Olajár: mindent újra kell gondolnunk?

Ha valakinek volt mersze hozzá, az elmúlt másfél-két évben viszonylag stabil jövedelmet generálhatott abból, ha a folyamatosan lefele módosuló előrejelzések ellenére kitartóan shortolta az olajat, hiszen az elmúlt időkben hol a lassuló kínai gazdaság, hol a palaolaj-forradalom, hol egy OPEC-döntés, hol egy közel-keleti konfliktus fellángolása miatt módosult az előrejelzés, általában lefelé – írja az Index.

A folyamatos tévedések ellenére az olajár-előrejelzésekben az közös, hogy azt állítják, az olajár trendje növekvő – olvasható a cikkben. Részben ennek a leképeződését láthatjuk az inflációs előrejelzésekben is.

Spencer Dale, a British Petroleum vezető elemzője azonban egy tavaly októberi konferencián támadást intézett az olajpiaci elemzés ortodoxiái ellen. Az olaj árának közgazdasági elemzése mögött ugyanis négy hagyományos feltevés húzódik meg:

Az első ortodoxia az, hogy az olaj egy kimeríthető természeti erőforrás. A második, hogy az olaj kínálata és kereslete nem igazán árérzékeny, azaz az árrugalmassága kicsi. A harmadik, hogy az olaj keletről nyugatra áramlik, míg a pénz nyugatról keletre. És a negyedik szerint az OPEC az olajpiacon stabilizáló szerepet tölt be.

Spencer Dale azonban úgy véli, ez a négy feltevés az elmúlt 10-15 évben bekövetkezett változások miatt már nem tekinthető igaznak, aminek súlyos következményei vannak az olajár jövőbeli alakulására.

Dale válaszai

Bár Dale azt természetesen nem tagadja, hogy a kőolaj mennyisége ne lenne korlátos, rámutat arra: nem biztos, hogy akár csak megközelítően is pontos képünk lenne arról, tulajdonképpen mennyi van. Hiszen ha folyamatosan nő az ismert olajmezők száma, akkor az olaj ára nem fog úgy viselkedni, mintha az olaj korlátos természeti erőforrás lenne. Márpedig gyorsabb ütemben fedeznek fel új olajmezőket, mint amilyen gyorsan fogyasztjuk a meglévő olajat. És bár az igaz, hogy az olaj egyre nehezebben lesz kitermelhető, a közelmúltban lezajlott technológiai fejlődés arra enged következtetni, hogy ezeket a növekvő nehézségeket ellensúlyozni lehet majd.

Emellett úgy véli, a palaolaj esetében már hetek is elegendőek a beruházási döntés meghozatalától az első hordó kitermeléséig, ráadásul az egyes termelési egységek élettartama is sokkal rövidebb, tehát nincsenek bezárva a cégek egy termelési kényszerbe. A kínálat árrugalmassága tehát a palaolaj megjelenésével nagyban csökkent.

A technológiai változások miatt a „Nyugat” olajkereslete folyamatosan csökken: ebben szerepe van az észak-amerikai palaolaj jelentette nyugati többletkínálatnak, plusz jelentősen növekedett a motorok hatékonysága, így egyre kevesebb üzemanyagra van szükség. Kína és India viszont egyre nagyobb olajimportra fog szorulni az elkövetkezendő két évtizedben – vélekedik, megkérdőjelezve azt az ortodoxiát, hogy az olaj keletről nyugatra áramlik, míg a pénz nyugatról keletre.

Mindemellett Spencer úgy érvel, hogy az OPEC mindig csak átmeneti sokkok esetén tudta a termelés változtatásával stabilizálni az olajpiacot, strukturális sokk esetén viszont nem. Spencer szerint a palaolaj-forradalom éppen egy ilyen strukturális sokk, és ezt az OPEC pontosan fel is ismerte, ezért nem is harcol az árral szemben, hanem a piaci részesedését igyekszik megtartani.

Új megközelítés

Dale Spencer szerint tehát mindez azt bizonyítja, hogy az olajpiac elemzésére használt eszközeink, modelljeink elavultak, újak kellenek. Ezt az új megközelítést nevezte el úgy, hogy New Economics of Oil. Ennek négy sarokköve:

Az olaj nem valószínű, hogy valaha is elfogy, azaz az olaj relatív árának trendje nem feltétlenül pozitív. A palaolaj technológiája miatt a kínálat árrugalmassága nő, ugyanakkor az olajpiac jobban ki van téve a pénzügyi rendszernek. Az olaj nemsokára nyugatról kelet felé fog folyni. Bár az OPEC központi szereplője marad az olajpiacnak, stabilizáló szerepe csak átmeneti sokkok esetén van.

Ha Spencer Dale-nek igaza van, akkor az olajár középtávon kevésbé fog hozzájárulni az inflációhoz, aminek következtében a reálkamatok a szándékoltnál nagyobbnak bizonyulhatnak. Érdekes kérdés lesz tehát, hogy a Fed fogja-e tudni tartani a beígért emelkedő kamatciklust, vagy esetleg kénytelen lesz-e sokkal tovább fenntartani a laza monetáris kondíciókat.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »