Néptánc és népzene, négy generációval

Néptánc és népzene, négy generációval

Harmincötödik seregszemléjéhez érkezett a táncházmozgalom, és bár a táncháztalálkozón évről évre nem igazán változik semmi látványosan, a három és fél évtized alatt tulajdonképpen profi rendezvénnyé nőtte ki magát ez a spontán induló kezdeményezés.

Emlékszem, az első táncháztalálkozók meglehetősen szűk körben folytak ahhoz képest, ahogy most áll a látogatottság. Ez a találkozó amolyan örömünnepjelleggel zajlik kezdetétől fogva, kicsit hasonló egy falunaphoz, ahova mindenki kilátogat, és programoktól függetlenül jól érzi magát az ismerősök között. A közös nevező, a jó zene és a táncolási lehetőség adva van, így a programokkal sem lehet mellényúlni. Valahogy így indult, mára azonban észrevétlenül világraszóló óriásprojektté vált a Papp László Budapest Sportarénában. Amellett, hogy ma már annak is érdekes és sokszínű lehetőséget kínál, aki kívülről érkezik, és semmit nem tud a táncházmozgalom világáról, a mai napig megőrizte kicsit a jó értelemben vett belterjes jellegét, ahol legalább évente egyszer összefutnak a közös hobbi kapcsán megismerkedett barátok.

Biztos kellett hozzá a tavaszi fesztivál hírverése, kellett az is, hogy a mozgalom résztvevői időközben maguk is profikká értek, kellettek a tapasztalatok, ennyi év után azonban feltűnően olajozottan működik minden, és bár tényleg ugyanannak a koreográfiának a mentén szerveződnek a programok, mindig bővülnek, és tudnak újat és újat mondani. A népzenegyűjtő Kallós Zoltán kilencvenéves idén, ami önmagában külön ünnep, talán nem is lenne ma táncháztalálkozó, de még táncházmozgalom sem, ha ő akkor nem születik meg, vagy nem vállalja ezt az akkori romániai politikai helyzetben sok nehézséggel járó hivatást. A tavaly Szentendrén őt köszöntő életmű-kiállítás egy része erre a hétvégére a Skanzenből a Sportarénába került, és a Folkmagazin is különszámot szentelt az ő munkásságának Tükörcserepek címmel.

Novák Ferenc „Tata” már a nyolcvanötödik születésnapját ünnepelte a napokban, az ő Tánc, élet, varázslat – Gondolatok, küzdelmek című önéletrajzi kötetét a Hagyományok Háza jelentette meg a találkozóra. Az idősek mellett a fiatalok is beépültek a programba, a pávások nélkül már komolyabb néptáncos programot sem lehet rendezni, és meg is érdemlik, valóban messzire viszik a hírét a mozgalom eredményességének.

Erre az alkalomra jelenik meg a Hagyományok Házánál hosszú ideje a Táncház-Népzene válogatáslemez, amely az adott év táncházas előadóinak egyfajta keresztmetszetét vonultatja fel. Hazatértek címmel tárlattal emlékeztek meg idén a bukovinai székelyek és a moldvai csángók Magyarországra telepítésének hetvenötödik évfordulójáról, szintén kiállítás segítségével mutatták be a népzeneoktatás által inspirált hangszerfejlesztéseket, a számos könyvbemutató, kerekasztal-beszélgetés, lemezbemutató koncert és zeneiskolás előadás, viseletbemutató és filmvetítés mellett bemutatkozott az NKA Halmos Béla-programja is.

Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet

Természetesen a vásárhoz kapcsolódó kézműves-foglalkozások, a célzott gyermekprogramok és a tánctanítás is segített abban, hogy a gyermekeket kreatív módon kapcsolják be a néphagyományba, s az elsősorban gyermekműsorairól híres, jubiláló, huszonöt éves Kolompos is együtt ünnepelhetett a kis közönségével, a táncháztalálkozó ugyanis ma már lassan nem is három-, hanem négygenerációs rendezvény, ahol kiemelt figyelmet kap az utánpótlás. Nemcsak a közönség részéről, hanem az előadók esetében is: számtalan gyermektáncegyüttes, gyermek és fiatal énekes, zenész kap bemutatkozási lehetőséget akár a nagyszínpadon.

A táncházmozgalom térnyerésének egyébként éppen ez az egyik kulcsa: ebben a műfajban rendkívüli módon támogatják a felnövekvő nemzedéket, számtalan lehetőséget biztosítva a minél kisebb korban való bekapcsolódásra. Önmagában is ritkaságnak számít, amikor a ma már nemzetközi hírnévig eljutó Kerekes Band visszatér a gyökereihez, és autentikus gyimesi zenét játszik a táncházban, szombat délután ez a nem mindennapi élmény fogadta a küzdőtéren a táncot tanulókat. Nem sokkal azután, hogy végeztek, az egyik emeleti teremben a gyimesi csángó zene egy másik fontos képviselője, a gyimesközéploki Zerkula zenekar muzsikált, ők viszont a legújabb kori, mondhatnánk úgy is, hogy intézményesített hagyományőrzés letéteményesei.

A szombat esti gálák után vasárnap záróeseményként Lajkó Félix lépett fel délvidéki népdalfeldolgozásokat felvonultató új projektjével, és látványos, nagyszabású mezőségi bál zárta az idei eseménysort.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 04.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »