Nemzetiségi kérdésekről az Osonóval

Nemzetiségi kérdésekről az Osonóval

A nagyon aktuális társadalmi, politikai, közéleti témákat feldolgozó művészeti alkotásokat általában nehéz esztétikai szempontok szerint értelmezni, az esztétikai minőség ugyanis ilyenkor gyakran alárendelődik a tartalomnak, a problémafelvetés sajátos, partikuláris nézőpontja kizárja az egyetemes látásmódot. Persze nem mindig elsődleges szempont az esztétikai minőség egy színházi előadásnál, készítettek már színházat kimondottan társadalmi, politikai célzattal, sőt, a pszichológia vagy a bűnüldöző szervek is sikerrel hasznosítják a színház eszköztárát, művészi célok követése nélkül.

Fazakas Misi és az Osonó Színházműhely előadásaira jellemző, hogy jól meghatározott, többnyire globális kérdések bemutatására törekszenek, amelyeket különböző improvizációs gyakorlatok során megpróbálnak minden oldalról körüljárni, és a lehető legszemélyesebb formában tálalni. Az erős tartalom azonban művészi eszközök által szokott körvonalazódni – a látványos képek, harsány tömegjelenetek, egymást felerősítő párhuzamos monológok és megdöbbentő csendek formai, színház-esztétikai szempontból is gazdag, sokszínű világot jelentenek előadásaikban. A közönségtalálkozók, közös nagy beszélgetések sem idegenek a társulattól, előadásaik után gyakran kezdeményeznek párbeszédet a közönséggel, így boncolgatva tovább, olykor egészen meghitt hangulatban, a felvetett kérdéseket.

Mindezek fényében az Ismeretlen barátok társasága, avagy Piknik egy japán szőnyegen című előadásról megállapítható, hogy bár jellegzetesen osonós produkció, sok tekintetben különbözik a társulat korábbi előadásaitól, a kérdésfeltevése inkább helyi jellegű, művészi eszköztára is szegényesebb a tőlük megszokottnál. Talán nem is egészen színházi előadás, inkább valamilyen köztes műfajt képvisel a színház, a stand-up comedy, a vitafórum és baráti beszélgetés között. Mégis figyelemreméltó produkció, melyért elismerés illeti az alkotókat.

A téma a román–magyar barátság és ellentét már untig ismert kérdésköre, mely egy mai, helyi történetben bontakozik ki. Színházi értelemben vett alakításokról nemigen lehet beszélni a produkció kapcsán, a szereplők többnyire önmagukat adják, saját életükből vett eseményeket mesélnek el közvetlenül a hallgatóságnak úgy, hogy közben egy nagy közös történet is összeáll. Elsősorban ez az őszinteség, ennek felvállalása teszi hitelessé az előadást, és ennek hiánya miatt válik hamissá a történet abban a néhány esetben, amikor megpróbálnak rájátszani érzelmeikre, amikor nagyobbat próbálnak alakítani a szereplők, mint amennyit civil jelenlétük magában hordoz.


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »