Nelly Korec: Nyelvük azért haldoklik, mert a szülők nem beszélnek gyerekeikkel apacsul

Nelly Korec Prágában született, 15 évesen vándorolt ki Amerikába, most Új-Mexikó államban lakik. Jelenleg doktoranduszi tanulmányait végzi a New Mexico University-n, Albuquerqueben, szakterülete az indián nyelvek. Az amerikai indián kisebbség (egykor őslakosság) helyzetéről és asszimilációjáról a DenníkN riportere, Miloš Krekovič kérdezte. 

 

Mit mond egy mai apacs a Winnetou-filmekre?

 

Egy hétköznapi mai apacs nem ismeri Winnetout. Egy kivétellel találkoztam, egy baráttal, akinek megemlítettem, hogy az indián regények miatt (…) kezdtem el velük foglalkozni. Rögtön le is vett a polcáról egy angol nyelvű Winnetou-kötetet, amibe ez volt írva: „Az én Winnetoumnak, Sophietól”. Emlék egy német hölgytől, akivel régen együtt volt.

 

Tetszett neki a könyv?

 

Dicsérte, mert egy volt azon kevés könyvek közül, ahol az indiánokat nem vademberekként és emberevőként ábrázolták. Mikor megmutattam neki a Winnetou filmet, rámutatott, hogy a kosztümök nem az apacsokéi, hanem a cheyenne indiánokra jellemzőek, és hogy az apacsok sosem doboltak kézzel, erre a célra speciális dobverőik voltak.

 

(…) Pontosan mit vizsgál korunk apacsai körében?

 

(…) Az indián nyelvek eltűnnek. Különböző támogató programok harcolnak ez ellen: amelyek igyekeznek visszahelyezni az indián nyelveket az iskolákba és lejegyzik a népdalokat. (…) A helyzet jelenleg olyan, hogy a Kolumbusz előtti Amerika 500 törzséből alig száz őrizte meg nyelvét, és ennek csupán negyedét beszélik a gyerekek. (…)

 

(…) Az apacs gyerekek számára ez (az apacsok nyelve) idegen nyelv?

 

Ma már igen. Ma két ok miatt halnak ki a nyelvek. Vagy a többségi társadalom nyomja el őket agresszívan, ahogy az amerikai indián nyelveket betiltották az iskolákban, és használatukat büntették, vagy a mai világban veszítik el jelentőségüket.

 

Mi a helyzet az apacsokkal? A apacs-meszkalerók négyezren vannak, az összes apacs törzs 60 ezer főt számlál. Apacs nyelven dolgozva nem szedi meg magát az ember és a fiatalokat ma elsősorban az angol és a spanyol nyelv bombázza. (…).

 

(…) Összehasonlítva az afroamerikaiakkal vagy a spanyol kisebbséggel, rosszabb a helyzetük?

 

Az indiánok kevesen vannak, és nincs értelmiségi rétegük. A társadalom kiölte az önazonosságtudatukat. Hosszasan sulykolta beléjük, hogy vallásuk, kultúrájuk, nyelvük  kevésbé értékes, és az egyetlen esélye egy indiánnak, ha fehérré válik.

 

Nyelvük azért haldoklik, mert a szülők nem beszélnek apacsul gyerekeikkel, nehogy veszélyeztessék jövőjüket. Az USA-ban az indián kisebbség a (társadalom) érdeklődési körén kívülre esik, és még Hillary Clinton sem említette meg őket felszólalásaiban.

 

(…) A indiánok jogaiért vívott harc még mindig csak várat magára?

 

(…) Utoljára a 60-as, 70-es években hívták fel magukra a figyelmet, mikor tucatnyi indián elfoglalta az Alcatrazt és egy imaházat (…), ahol a 19. században az amerikai lovasság katonái 200 indián nőt és gyermeket mészároltak le.

 

Hónapokig kitartottak az FBI és a sajtó ostromgyűrűjében a kisebbség követelései érdekében. Ennek köszönhetően is többen, főleg fiatal indiánok elgondolkoztak önazonosságukról. Változtak a törvények, nőttek az indián nyelvekre és kultúrára szánt támogatások.

 

Ma olyan iskolában tanulhatnak, ahova azelőtt be sem léphettek volna. Az indiánok ösztöndíjakat kapnak, sokszor könnyebben bejutnak egy iskolába, mint a fehérek – a pozitív diszkrimináció elve alapján. (…)

 

DennikN.sk, Nelly Korec: Bežný Apač nepozná Winnetoua a neverí v Mannitoua


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »