„Nincsenek érdemtelen szegények!”

„Nincsenek érdemtelen szegények!”

Adventkor nem elég az államtól várni, hogy a szegények helyzetén javítson, mindannyian tehetünk a rászorulókért, hogy emberségesebb lehessen a karácsonyuk – mondta Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke lapunknak adott interjújában. A lelkész azt is elárulta, miért romlott meg a kapcsolata Orbán Viktorral, és mit mondana neki, ha találkozna vele. Beszélt arról is, hogyan került kapcsolatba Gyurcsány Ferenccel, miként éli meg Farkas Flórián botrányait, illetve mit gondol a menekültválságról és Ferenc pápa megnyilatkozásairól.

– Tegnap beléptünk az adventi ünnepkörbe, és Jézus születését, a karácsonyt várjuk négy héten át. Paradox módon sokaknak éppen ez a legszomorúbb időszak az évben, mert magukra hagyottan, szegénységben vagy otthontalanul élnek.
– Tény, nekik fáj ilyenkor talán a legjobban, mert Isten szociális lénynek teremtette az embert, nem bírunk egymás nélkül meglenni. Hetven-nyolcvan évvel ezelőtt, amikor sokkal többen éltek vidéken, az egymást ismerő, jól működő közösség nem engedte meg magának, hogy valakit egyedül hagyjon. Ha elindulna egy olyan törekvés, hogy mindenki csak egy szál gyertyával, egy almával szerezne örömöt annak, aki rászorul, abból nagyon szép mozgalom fejlődhetne ki. Ez csak elhatározás kérdése. Azt várja tőlünk az Örökkévaló, hogy annyit tegyünk, amennyi telik. Válasszunk ki egy embert, és higgyük, hogy a többit kiválasztja más.

– Milyen lépésekre volna szükség az állam részéről, hogy megakadályozza emberek sokaságának leszakadását?
– Valóban az állam az egyik felelős, azért bízzuk rá az adónkat, hogy abból oldjon meg ilyen problémákat. Ugyanakkor ezt a feladatot nem lehet csak az államra bízni, és még csak a civil szervezetekre sem. Mindenki segíthet, ha mással nem, hát azzal, hogy nem mond gonoszságokat a szegényekről. Ha egy társadalom szolidáris, akkor a tagjaiból választott parlament és kormány is az, és igaz ez visszafelé is. Jézus azt mondja: ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, akkor mivel vagytok különbek a képmutatóknál?

– Ön két ciklusban is az azóta megszűnt SZDSZ képvelője volt. Hogyan értékeli, korábbi pártja – karöltve az MSZP-vel – többet tett a szegényekért, mint a jelenlegi? Akkoriban is sokan érezték úgy, hogy elengedték a kezüket.
– A mindenkori kormányok kísér­tése a probléma, mert a szegényekkel való törődés nem hoz a költségvetés konyhájára, csak visz. Ha valamin spórolni akarnak, akkor az a szociális- és egészségügy. Ezért csak hangsúlyokban, árnyalatokban lehet az egyik kabinet szociálisabb, mint a másik. Nagyon nehéz elmagyarázni, hogy nincsenek érdemtelen szegények.

– Próbálta ezt megértetni szabad demokrata párttársaival, illetve a koalí­ciós párttal?
– Persze hogy próbáltam. Sokszor futottam zátonyra. Nem akadt értő fül, mert az ember alapvetően önző. Így születünk, ám bennünk van a szolidaritás képessége is, igaz, fel kell ébreszteni. Amikor a Szegényeket Támogató Alapot létrehoztuk az egypárti rendszerben, még zaklatott minket a rendőrség, mert segítettük a szegényeket, akik hivatalosan nem léteztek. Néha az a benyomásom, kezdünk hasonló problémákkal szembesülni.

– Mi lehet ennek az oka?
– Ha megmondjuk, hogy emberek halnak meg az utcán, az kritika arról, hogy a kormány miként vezeti az országot. A tekintélyelvűségnek ma nagy a keletje.

  Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet  

– Arra találni példát az Országos Roma Önkormányzatnál is. Mit gondol a szervezet körüli botrányokról, a volt elnök, Farkas Flórián nyilvánosság előli bujkálásáról, hiszen ön sok esetben kiállt a romák mellett?
– Sőt hajdan Farkas Flórián mellett is. Rosszul élem meg, de azt mondom: amilyen a gazda, olyan az alkalmazottja. Ha ő korrupt, azért lehet az, és azért bujkálhat, mert nála lényegesebben magasabb pozícióban lévők is korruptak és bujkálnak, mellébeszélnek és magyarázatokat találnak. Van egy roma mondás, miszerint ha a kutyát a hús mellé ülteted, biztos bele fog harapni. Nagy volt számára a kísértés, mint minden politikusnak, akire pénzt bíznak. Amikor egy politikus úgy öltözködik, építkezik, közlekedik, utazgat, hogy valójában nem telne neki rá, akkor mindannyian tudhatjuk: hozzányúlt valamihez, ami nem jár neki. Majd belenevet a társadalom arcába, és azt mondja, a szülők adták össze a pénzt. Ekkora összegeket nem tud összeadni egy tisztességes család. Farkas Flórián úgy gondolhatja, megtehet bármit, mert nem történik vele semmi.

– Farkas Flóriánék a gyanú szerint épp azzal az 1,6 milliárddal nem tudnak elszámolni, amelyet a legelesettebbek felzárkóztatására kellett volna költeniük. Ez így különösen becstelennek tűnik.
– Semmiképpen nem akarom Farkas Flóriánt mentegetni, mert minimum azt kellett volna mondania, hogy ő ebbe nem megy bele. Még akkor is, ha az a pénz, amit rábíztak, alkalmatlan arra, hogy fölzárkóztassák belőle a cigányságot.

– Az imént célzott a legmagasabb szintre. Ön régen jó viszonyt ápolt a kormányfővel, van még valamilyen kapcsolata Orbán Viktorral?
– Nincs közöttünk semmilyen kapcsolat.

– Szóba állna a miniszterelnökkel, ha találkoznának?
– Persze, csak akkor nem tehetném meg, hogy ne mondjam meg neki: el fog kárhozni. Azt is elmondanám, hogy nem veszik körül igaz és tisztességes emberek, akik megmondanák neki, mi az, amit nem jól csinál.

– Emlékszik még, mikor és miért szakadt meg kapcsolata a miniszterelnökkel?
– Amikor kormányra került 1998-ban, bár utána még beszéltünk egy darabig. De már az sem tetszett, amikor az MDF és a Fidesz székházbotránya kapcsán 1992-ben egy ingatlan eladásából származó összeg egy része az édesapja vállalkozásába került. Ha egy politikus kiüti a fékeket és az ellensúlyokat, lefojtja a sajtó nagy részét, korlátozza mások jogait, nem fogadja el, hogy felette is ott van a törvény, és egy olyan államszerkezetet hoz létre, amelyben minden szál egyvalaki kezében fut össze, ő mondja meg, mi lehet egyház, kinek lehet iskolája, és sorolhatnám, akkor abból ez lesz, amit ma tapasztalunk. Ez a kétszer kettő igazsága: nincs olyan, hogy valaki jó zsarnok vagy rossz zsarnok. Trumptól azért nem kell tartaniuk az amerikaiaknak, mert az országban olyan a rendszer, amit nem tud az elnök önmaga képére formálni. Ha megpróbálná, a saját pártja sem működne együtt vele. Orbán Viktor viszont rájött, hogy gyakorlatilag azt csinálhat ezzel az országgal, amit akar, hisz az EU nem fog lecsapni rá.

– Szóba hozta az egyházak státusát. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) 1981-ben alakult, az új egyházi törvény értelmében mégsem lehet egyház. Hol tart a többi kisegyházzal egyetemben indított ügyük? Kártalanította önöket az állam?

– Az állam alkotmánysértő módon vette el a MET és más felekezetek egyházi státusát. Ezt az Alkotmánybíróság (AB) is kimondta négy éve, azzal, hogy 2012. január 1-jével egyházi minősítésünket vissza kell kapnunk. Az állam azonban nem hajtja végre az AB jogerős határozatát. A Strasbourgi Emberi Jogok Bírósága is ugyanerre a döntésre jutott, és kártérítést is megítélt, amit az állam elismert és megtérített. De csak a 2014 végéig elszenvedett kárunk egy részét. Elismerte a 2015-os kárunk egy hányadát is, de meg nem térítette. Gondolom, a strasbourgi bíróságon sikerül majd az ez évi kárunk egy részét is elismertetnünk, és a magyar állam, ha nem tudja kikerülni, fizet. Státusunkat azonban változatlanul nem rendezi. Ez példátlan jogsértés.

– Letettek arról, hogy a jövőben egyházként működjenek?
– Jelenleg is egyházként tevékenykedünk, akkor is, ha az állam csorbítja jogainkat. Legfeljebb félig-meddig földalatti egyházként vagyunk kénytelenek működni.

– Ön szerint elnyomják az egyházukat?
– Igen, igyekeznek elnyomni minket. Ha Magyarország demokratikus jogállam lenne, ez nem fordulhatna elő. És ha a szabadságjogok korlátozásával egyetértenénk vagy azt legalább hajlandók lennénk szó nélkül hagyni, akkor lehet, hogy nem igyekeznének elnyomni bennünket.

– De hát az Oltalom Karitatív Egyesület, amelynek ön az elnöke – a honlapján található beszámolók szerint – több száz milliót kap évente az államtól karitatív tevékenységére.
– Az Oltalom Karitatív Egyesület nem azonos az egyházunkkal, jóllehet együttműködik vele szociális és egészségügyi tevékenységekben. Az összeg, amiről beszél, az évtizedek óta folytatott, az állam által befogadott, szerteágazó és kiterjedt munkánk alapnormatívája az elvárható és nélkülözhetetlen kiegészítő támogatás nélkül. Ha azt is számba veszi, hogy mintegy hatszáz ágyat tartunk fenn a hajléktalanellátásban, kórházunk, öt idősotthonunk van, családok átmeneti otthonát és menekültszállást is működtetünk, mindjárt nem lesz olyan „nagy” az ön által említett összeg, arról nem is beszélve, hogy ugyanekkora feladat elvégzésére egy bevett egyház vagy szervezet mennyivel nagyobb költségvetési támogatást kap.

– Úgy tűnik, nagyon kiábrándult. Csak nem ez hajszolta önt, a kommunista rendszer üldözöttjét Gyurcsány Ferenc karjaiba, akinek pártja, a DK még államfőnek is jelölte?
– Az egy kedves csacsiság volt.

  Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet  

– El sem játszott a gondolattal, hogy köztársasági elnök legyen?
– Még véletlenül sem. Engem a szolgálatom teljesen kielégít, és nem is akartam kísértésbe esni.

– Értem, de azért mégiscsak furcsa, hogy Gyurcsánynál kötött ki. Hogyan találkoztak?
– Ő keresett meg. Gyurcsány nem rosszabb s nem jobb, mint a többi politikus, de leszögezem, nem a barátom, ahogy Orbán sem. Akkor sem volt az, amikor megkért, kereszteljem meg a gyermekeit. Ha Gyurcsány kért volna rá, az ő gyerekeit is megkeresztelem.

– Kell egyáltalán politizálnia az egyháznak, vezetőinek?
– Politizálnia a polisz minden nagykorú tagjának kötelessége. Csak bátran és tisztességesen kell csinálni. Ilyen tekintetben a pap sem kivétel. Sőt! Példát kell mutatnia, kiváltképp, ha a győztesek korlátozzák a többiek jogait.

– Ön nemrégiben az összes állami érdemrendjét felajánlotta árverezésre. Tette milyen visszhangot váltott ki?
– A kitüntetéseink elárverezése (mert többen döntöttünk így) egyes körökben jó visszhangra lelt. Mintegy 2,5 millió forint gyűlt össze, ebből cipőt vásárolunk szegénysorú iskolásainknak.

– Mit gondol a menekültekkel kapcsolatos híráradatról, s lehet-e a jézusi kinyilatkoztatást – „jövevény voltam, és befogadtatok engem” – úgy értelmezni, hogy minden menekültet fogadjunk be?
– Minden értelmes és tisztességes ember a menekültek észszerű keretek közti befogadása mellett érvel. Senki sem gondolhatja, hogy mindenkit válogatás és ellenőrzés nélkül, az adott ország teherbíró képességét meghaladó módon kellene befogadni. De a teljes elzárkózás, a menekülők kriminalizá­lása bűn. Igen, Jézus szavait úgy kell értelmeznünk, hogy a menedékkérőnek meg kell nyitnunk a határainkat, az otthonainkat.

– Nem inkább helyben kellene a problémáikat orvosolni?
– Természetesen jobb lenne, ha a háborús konfliktusokat és egyéb problémákat helyben lehetne kezelni. Ha ez reálisan megvalósítható lenne, az érintettek zöme nem vállalkozna ilyen kockázatos útra. De a sokkal rosszabb helyzetből menekülőket (főleg, hogy nem is nálunk akarnak letelepedni) miért nem kezeljük megértéssel, irgalmassággal?

– Mi a véleménye Ferenc pápa e témakörben tett kinyilatkoztatásairól?
– Ferenc testvér szegényekkel és menekülőkkel kapcsolatos kijelentéseivel, tetteivel szívem mélyéből egyetértek. Azt teszi, amit Jézus tenne ma hasonló helyzetben. Bírálói és gúnyolói képmutató pogányok. Jézus Krisztus követése az aktuális történelmi helyzetben a valódi, nem névleges és nem politikai kereszténység.

– Végtére is Jézus Krisztus ugyancsak üldözött, menekült volt…
– Ferenc testvérünk a Mestert követi. Adjon neki ehhez sok erőt, áldást, bátorságot és örömöt az Úr!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 28.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »