Nikolics pontosan tudja, mi a baj a válogatottal

Nikolics pontosan tudja, mi a baj a válogatottal

Jelenleg a legjobb formában futballozó magyar játékos Nikolics Nemanja, aki rekordokat döntögetve rugdossa a gólokat a Legia Varsóban. Klubjában mutatott teljesítményét viszont – egyelőre – nem tudja átmenteni a válogatott meccsekre. A horvátok elleni mérkőzésen egy egészen újfajta szerepkört eszelt ki számára Bernd Storck szövetségi kapitány. Megkérdeztük a támadótól, mennyire ízlett neki a dolog, és hogy az Eb-n bejöhet-e a magyar virtus. Interjú.

– Nézzük a számokat: 33 mérkőzés a lengyel élvonalban, 26 szerzett gól és 9 gólpassz. A 21. század legeredményesebb légiósa Lengyelországban 2016-ig, ráadásul esélyes az Aranycipőre. Milyen érzés most Nemanja Nikolicsnak lenni?
– Nekem, és azok számára, akik figyelemmel követték eddigi pályafutásomat, nem meglepő a mostani szereplésem. Persze, ennyi gólt még nem rúgtam, de évek óta jó teljesítményt nyújtok, és gólerősen futballozom. Az utóbbi öt évben Magyarországon három alkalommal nyertem el a gólkirályi címet, emellett egyszer voltam második és egyszer harmadik. Most pedig adva van a lehetőség, hogy a lengyeleknél is elnyerjem ezt a címet.

– Egy, a magyarnál erősebb bajnokságban.
– Igen a lengyel élvonal mindenféleképpen erősebb a magyarnál. Jobb az infrastruktúra, és ellentétben a magyarországi állapotokkal, minden mérkőzésen telt ház van. Másik oldalról nézve azonban hiába keményebb és gyorsabb a futball, a játék nem annyira technikás, mint az NB I-ben. Az mindenesetre egyértelmű, hogy Lengyelország sokkal jobb ugródeszka, mint Magyarország.

– Mi az oka annak, hogy ennyire eredményes a csapatában? A válogatott ugyan hasonló játékrendszerben (4-2-3-1) játszik, mint a Legia Varsó, ám a nemzeti tizenegyben nem tudja ugyanazt a teljesítmény nyújtani.
– A magyar válogatott játéka nem a dominanciára épül. Sokat kivesz a játékosokból a védekezés, mire a támadó szekció felér a kapuhoz, elfogy az erő. A Legiában mikor elindítom a letámadást, és megszerezzük a labdát, akkor hét-nyolc játékos van mögöttem, és foglalkozik a támadással. A válogatottnál ez csak két-három fő. Mivel nem vagyok az a játékos, aki mindenkit kicselez, majd gólt szerez, így nagyon fontos, hogy a mögöttem futballozó játékosok maximálisan kiszolgálnak. Reálisan nézve egyelőre messze vagyok attól, hogy gólerősen játsszak a válogatottban. Csak akkor tudom megközelíteni a Lengyelországban nyújtott teljesítményemet, ha megkapom a kellő bizalmat, és a társaktól is több átadás érkezik.

– Edzőjével, Henning Berggel milyen a viszonya?
– Ugyan csak fél éve dolgozunk együtt, de pontosan tudja, mire van szükségem. Elvárja tőlem, hogy mind támadásban, mind védekezésben azt tegyem, amire kér. De bízik bennem, és ez a legfontosabb számomra.

Nikolics a Midtjylland elleni Európa-liga-meccsen. Legia-mezben többen rohamozzák a kaput, mint a magyar válogatottban

Fotó: Piotr Nowak / Europress/AFP

– Ha már edzők… Milyen szakembernek ismerte meg a magyar válogatott szövetségi kapitányát, Bernd Strockot?
– Amióta kinevezték, nem túl sokat beszélgettünk. Olyan embernek látom, aki elvárja a játékosaitól, hogy mindent megtegyenek a csapat sikeres szereplése érdekében. Van a fejében egy játékstílus, amit játszani akar, és azt favorizálja.

– Mit gondol, az ön gólérzékenységét hogyan tudná kamatoztatni a válogatott?
– A kapitány feladata, hogy megtalálja számomra azt a pozíciót, amiben legalább olyan hatékony teljesítmény tudok nyújtani, mint a klubomnál. Neki kell meghatároznia a taktikát és kiválasztania azokat a játékosokat, akik meg tudják valósítani elképzeléseit.

– Beszélgetett már Storckkal arról, hogy milyen szerep juthat önnek a válogatottban?
– Amikor készültünk a horvátok elleni mérkőzésre, volt egy korrekt és pozitív hangvételű beszélgetésünk. Jelezte, hogy fontos szerepet szán nekem a későbbiekben.

– A válogatottban betöltött lehetséges pozíciójáról írt egy hosszabb értekezést a Nemzeti Sport újságírója, Marosi Gergely. Úgy véli, a kapitány önből faragná a magyar Thomas Müllert, azaz a gólérzékenységére és helyzetfelismerési képességére építeni. Na meg arra, hogy remekül fut be az üres területekbe. Ezzel a gondolatmenettel mennyire ért egyet?
– Maximálisan. A támadósorban bármilyen poszton bevethető vagyok. Ráadásul a csapat a mérkőzés jelentős hányadában kontrákra játszik, ezáltal az elöl lévőknek több területük van, ezeket pedig jól be tudom futni. Ilyen szerepkörben ugyan a klubcsapatomban még nem játszottam, de a horvátok elleni találkozón a szélen kaptam lehetőséget, és nem is ment rosszul a játék.

– A végén jósoljunk egy kicsit. Szerzünk-e pontot az Európa-bajnokságon?
– Előre ezt nem tudom megmondani. Az biztos, hogy nem úgy megyünk oda, hogy csak három meccsen lépjünk pályára, és azzal kész. Mindent megteszünk majd azért, hogy pontot, pontokat szerezzünk. De nem beszélni kell, hanem mindent megtenni a pályán, hogy sikeresek legyünk, és örömet okozzunk a szurkolóknak.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »