„Növeld bennünk a hitet!”

„Növeld bennünk a hitet!”

Évközi 27. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 17,5–10)

Az apostolok által megfogalmazott kérés egy másik ismert kérésüket is felidézi, amely az előbbire hasonlít: „Urunk, taníts minket imádkozni!” Úgy látszik, hogy a Mesterben ez fogta meg az apostolokat a vele való mindennapos együttlét alatt: a mélységes hite, az Atyával való nagyon bensőséges, szeretetteljes kapcsolata.

Feltételezhető, hogy az idő teltével az apostolok egyre inkább átérezték saját korlátaikat, gyengeségeiket, emberi elégtelenségüket. Mintha a köztük és Jézus között lévő távolság nemhogy csökkent volna, hanem inkább megnőtt, miközben hallgatták igehirdetését és szemtanúi lehettek csodáinak. Úgy tűnik számukra, hogy utánozhatatlanul erős, nagy hite van. Bizonyára ezért kérik testületileg Jézustól, hogy növelje hitüket. Mert az nem elég erős, nem elég nagy.

Jézus válasza meglepő és furcsa. Amikor arra kérték, hogy imádkozni tanítson, a Miatyánkra tanította meg őket. Most meg azt válaszolja, hogy elegendő a mustármagnyi hit ahhoz, hogy gyökerestől kiszakítson egy fát. Nem ad hitnövelő tanácsokat, nincsenek tuti biztos hitserkentő tippjei…

Ezek szerint nem az a kérdés, hogy mekkora hitünk van, hanem az, hogy van-e egyáltalán. A hitet nem lehet méricskélni, nincs mértékegysége. Nem lehet duzzasztani, súlyosabbá tenni, megtoldani. Ha csak akkora hitetek volna, mint egy mustármag! Nincsenek fokozatok, nincsenek szintek. Jézus még csak magas mércét sem helyez apostolai elé. Elég egy mustármagnyi hit: hisz az Istenhez köt és pont olyan teljes odaadást feltételez, mintha „nagy” lenne. Nem baj, ha a hitünk kicsi vagy gyenge, ha azzal szilárdan hisszük, hogy az Isten nagy és erős! Nem a hitünkben kell hinni, hanem Istenben!

Az Újszövetségben a hit ellentéte nem a hitetlenség, hanem a kétkedés. Az embert folyton megkísérti, hogy önmagára tekintsen, hogy a saját képességeivel akarjon érvényesülni. Ahogy Erdély szent életű püspöke, a 120 évvel ezelőtt született Márton Áron fogalmaz: „a hívő embert a kételkedés sós vize marja”. Nem baj, ha mustármagnyi a hit, amennyiben kitart Isten mellett, benne bízik, az Ő segítségét kéri.

Sokszor teljesen aláértékeljük a hitet. Azt gondoljuk lelombozódva, hogy egy-egy dologhoz óriási hitre lenne szükség, ami pedig nekünk nincs. Érdemes az atomok világára gondolni: micsoda félelmetes erőket lehet felszabadítani belőlük! A mustármag is a benne rejlő, a benne feszülő életnek köszönhetően tud fává terebélyesedni. Egészen biztos, hogy Jézus nem véletlenül mondott mustármagot. Ha csak a jelentéktelenséget, a kicsiséget akarta volna szemléltetni, mondhatott volna porszemet. De magot mondott, mert a mag élő, mert a magban jövő van! Nem baj, ha a hitünk parányi, de éljen!

Ma sem az a kérdés, hogy valakinek mekkora hite van. A hitnél nem a mennyiség számít, hanem a minőség. Jézus nem várja, hogy a hitem nagy legyen. Azt várja, hogy amim van, azzal fogjak neki! Vagy rábízom magam Istenre teljesen, vagy nem. Nem lehet csak egy kicsit hinni benne. Pont úgy, ahogy nem lehet csak egy kicsit lenni házasnak.

Csak higgyünk Jézusban annyi hittel, amennyi van. A többit bízzuk rá!

Kovács Gergely/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »