Nem betegségek, hanem balesetek végezhettek a Franklin-expedíció tagjaival

Az északnyugati átjáró felkutatására indított 1845-ös Franklin-expedíció során a kutatók a jég csapdájába kerültek, és három éven át nem is mozdultak helyükről, azonban egy 1847-es feljegyzés szerint a legénység 23 tagja is elhunyt. 1848 májusában pedig a túlélők felkerekedtek, és gyalog igyekeztek elérni az 1600 kilométerre lévő, Hudson-öbölbeli kereskedelmi állomást. Mind elpusztultak. A legelterjedtebb elméletek szerint különböző betegségek (skorbut, TBC, ólommérgezés, a rosszul leforrasztott konzervek miatti bakteriális fertőzések) végezhettek velük (egyeseknek pedig egyszerűen elment az eszük), azonban glasgow-i kutatók szerint a legtöbb haláleset vadászat következtében elszenvedett sérülésekből, balesetekből következhetett.

John Franklin angol sarkkutató 128 fős kísérettel 1845 májusában indult el az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő északnyugati átjáró felkutatását célul kitűző expedícióra a HMS Erebus és a HMS Terror nevű hajókkal. A strapabíró óceánjárókat még az indulás előtt vasúti gőzmozdonyokból átalakított gőzgépekkel szerelték fel, oldalukat a jég ellen pedig vaslemezekkel erősítették meg. Az élelmiszerrakományuk tekintélyes volt, a fedélzeten akár 5-7 évig is elélhettek volna belőle.

Sarkkutatónak lenni a 19. századi brit haditengerészet kötelékében egy meglepően biztonságos szakmának számított. A halálozási arány csekélyebb volt, mint például a hadseregben. Az 1845-ös év pedig pozitív előjeleket is hordozott, ugyanis meglepően kevés volt az eljegesedett felületek aránya a tengereken. A Grönland melletti Baffin-öbölben azonban általában télire befagy a tenger, amire számítottak is a felfedezők, így nem lepődtek meg, amikor a Vilmos király-sziget mellett a két hajót fogságába kerítette a jég. Szerencsétlenségükre a következő három év igen kemény volt, és a hajók nem tudtak kiszabadulni, ám valójában erre is számítani lehetett.

Egy hajdani kutatás során talált, igen szűkszavú üzenet szerint John Franklin és a legénység 23 tagja 1847. június 11-én meghalt. Az írásból nem derült ki, mi okozta a halálukat, ám az igen, hogy 1848. április 25-én a 105 túlélő különös módon elhagyta az élelmiszerrel megrakott hajókat, és elindult gyalogosan az 1600 kilométerre lévő, Hudson-öbölbeli kereskedelmi állomás felé a halban gazdag Back-folyót követve. A terv igencsak vakmerő volt, ugyanis a kemény telek idején a térségbe csak néhány sarkvidéki madár merészkedett, a halászati lehetőségek pedig igen szerények voltak, hiszen a jégtakaró vastagsága elérhette a több tíz centimétert is. Ebben az időben még az inuitok is távol maradtak ettől a területtől, ahol alig akadt élelem.

A legénység közül senki sem érte el a kereskedelmi lerakatot, és évekig nem tudták, mi történhetett velük. 1854-ben aztán egy kanadai térképkészítő hallott egy szóbeszédet az inuitoktól, akik kannibalizmusról suttogtak. A következő 150 évben a térségbe merészkedő kutatók egyre több emberi, valamint a hajóról származó maradványt találtak, s néhány csonton vágások nyomai is felfedezhetőek voltak, ami tipikusan annak a jele, hogy valaki eltávolította a csontokról a húst.

Egy 2015-ös vizsgálat szerint az éhező legénység tagjai elkeseredésükben a kannibalizmus utolsó lépcsőfokáig is elmerészkedtek, hogy egy kis tápanyaghoz jussanak: elhunyt társaik csontjait megfőzve és szétrepesztve a csontvelőt is kinyerték belőle.  Amikor évek múltán sem érkezett semmi hír az expedícióról, 1848-ban a történelem egyik legnagyobb akcióját indították felkutatásukra: egészen 1859-ig tartott a keresés. Brit és amerikai részről is további tucatnyi sikertelenül, olykor tragédiával végződő kutatóexpedíció indult az Erebus és a Terror felkutatására, amelyek évek múltán a tenger mélyére süllyedtek. 2014 szeptemberben a Viktória-tengerszorosban, a Vilmos király-sziget közelében, Torontótól kétezer kilométerre északra, 11 méterrel a tengerszint alatt rábukkantak a HMS Erebusra, amelyen maga a sarkkutató is utazott. Idén szeptemberben pedig a HMS Terror is előkerült.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »