Nem a klíma, a társadalom veszélyezteti a csokit

Valójában viszont sokkal inkább a méltatlan munkakörülmények miatt vannak és lesznek komoly problémák – írják a Természetvédők Szövetségének szakértői. Miközben sok rémhírt hallunk arról, hogy a csoki elsődleges összetevője a kakaó ára az egekbe szökik, vagy az éghajlatváltozás hogyan veszélyezteti a termelését, keveset tudunk arról, hogy valójában a kakaó honnan származik és milyen körülmények között termesztik. A kakaó fogyasztása a földgolyó északi felén történik, a kakaó viszont az egyenlítő körüli trópusi vidékeken nő. Csak itt találhatók meg azok a különleges körülmények, amelyeket a kakaó termesztése igényel, ahol évente összesen 4,2 millió tonna kakaóbabot termesztenek. A világ kakaóbabtermésének 70%-a pár országból származik: Elefántcsontpart, Ghána, Nigéria és Kamerun.

A csokoládé előállításának körülményeiről legutóbb a „Supplycha!nge – Kampány az ökotudatos boltokért” keretében az osztrák Südwind és Global 2000 szakértő gyűjtöttek a Magyar Természetvédők Szövetsége közreműködésével adatokat Ghánában és Kamerunban 2015 novemberében. Az egyetemi szakértők, hatóságok mellett gazdaságokat is meglátogattak, és interjúkat készítettek kakaótermesztőkkel is.

A kakaót európai gyarmatosítók vitték Afrikába a 19. században. Azóta a monopóliumok és a nagy kereskedelmi társaságok uralják a piacot. Viszont a kakaóbab 90%-a meglepő módon akkor és még a mai napig is kisebb családi gazdaságokban nő, ott termesztik és aratják a kakaófákon. Egy ilyen gazdaság átlagos mérete nem nagyobb, mint 4,8 hektár, és világszerte 5,5 millió mezőgazdasági kistermelőnek jelenti az első számú jövedelemforrást, és több mint 14 millió mezőgazdasági dolgozónak és családjuknak biztosítja a szerény megélhetést.

Csakis kézzel

A kakaótermesztés emberigényes, nagymértékben függ a kézzel végzett munkától. A kakaóbabhüvelyek nem egyszerre érnek, ezért folyamatos figyelemre, gondozásra van szükség a növekedésük és betakarításuk során. Egyetlen fán egyszerre találhatunk virágokat és az érés különböző szakaszaiban lévő hüvelyeket. Sőt, a kakaófák nagyon érzékenyek a betegségekre, amelyek gyorsan terjednek a fák sűrű soraiban. Mindezek miatt a kakaóültetvények fenntartási költsége nagyon magas. Ha a kakaóbabok megértek és levágták őket a fákról kézzel, fermentálási, szárítási, tisztítási és csomagolási folyamaton mennek keresztül. Ezeket az első kritikus fontosságú feldolgozási lépéseket mind a gazdálkodók végzik. Ez határozza meg nagyrészt a babok, tehát a belőle készülő csokoládé minőségét. A gazdálkodók a szárított kakaóbabokat zsákokban közvetítőknek adják el, akik aztán továbbadják őket az exportálóknak. A feldolgozatlan kakaó ezután kerül csak a csokoládé előállító országokba a föld északi felére.

A kakaótermesztők lehetnének a fejlődő országok gazdálkodóinak állatorvosi lova. Jellemző rájuk szinte az összes itt előforduló probléma: elszegényedés, a munkások kizsákmányolása, a gyermekmunka és a környezetre gyakorolt káros hatások sora.

A folyamat elején a több millió termelőt, a másik végén viszont csak pár nagyvállalatot találunk, akik uralják az egész piacot csakúgy mint a gyarmatosító időkben: a kakaó őrlése és kereskedelme öt nagyvállalat kezében van, akik a világpiac több mint felén osztozkodnak. A csokoládé előállításában is hasonló a helyzet, a piac több mint kétharmadát mindössze öt vállalat tartja kézben: Mars, Mondelez, Nestlé, Hershey és Ferrero.

Termelők a tönk szélén

A multik ki is használják erőfölényüket. A csokoládéból származó bevételnek csak kicsit több mint huszada (6,6%) jut a termelőknek, és négyötödén a csokoládégyártók és üzletláncok osztoznak. A ’80­as évek végén még 16% volt a termelők részesedése. A kiszolgáltatott helyzetüket növeli, hogy rossz életkörülményeik és tárolási lehetőségek hiánya miatt gyakran arra kényszerülnek, hogy a termést azonnal eladják, azt nem tudják raktározni a többi szereplővel ellentétben. A kakaótermesztők jövedelme gyakran egyedül a kakaótermesztésen alapul, a kakaó jelenti számukra az egyedüli jövedelemforrást. A legtöbbjük nyomorog, és kevesebb, mint napi 300 forintból, vagyis a szegénységi küszöb alatt él. Ghánában a kakaótermesztőknek átlagosan napi 200 forintból, Elefántcsontparton még ennél is kevesebből, napi 120 forintból kell megélniük.

A teljes cikk itt olvasható.


Forrás:alternativenergia.hu
Tovább a cikkre »