„Nyeste” – Nyílt esték a Központi Papnevelő Intézetben

„Nyeste” – Nyílt esték a Központi Papnevelő Intézetben

A budapesti Központi Papnevelő Intézet „Nyeste” néven március 11-én szervezte meg szentmisével és beszélgetéssel egybekötött első nyílt estéjét. Az első alkalom után április 8-án és május 6-án is lehetőség lesz bepillantani a papnövendékek életébe.

A program egyik szervezője Fekete Zoltán, a Pécsi Egyházmegye papnövendéke, akit a nyílt esték apropóján a papi hivatásról, a papnövendékek mindennapjairól kérdezett a Pécsi Egyházmegye.

– Milyen céllal szerveztétek a nyílt estét, hogy sikerült az első alkalom?

– A korábbi években már voltak nyílt esték a szemináriumban. Néhány év kihagyás után indítottuk el újra a „Nyestét”, ahogyan mi nevezzük. Elöljáró atyáink mellett Csépányi Gábor (Budapest-Terézvárosi Szent Teréz-plébánia) volt a kezdeményezés fő mozgatója. Célunk, hogy a papi hivatásra vágyóknak, az útkeresőknek betekintést engedjünk életünkbe és elbeszélgessünk velük. Igyekszünk reális képet nyújtani számukra, szeretnénk megmutatni, hogy létezünk, és hogy lehet ilyen elkötelezett életet is élni.

Az említett atyák Tomaskovity Szabolcs kispaptársamat és engem kértek meg, hogy segítsünk a lebonyolításban. Hála Istennek, az első alkalomra több érdeklődő érkezett, mint amennyire számítottunk, és úgy láttam, mindnyájan jó élményekkel távoztak.

Az este szentmisével kezdődött, ahol egy felsőbbéves kispap tartott buzdítást – ahogy ez e félév péntekjein szokásos nálunk. Ezt követően keresztutat jártunk közösen, az egyes stációknál szeminaristák elmélkedései hangzottak el. Ezután a közösségi termünkben – atyákkal és néhány kispappal – bemutatkozás, ismerkedés, beszélgetés és eszmecsere kezdődött az érdeklődőkkel. Kölcsönösen elmondtuk, ki mit gondol a papságról, a papok életéről, harcairól. Nem csak felületes beszélgetés folyt tehát, hanem nyíltan, őszintén vallott mindenki. Kis agapéval zártuk az estét. Jól sikerült a program: tartalmas betekintéssel életünkbe és továbbgondolásra alkalmas lelki útravalóval otthonra.

– Hogyan telik egy-egy nap a szemináriumban?

– Hétköznap reggel a kápolnában indul a napunk. A reggeli után elkezdődnek az órák az egyetemen. Ezek végeztével elmondjuk közösen a napközi imaórát, majd ebédelünk. Ezután kb. kétórás kimenőidőnk van, majd 16 órától stúdium, azaz tanulás kezdődik. A vacsora előtt Szentírásolvasáson, elmélkedésen, vagy szentmisén veszünk részt. Az elöljáróink igyekeztek változatosan beosztani a hétköznapi programjainkat. Így csütörtökön hosszabb szentségimádást tartunk, de énekóráink is vannak, és választható programként például focizunk is jókat. Vacsora után kétszer egy héten úgynevezett „punktá”-nk van, ahol spirituális atyánk ad nekünk elmélkedési pontokat a hivatásunkkal kapcsolatban. Szombaton szinte egész napos kimenőnk van, túrázhatunk, pihenhetünk, tehát szabadabb a program. Vasárnap is hosszabb a kimenő, és a nap folyamán az Egyetemi templomban látunk el különböző szolgálatokat, illetve este szentségimádáson veszünk részt, ami a (kis)papi élet egyik fontos forrása.

– Mi fogott meg a papi hivatásban, illetve mi érdekel a teológián belül?

– 2011-ben hívott meg az Úr a papságra, rá egy évre pedig felvételemet kértem a papnövendékek közé. Kezdetben a papi hivatásban pusztán az fogott meg, hogy bensőmben lángolóan éreztem: a Jóisten ezt kívánja tőlem. Azóta egyre inkább érlelődik bennem a válasz, miért is szeretném ezt az élethivatást választani. Azért, hogy az Úrral legyek – minden hivatásnak, sőt, a keresztény életnek is ez a lényege. A tanítványokat is, úgy gondolom, elsősorban erre hívta meg Jézus Krisztus: hogy „Vele legyenek” (Mk 3,14). Mély, bensőséges kapcsolat vele, ráadásul elkötelezetten – fontos szó – és papként. A szentségek kiszolgáltatása is vonz, hogy ezek által nyújtsam át Krisztust a híveknek. Minden papi szolgálat, minden feladat érdekel, amit az egyház a lelkek üdvösségéért a papra bíz, felelősségteljesen. Ehhez komoly érettség kell. De vonzanak szent papi példaképeim is, Vianney Szent János és Pió atya élete is: tőlük sokat tanulok. A Szűzanyával való kapcsolatunkat is nagyon erősítik a szemináriumban, de élő papi példaképeim is vannak, sőt, kell, hogy legyenek, mert nem vagyunk elszakadva a jelen kor klérusától sem. Igenis élnek közöttünk szentéletű papok. Jó rájuk fölnézni. Leginkább pedig a Főpapunk, Jézus Krisztus elénk élt életét szeretném – Isten segítségével – követni, Ő a legfőbb és egyetlen példám, Ő sugárzik át a többi példaképemen. A teológián belül legjobban az a tudás érdekel, amit a gyakorlatban fel tudok használni. Mindenhonnan lehet meríteni, a figyelmes embernek ez sikerül is, erre törekszem. Tanulunk biblikumot, dogmatikát, morálteológiát, filozófiát, kánonjogot, egyháztörténelmet, és még sorolhatnám. Az a csodálatos, amikor ez a sok diszciplína összeáll az emberben – mondhatni – eggyé. A teológián belül minden érdekel, ami közelebb visz ahhoz, hogy Istennek tetsző pap legyen belőlem.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »