Népszavazás-matematika

A politika alapfokú matematika, ez evidencia, a két nap múlva esedékes népszavazás alkalmából azonban mindent máshogyan kell számolnunk, mint ahogyan egyébként szoktuk. Most nem úgy van, mint parlamenti választásokkor, amikor teljesen szimpla kérdések merülnek fel. Akire többen szavaznak, nyer, ha sokkal többen, akkor nagyon nyer, úgy akár kétharmados többségnek is örülhet. Aki pedig a parlamenti küszöböt sem éri el, magára vessen. Az effajta eredményeken sok magyaráznivaló nincs, más kérdés, hogy ha lehet, meg kell próbálni sikerré fényezni az egyértelmű vereségeket is. A holnapután esedékes vasárnap végén viszont – ez előre tudható – valóban többen is győztesként ünnepelhetik majd magukat.

Az első helyen a Fidesz. Nemhogy a kampány kezdetekor, már a referendum meghirdetésekor is világos volt, hogy a feltett kérdésre válaszolni hajlandó magyarok túlnyomó többsége nemmel fog szavazni. Ebben semmi meghökkentő vagy elítélendő nincs. Bár a magyar társadalom – miként arra legutóbb Tölgyessy Péter elemző is felhívta a figyelmet – az átlagnál bezárkózóbb, és nem is szolidáris, a veszélyesként feltüntetett idegeneket másutt sem feltétlen fogadnák tárt karokkal. Házunk tájára visszakanyarodva hadd jegyezzem meg: a magyarok a magyarokat is képesek voltak eltaszítani 2004 decemberében, elég volt azt hazudni nekik, hogy a munkájuk meg a nyugdíjuk forog kockán.

A kormánynak és a kormánypártnak ezek után egy feladata volt: az, hogy mozgósítson, amennyire bír. Megtette, mindent beleadott, a párt apraja-nagyja úgy harcolt a potenciális szavazókért – főként az utóbbi egy-két hétben –, mintha az élete múlna rajta. Meglehet, többük esetében ez így is volt. A választókerületi elnökök vagy a polgármesterek és más tisztségviselők esetében ha az életük nem is, a karrierjük folytatása kétségkívül függhet a népszavazás sikerességétől.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy Orbán Viktor és csapata mindent a népszavazás érvényességére és eredményességére tett fel. De sikerül-e az urnákhoz terelni négymillió embert? Többet, mint amennyi támogatója a kormánypártnak és a miniszterelnöknek valaha is volt? A felmérések bizonytalanok ebben a tekintetben. Ugyanakkor mivel a végkifejletnek közvetlen közjogi következménye nincs, politikai értelemben szinte mindegy, hogy voksol-e az az ötvenszázaléknyi választópolgár. Plusz egy fő. Azt a több mint 90 százaléknyi nemet nem csupán amúgy, emígy sem lesz nehéz diadalként feltüntetni. Rogán Antal propagandaminiszter csütörtökön már ki is bontotta, amit kellett, mondván, a kormány számára a hárommillió nem szavazat ugyanúgy kötelező, mint a több. Hiszen ennyi ember véleménye is többet jelent, mint 199 parlamenti képviselőé. Világos beszéd, minden eshetőség napirenden van.

S hogy ki nyerhet itt még? A szervezett ellenzék nagyobbik része kevésbé. A Jobbik nemjei úgy elvesznek a Fidesz-nemek óceánjában, hogy a kutya sem veszi őket észre. Az otthon maradás mellett síkraszálló balosok mindeközben eleve kiléptek a matekból. Noha állíthatják utólag, hogy lám-lám, a magyarok több mint fele vagy közel fele velünk tartott – az érvényességtől vagy annak hiányától függően –, ám ezt konkrétan annyira lehet csak komolyan vennünk, mint bármi mást, amit az elmúlt öt-tíz évben mondani bírtak. Semennyire.

Két apró párt ellenben van még, amelyek megméretik magukat. Tekintettel arra, hogy az igenek mellett jól hallhatóan kizárólag a Liberálisok kardoskodtak – ki másnak juthatott volna eszébe hasonló? –, minden ilyen szavazatra Fodor Gáborék lehetnek büszkék. Már ha ez büszkeségre ad okot – de ebben most ne vesszünk el. Kisebbfajta, de szórakoztató kérdés, hogy ez az arány mekkora lesz: extrém módon kevés vagy akár észrevehető mennyiség is összejöhet.

A másik viccpárt pozíciója figyelemre méltóbb. A Kétfarkú Kutya, amely mostanában nemegyszer az egyetlen életképes ellenzéki erőként tudta észrevétetni magát – még plakátsorozata is szellemesebb volt, mint borzalmas tavalyi próbálkozásai –, joggal ünnepelheti sajátjaiként az érvénytelen voksokat. Márpedig minden jel arra utal, hogy ezekből is lesz egynéhány. Igaz, ha netán parlamenti küszöbnyit is számlálnak belőlük, az sem azt fogja jelenteni, hogy a Kétfarkú máris szervezheti a 2018 utáni országgyűlési képviselőcsoportját. A politika ugyanis nem csupán matematika – újabb evidencia –, hanem szervezettség és rengeteg aprómunka is.

Mindazonáltal az érvénytelen voksokból egy további következtetés is levonható lesz, habár csak óvatosan. Beeshet egy kisebbfajta utalás arra, hogy miként gyarapszik azoknak a száma, akiknek valóban mindenből és mindenkiből elegük van, és hogy ezt jelezzék is, arra hajlandóak rászánni egy órát a vasárnapjukból. Tömegekre és áttörésre nyilván ezen a vonalon is badarság lenne számítani, de a matekleckére mégis célszerű felkészülnünk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 30.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »