Németország tűri és támogatja a szélsőbaloldali agressziót

Németország tűri és támogatja a szélsőbaloldali agressziót

A Deutsche Welle (DW) remek elemzést közölt arról, miért elnézőbb a szélsőbaloldali erőszakkal szemben a német közvélemény és a média.

A hírportál cikkében röviden utal rá, milyen, általuk és a német közvélemény által szélsőjobboldalinak titulált kijelentések váltottak ki komolyabb, akár erőszakkal is járó reakciókat az utóbbi időben.

A felsorolásban olyan esetek szerepelnek, mint például az Alternative für Deutschland (AfD) alelnökének, Alexander Gaulandnak azon kijelentése, melyben a német és az angol futball-válogatottak etnikai összetételét bírálta:

“Egy német, vagy egy angol focicsapat, a klasszikus értelemben már rég nem volt német, vagy angol.”

Ezzel az idegenlégiós játékosokra utalt a politikus, amiért sok támadás érte az egyre népszerűbb nemzeti pártot, nem csak a média, de a baloldali antifasiszta mozgalmak részéről is.

A DW szerint a párt az elmúlt egy évben összesen 800 bejelentést tett a tagok ellen irányuló verbális, tettleges bántalmazásokkal, vagy internetes zaklatásokkal és személyesadat-szivárogtatásokkal kapcsolatban.

Az év elején Gauland házát is megrongálták, de a párt szászországi tartományi parlamenti képviselőjéhez, Carsten Hütterhez is betörtek, és barna festékkel locsolták tele a lakását.

A baloldal által szélsőségesnek tartott rendezvények elleni támadásokat mindenki jól ismeri a hírekből, ezeken az anarchisták és szélsőbaloldaliak rendszeresen összetűzésbe keverednek a rendőrséggel, ami általában jelentős anyagi kárral és személyes sérülésekkel jár (büntetésekkel viszont még kirívó rendbontás esetén is ritkán – a szerk.).

Idén az AfD kongresszusa kapcsán figyelhettünk meg hasonló eseményeket, amikor szintén nem bírtak magukkal a szélsőséges randalírozók, ám ekkor is legfeljebb egy fogdán töltött éjszakát ért a vandalizmus.

A német belügyminisztérium egyik tanulmányából az is kiderül, hogy a szélsőbaloldaliak egyre sűrűbben hajtanak végre célzott verbális, vagy fizikai támadást minden olyan politikus, vagy közéleti szereplő ellen, aki az ő megítélésük szerint “szélsőjobboldali”. Itt elég széles a skála, ami általában a rendőröktől, az üzletembereken, politikusokon át, egész az egyszerű szavazókig terjed (utóbbiak esetében akár a konzervativizmus puszta gyanúja is elegendő ok lehet, arra, hogy az antifák célkeresztjébe kerüljenek – a szerk.).

A német társadalom, és főleg a média ingerküszöbét természetesen ezek az akciók valahogy sosem érik el olyan szinten, mint mondjuk egy PEGIDA-tünetés, és az ahhoz kapcsolódó erőszak (melyet a legtöbb esetben szintén a balos ellentüntetők kezdeményeznek – szerk.).

A DW idézi Werner J. Patzelt-et, a Drezdai Műszaki Egyetem politológusát, aki szerint azért nem ítéli meg kellően objektíven a német társadalom a baloldali erőszakot, mert:

“Németországban van egy ilyen koncepció, hogy ha baloldali vagy, akkor eredendően te vagy a jó, ha viszont jobboldali nézeteket vallasz, akkor te vagy a gonosz, a gonosz elleni küzdelemben pedig bármi megengedett. Az erőszak pedig legitimnek tekintett eszköz a fasizmus, a nácizmus és a rasszizmus újjászületése ellen.”

A portál nem mulaszt el emlékeztetni arra, hogy Németországban egyébként nagy hagyománya van a militáns baloldali agressziónak, elég itt csak a ’70-es években garázdálkodó, mindenki által jól ismert Baader-Meinhof csoportra gondolni. A maga idejében őket is széleskörű rajongás övezte, megágyazva ezzel a mai viszonyok közötti társadalmi elfogadásnak, de legalábbis tűrésnek.

Az is elfogadott jelenség, hogy a baloldali, vagy zöld politikusok erőszakos baloldali megmozdulásokról ismert figurákkal állnak egy színpadra, vagy mutatkoznak a magánéletben, míg például az AfD-t a mai napig előveszik a PEGIDA-hoz köthető, maximum a középvezetésben mozgó tagjai miatt, de felidézhetjük Udo Ulfkotte esetét is, akit egy PEGIDA-rendezvényen elhangzott beszéde miatt rángattak végig sokadjára a német sajtó legmocskosabb bugyrain.

Patzelt szerint egyébként a baloldal egy dolgot fog elérni a jobboldali személyek és közösségek egyre gyakoribb, célzott támadásával:

összekovácsolja és megerősíti őket identitásukban.

“Ha azt látod, hogy fenyegetnek és számtalanszor megrongálják az AfD választókerületi irodáit, az természetes módon erősíti a lázadásra való igényt, és megalapoz annak az elhatározásnak, hogy ne hagyd magad megfélemlíteni.”


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »