismerje meg a nevét.

Ez nem jelenti azt, hogy a siker önmagában rossz lenne, csupán annyit, hogy megbízhatatlan mércéje az örök és abszolút értékeknek.

A díjat átadó Reese Witherspoon például így kommentálta a hírt a Twitteren:

„Mostantól így határozom meg az időket: minden, ami Oprah beszéde előtt történt és minden, ami ezután következik.”

Valóban lehet egy sikeres média, üzleti, politikai vagy akár vallásos karrier megbízható mércéje az életünknek? A sikeresek és sikertelenek ugyanazon pont felé haladnak az időben. Azon pont felé, ahol nem hősök és antihősök, sikeres és sikertelen emberek, csakis elveszettek és megváltottak léteznek, így csakis azt nevezhetjük sikertörténetnek, ami örökké tart. Én mindenesetre szívből kívánom, hogy Oprah Winfrey élete is ilyen legyen végül.

Ki tudja hány ilyen örök sikertörténet rejlik akár az itt beszélgető olvasók között, amiről egyedül Az tud, Aki „a veséket és szíveket vizsgálja” és nemcsak vizsgálja, de ismeri is?

A sikertörténetek csodálatos munícióként szolgálhatnak egy nehéz helyzetben, arra sarkallva bennünket, hogy ne adjuk fel, de a végső sikert igazából a kitartás, nem pedig a földi elismerés hozza el.

„Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdő tért. Nézve a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte lévő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.”1

Na, ez a siker!

Zsidók 12:1-2


Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »