Nyelvújítóként is jelentőset alkotott az egyetemalapító Pázmány Péter

Négyszáz évvel ezelőtt, 1616. szeptember 28-án nevezték ki esztergomi érseknek Pázmány Pétert. Az évforduló alkalmából Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek elődjét méltatva elmondta: Pázmány munkásságában szerves egységet alkot az író, a prédikátor, a nyelvújító, az egyetemalapító és a főpásztor.

Erdő Péter kiemelte: Pázmány Péter nemcsak íróként volt jelentős, hanem mint a magyar nyelvű irodalom és könyvkiadás inspirálója és támogatója is. Mindazt tehát, amit szerzőként megalapozott, egyházi vezetőként, a kulturális és tudományos élet szervezőjeként sikerült szélesebb körben is megvalósítania. Pázmány rengeteget tett az oktatásért: 1623-ban Bécsben papnevelő intézetet alapított (Pázmáneum), majd 1635-ben Nagyszombatban létrehozta az első olyan magyar egyetemet, amely évszázadokon keresztül folyamatosan működött és Magyarország egyetlen egyeteme volt – ismertette a bíboros.

Erdő Péter kitért Pázmány jelentős nyelvújító munkájára is. Mint mondta, az egykori bíboros fő műve, az Isteni igazságra vezérlő kalauz három kiadása között alig telt el néhány évtized, a szövegek mégis igen jelentősen eltérnek egymástól. E gyors nyelvi fejlődés magyarázza, hogy míg az első kiadás (1613) szövege még a Halotti beszéd nyelvezetéhez áll közelebb, a harmadik – Pázmány által alaposan átdolgozott, korrigált – szövegváltozat (1637) már a mai olvasó számára is szinte akadálytalanul olvasható. Emellett a jezsuita Pázmány érseksége idején is mindvégig szoros kapcsolatban maradt a magyarországi jezsuita műhellyel, az első teljes magyar nyelvű katolikus Biblia fordítójával, Káldi Györggyel és társaival. “Támogatta munkájukat, és ezzel az ő tevékenységüket is beleillesztette abba a megújulási programba, amit maga elé tűzött” – fogalmazott a bíboros.

Erdő Péter felidézte: Pázmányt már érseki kinevezése előtt megbecsült teológusként és egyházi diplomataként tartották számon, élvezte az uralkodó, II. Mátyás bizalmát, 1607-től pedig elődje, Forgách Ferenc esztergomi érsek gyóntatója és lelki vezetője volt. Minden adott volt tehát, hogy ő kövesse az 1615 októberében váratlanul elhunyt Forgách Ferencet a prímási székben. Ennek ellenére kinevezését több dolog is késleltette. Ezek közül az egyik, hogy a jezsuita rend szabályai tiltották a tagoknak főpapi vagy más méltóság viselését. Ezért a püspöki kinevezés elfogadásához egy jezsuitának vagy külön pápai felmentésre volt szüksége e tilalom alól, vagy – ugyancsak pápai engedéllyel – át kellett lépnie egy másik rendbe, esetleg világi pappá kellett válnia. Pázmány Péter a – Magyarországon kevéssé ismert – szomaszkus rendbe kívánt átlépni, és ehhez engedélyt is kapott V. Pál pápától. A legújabb kutatások szerint azonban érseki kinevezése már azelőtt megérkezett, hogy a szomaszkus rend teljes jogú tagjává vált volna, így esztergomi érsekként és bíborosként is jezsuita maradt – tette hozzá Erdő Péter. 

Pázmány Péter 1570. október 4-én született Váradon református nemesi család gyermekeként. A katolikus vallással feltehetően édesapja, Pázmány Miklós második felesége, a katolikus Toldy Borbála ismertette meg. Tanulmányait Váradon kezdte, 1583-tól a kolozsvári jezsuita kollégium növendéke volt, 1588-tól pedig már a rend novíciusa Krakkóban. Bécsben bölcseletet, Rómában teológiát tanult. 1596-ban szentelték pappá, ezt követően Grazban, Vágsellyén, Kassán, majd ismét Grazban tanított.

Forgách Ferenc kérésére 1607-ben visszatért Magyarországra, és átvette az ellenreformáció irányítását. Hírnevét szenvedélyes hangú vitairataival alapozta meg, számos református főúri család az ő hatására rekatolizált. II. Mátyás király 1616. szeptember 28-án nevezte ki esztergomi érsekké. Ezt egy hónap múlva a pápa megerősítette, az ünnepélyes felszentelésre 1617. február 26-án került sor Prágában. VIII. Orbán pápa 1629-ben beválasztotta a bíborosok testületébe. Pázmány Péter 66 évesen, 1637. március 19-én halt meg Pozsonyban.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »