Nem meglepő a terroristák kiléte

Nem meglepő a terroristák kiléte

Egy csecsen származású orosz és két közép-ázsiai férfi – egy kirgiz és egy üzbég – követte el a több tucat halálos áldozattal járó keddi, isztambuli merényletet – legalábbis a hivatalos bejelentés szerint. Szakértők egy része régóta figyelmeztet a közép-ázsiai muszlimok radikalizálódásának veszélyeire. De vajon a Szovjetunió vagy éppen a rendszerváltás tehet az egészről?

Számos szakértő már hosszú évekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy gond lehet a közép-ázsiai volt szovjet tagállamok muszlim népességének radikalizálódásából. Az Iszlám Állam utóbbi egy-két évben bekövetkezett térnyerése kapcsán már kínai és orosz tisztségviselők is odaszóltak a többségében nem gazdagságukról híres országok vezetőinek, hogy próbálják meg kordában tartani a Közel-Keletet feldúló terrorszervezethez csatlakozni akaró állampolgáraikat. Hogy ez mennyire nem sikerült, jól mutatja a keddi öngyilkos merénylet, melyet egy csecsen–orosz mellett két közép-ázsiai posztszovjet állam polgára, egy kirgiz és egy üzbég hajtott végre.

Az International Crysis Group (ICG) nemrég beszámolt róla: az öt államot (Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Türkmenisztánt, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt) magába foglaló problémás térségből az üzbég etnikumú dzsihadisták csatlakoztak legtöbben az Iszlám Államhoz, de sokan vannak kirgizek, tádzsikok és türkmének is. Összesen mintegy 2-4 ezer emberről lehet szó – a becslések eléggé szórnak. Rengeteg radikálist hazájában szerveznek be, de sokan vannak, akiket Oroszországban végzett munkájuk során találnak meg. Szakértők szerint ugyanis a közép-ázsiaiaknál a regionális, illetve helyi identitás sokkal fontosabb a nemzeti azonosságtudatnál, így ha helyi közösségüket a kivándorlás miatt elveszítik, az űrt könnyen az iszlamizmus töltheti be.

Kiútkeresés az iszlám segítségével

Ahogy arra Murat Lamulin, a térség szakértője is rámutat: a problémák már a szovjet időszakban elkezdődtek, Mihail Gorbacsov peresztrojkája alatt vált ugyanis lehetségessé, hogy radikális gondolatok nyerjenek teret Közép-Ázsiában, az emberek egyszerűbb mozgósíthatóságának köszönhetően pedig az iszlamista szervezetek megerősödhettek. A folyamat egyre gyorsult: az afgán, majd a tádzsik háború csak olaj volt a tűzre.

Két fontos belső tényező is szerepet játszott a radikálisok megjelenésében: egyrészt a szovjet térség szétesésével felerősödtek az etnikai, vallási és klánok közti konfliktusok, amelyek aláásták a volt közép-ázsiai tagköztársaságok új, szekuláris rezsimjeinek legitimitását. Ebben a helyzetben az emberek számára különösen fontossá vált az iszlám mint tradicionális, közösséget összekovácsoló vallás szerepe.

Az új, szuverén kormányzatok ugyanakkor a saját hatalmukra nézve fenyegetőnek tartották az iszlámot, emiatt pedig keményen felléptek a terjedése ellen. A vallási közösségek elnyomása viszont radikalizálódásra vezette a muszlimokat, akik így korábban nem tapasztalt, nem egyszer erőszakos módszerekhez folyamodtak.

Korrupció és bűnözés

A szakértők elemzése is rámutat: a közép-ázsiai posztszovjet államoknak ma már mindegyike gyenge kormányzati teljesítménytől, korrupciótól és bűnözéstől szenved, miközben politikai berendezkedésükre az autokratikus rendőrállam a legjobb kifejezés. Az ICG szerint ráadásul biztonsági erőik alulfinanszírozottak és képzetlenek, így pedig nehezen képzelhető el, hogy megbirkóznának a hazatérő dzsihadisták által támasztott fenyegetéssel. Ráadásul úgy tűnik, azzal, hogy gyakran erőszakos módszerekkel is megpróbálják megfékezni a vallás terjedését, csak még jobb táptalajt biztosítanak a szélsőségeseknek.

A dzsihadizmus hívó szava nemcsak a vallás miatt lehet sokaknak csábító, hanem amiatt a dühítő gondolat miatt is, hogy a Szovjetunió szétesését követően sem változtak meg jelentősen a társadalmi és politikai viszonyok. Ehhez elég annyi, hogy a legtöbb helyen még mindig az az állam első embere, aki a Szovjetunió végnapjaiban is a kormányrúdnál állt.

A politikai, gazdasági (Kazahsztánnak ugyan viszonylag jól megy, de a másik négy ország GDP-je együtt sem teszi ki a kazahét, és idén a Világbank szerint gyakorlatilag nem is növekszik majd) és társadalmi viszonyok miatt az Iszlám Államhoz a legszélesebb társadalmi körből csatlakoznak, mivel mindenkinek elege van a hazai körülményekből, a terrorszervezetet pedig rendezett politikai erőnek gondolják.

Csecsen idegenlégiósok

Az sem túlzottan meglepő, hogy a harmadik isztambuli merénylő csecsen volt. A moszkvai hírszerzés szerint az Iszlám Állam toborzói Oroszországon belül főleg Csecsenföldön aktívak, és nagy része csecsen annak a mintegy kétezer orosz állampolgárnak is, aki jelenleg a Közel-Keleten harcol a terrorszervezet oldalán.

Az Iszlám Állam megjelenésével ugyanis a csecsen lázadók csoportja kettévált. A második csecsen háborúban levert felkelők egy része az orosz fennhatóság alatt álló földön folytatta volna tovább a tevékenységét, a másik csoportnak viszont kellően imponáló volt a Szíriát és Irakot magába foglaló kalifátus terve, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz. Közülük jó néhányan már korábban létre akart hozni egy kaukázusi kalifátust Csecsenföld, Ingusföld és Dagesztán területén, „hozzácsapva” még az orosz európai terület egy részét is.

Recep Tayyip Erdogan török elnök a minap bocsánatot kért az orosz vadászgép tavaly év végi lelövéséért, így végre megindult a közeledés a két katonailag is jelentős erőt képviselő hatalom között. Azzal, hogy a csecsen szélsőségesek képében közös ellenséget találhatnak, az akár a további barátkozást is elősegítheti.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »