Nem több, hanem jobb Európát

Nem több, hanem jobb Európát

Sokan mintha megfeledkeznének arról, mit is jelent európainak lenni. Hogy mit jelent az európaiak uniója részének lenni – mi fűzi össze a litván mezőgazdasági termelőt a zágrábi egyedülálló anyával, a valettai ápolónővel vagy a maastrichti egyetemistával.

Hogy miért döntöttek úgy egykor Európa nemzetei, hogy az együttműködés útjára lépnek. Hogy miért ünnepelték 2004. május 1-jén tömegek Varsó utcáin a szolidaritást. Hogy miért lengették büszkén az európai zászlót a madridi Puerta del Sol téren 1986. január 1-jén.

Az Európai Unió a békét jelenti. Olyan értékeket, amelyekért évszázadokon át küzdöttünk hol a harcmezőn, hol a szónoki emelvényen – a szabadságot, a demokráciát, a jogállamiságot. Ma azonban az európai közösség hatvan év után válaszúthoz érkezett: soha nem volt még ilyen széttöredezett, és soha nem volt még ilyen nagy a széthúzás a tagjai között.

Korunk egymást érő válságai – a magas munkanélküliségtől és a társadalmi egyenlőtlenségektől kezdve a tornyosuló államadósságon és a menekültek hatalmas kihívást jelentő integrációján át egészen a bel- és külföldön a biztonságunkat fenyegető valós veszélyekig – minden európai tagállamot érintenek. Egyik tagállamunktól ráadásul hamarosan búcsút kell vennünk. A brit népszavazás eredménye mindannyiunkat érint, de nem szabad, hogy ez uralja a napirendünket.

Ehelyett nagyon fontos döntést kell most meghoznunk. Hagyjuk-e, hogy elhatalmasodjon rajtunk a frusztráció nagyon is természetes érzése? Vagy inkább azt mondjuk: talán most van itt az ideje, hogy nekigyürkőzzünk, és megkettőzzük, megháromszorozzuk erőfeszítéseinket? Talán most van itt az ideje, hogy ne a múlt szemüvegén át nézzük Európát, hanem arra figyeljünk, mit tartogat számunkra a jövő?

Nem több Európára, hanem jobb Európára van szükségünk. Ezért az Európai Bizottság a következő tizenkét hónapra konkrét lépésekből álló, előremutató menetrendet terjesztett elő. A következő év döntő fontossággal bír, ha vissza akarjuk állítani uniónk egységét. Ha le akarjuk küzdeni a Kelet- és Nyugat-Európa között az elmúlt hónapokban kialakult megosztottságot. Ha be akarjuk bizonyítani, hogy képesek vagyunk gyorsan és hatékonyan kezelni az igazán fontos kérdéseket. Ha meg akarjuk mutatni a világnak, hogy Európa továbbra is olyan erő, amely képes az együttes fellépésre. Ha egy jobb Európát akarunk létrehozni, amely eszközöket ad a kezünkbe, és szükség esetén megvédi polgárait.

Ezzel az előremutató menetrenddel az unió a „nagy ügyek” tekintetében aktívabb és ambiciózusabb akar lenni, ugyanakkor azokban a kérdésekben, amelyeket a tagállamok hatékonyabban tudnak kezelni, a háttérbe kíván húzódni. Az emberek azt kérték az EU-tól, hogy „a kevesebb több” elvét érvényesítse, és ne avatkozzon a mindennapi életükbe olyan szabályozásokkal, amelyekre nincs szükségük. Az elkövetkező évben ezért az Európai Bizottság a biztonságra, a beruházásokra, a digitális egységes piacra és a tőkepiaci unióra irányuló kezdeményezésekre fog összpontosítani. Ezek azok a területek, amelyeken Európa a legnagyobb és a legsürgetőbb kihívásokkal szembesül, és amelyeken a nemzeti erőfeszítések önmagukban nem lesznek elegendők.

Mindezek közül a legnagyobb kihívás talán az európai identitás megteremtése. Azé az európai identitásé, amely nem fenyegeti vagy helyettesíti a már meglévő nemzeti, regionális vagy helyi identitást, hanem kiegészíti azt, gazdagabbá téve életünket. Nem építhetünk csupán az intézményekről szóló uniót. A benne élőknek részt kell venniük ebben a közös vállalkozásban, annak nap mint nap megtapasztalhatónak, átélhetőnek kell lennie számukra.

A kezünkben van az az eszköz, amely megteremti ezt az érzést, és hozzájárul az európai identitás erősítéséhez immáron közel harminc éve. Ez az eszköz nem más, mint az Erasmus, az EU legsikeresebb programja, amely fiatalok millióinak ad lehetőséget, hogy külföldön tanuljanak, dolgozzanak vagy önkénteskedjenek. Az Erasmuson keresztül különböző hátterű és világnézetű fiatalok találkozhatnak egymással. Olyan kapcsolatokat alakíthatnak ki, amelyek hozzájárulnak a társadalom fokozatos változásához, elősegítve ezzel az összetartozás érzését.

Éppen ezért dolgozunk az Erasmus bővítésén. 2017-től – amikor is a program harmincadik születésnapját ünnepeljük – 2020-ig évenként emelkedni fog az Erasmus költségvetése, az aktuális pénzügyi periódus végéig. Néhány héttel ezelőtt az Európai Bizottság bejelentette, hogy további 200 millió euróval bővíti 2017–2020 között a program költségvetését. Szeretném, ha ez a lehetőség biztosítaná, hogy minél többen, minél szélesebb háttérrel vegyenek részt az Erasmus programban.

A már említett, a következő tizenkét hónapra szóló menetrend nem az európai intézmények menetrendje. Ez 27 demokratikus európai nemzet közös projektje. Olyan projekt, amely csak a tagállamokkal együtt valósítható meg, s nem azokkal szemben. El kell vetnünk végre azt a régi szemléletet, hogy sikereink nemzeti sikerek, kudarcaink viszont európai kudarcok. Ha nem lépünk túl ezen, közös projektünk nem fog életben maradni.

Európa népei megérdemlik, hogy olyan helyen éljenek, amely eszközöket ad a kezükbe, védelmet nyújt számukra és a biztonságukat is garantálja. Ennek biztosítása a nemzeti kormányok feladata. Az uniós intézmények pedig ezzel az előremutató menetrenddel segítik a kormányokat ennek megvalósításában.

A szerző az oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős európai uniós biztos

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 15.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »