Népszavazás, vagy alkotmánymódosítás? Mi véd jobban a kvóta ellen?

Az Országgyűlés minapi szavazásával eldőlt, hogy Európában elsőként mi magyarok dönthetünk népszavazáson arról, hogy kikkel (nem) szeretnénk együtt élni.

Ezzel a népszavazás vagy alkotmánymódosítás kérdése is megoldódott, hiszen az Alaptörvény módosítását eddig vehemensen követelő Jobbik képviselői is megszavazták a kötelező betelepítési kvóta elleni népszavazás kiírását. Felkészül Ausztria?

“Uniós ügyekben ne legyen népszavazás! Ha a magyar nép elutasítja a kvótát, akkor más tagországok is le fogják szavazni azt.” A luxemburgi külügyminiszter minapi nyilatkozatából is látszik, hogy a berlini és brüsszeli elitek úgy félnek a demokratikus véleménynyilvánítástól, mint ördög a tömjénfüsttől. A Jobbik által javasolt kvótaellenes alkotmánymódosítás ennél sokkalta gyengébb politikai eszköz lett volna, és nem is hozna akkora eredményt.

A népszavazás legitim döntés a nemzeti szuverenitás átruházásáról, amit a brüsszeli elitek a jelek szerint csak “ellenőrzött” körülmények között engednének meg, nevezetesen amikor Brüsszel hatalmának kiterjesztéséről lenne szó.

Amikor azonban az istenadta nép az “Európai Egyesült Államok” elitprojektjével szembe menő döntéseket hoz, megpróbálják azt figyelmen kívül hagyni. Így volt ez 2015 nyarán a görög “Oxi” esetében is, amikor hiába mondtak a görögök egyértelműen nemet a neoliberális megszorításokra, a Trojka az “intézmények” akarata végül mégis legyőzte a görögök többségének akaratát. Akkor a nyugat-európai centrumországok közvéleménye nem volt megértő a görögök iránt, és a mainstream média is az “euró megmentésének szükségszerűségéről” cikkezett.

A kötelező betelepítési kvóta elleni magyar népszavazásnál azonban merőben más a helyzet. A 2015-ben Európára és ezen belül Nyugat-Európára zúduló 1-1,5 millió bevándorló alapjában kavarta fel az eddig oly’ békés hétköznapokat. A migránsok letelepítésének gazdasági és szociális költségeit (mint most megtudtuk, migránsonként 250 000 eurót, azaz kb. 78 millió forintot) most a németeknek, svédeknek, osztrákoknak kellene állniuk, és kormányaik évente további tíz- és százezerszám hoznának be újabb migránsokat. A menekültszállások és a nagyvárosok no-go zónái körül állandósuló erőszak és bűnözés társadalmi költségéről már ne is beszéljünk. A nyugat-európai közvélemény a mainstream média bevándorlásbarát propagandájának ellenére is megfordult, egy friss felmérés szerint már a németek kétharmada szeretne megválni Merkel kancellártól. A görögökkel tavaly nem szimpatizáltak, ránk, magyarokra viszont élénken figyelnek.

A magyar népszavazás ténye pont ezért indítana el most egy dominóhatást: Elég csak Ausztriára nézni, ahol az elnökválasztás első fordulója után lemondott az a bevándorláspárti szocdem kancellár, aki 2016-ban “már csak” 37 500 migránst fogadott volna be Ausztriába. Könnyen lehet, hogy az osztrákok előrehozott parlamenti választáson, kvázi egy népszavazáson mondhatnak véleményt a bevándorlásbarát bécsi nagykoalíciós pártok politikájáról, ami a németek számára lehet érdekes. Jövőre ugyanis Francia- és Németországban lesz parlamenti választás.

Ezt látva Berlint és Brüsszelt nagyon sürgeti az idő, még az idén be akarják betonozni az “Európai Egyesült Államok” elitprojektjének sarokpontjait: A kötelező betelepítési kvótát, a szabadkereskedelmi megállapodást Amerikával, az Oroszország elleni gazdasági szankciók meghosszabbítását, az euró “megmentését” és a többi eliteknek kedvező projektet.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »