„Nekünk a szellem és a lélek forradalmára van szükségünk”

„Nekünk a szellem és a lélek forradalmára van szükségünk”

„Azt egészen biztosan tudjuk, hogy a történelemben voltak, vannak, s lesznek olyan pillanatok, amikor már nincs hova hátrálni, amikor már nincs hova menni, amikor a hasonló rálel a hasonlóra, amikor a tekintetek összetalálkoznak, amikor a gondolatok megfogalmazódnak, a megfáradt karok egymásba kapaszkodnak, szintetizálódnak, s eggyé válnak, amikor a felszabaduló energiák testet öltenek, s azok már nem csak az élők hatalma, de a félelem rémuralma ellen is törnek” – hangzott el dr. Dévavári Zoltán beszédében a Magyar Mozgalom március 15-i alkalmi ünnepségén a szabadkai Népkörben.

A megemlékezés az épület előtt elhelyezett Kossuth-szobornál, Csonka Ferenc és a Rozsdamaró zenekar műsorával kezdődött, akik Kossuth-nótákat adtak elő. Az ezt követő koszorúzás után a nagyteremben alkalmi műsort tartottak, amelyben felléptek a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagjai: Greguss Erdélyi Hermina, Kalmár Zsuzsanna, Pesitz Mónika, Vicei Natália és Szőke Attila, a Népkör Róna táncegyüttese és Szalagfűző énekkara.

A műsorvezető Németh János arról beszélt, hogy mindig a fiatalok azok, akik rebelliskednek, lázadoznak, ezúttal azonban nem ezt teszik, hanem igényes műsort készítettek. Külön köszöntötte Tari Istvánt, aki ezen a nemzeti ünnepen kapott irodalmi munkássága elismeréseként József Attila-díjat. A költő saját alkalmi versét adta elő az egybegyűlteknek.

Az ünnepségen alkalmi beszédet dr. Dévavári Zoltán egyetemi docens mondott, aki kiemelte, „az ünnep: emlékezés, a számvetés és a szembenézés napja. Csak akkor lehetünk hűek 1848 szelleméhez, kisebbségi közösségünkhöz, s önmagukhoz, ha számot vetünk mindazzal, ami mai világunk valós jelene és léte” – tette hozzá.

„Sokan és sokszor úgy érezzük, hogy ma már érdemben semmit sem jelentenek a felvilágosodás tanai, a népfelség és a hatalommegosztás elve. A szabadság, az egyenlőség, a testvériség jelmondata is alig-alig pislákol már, csak ott valahol, a lélek mélységében, az emberi jóság és önkiteljesedés őszinte megnyilatkozásaként, a szellem pusztába kiáltott segélyszavaként. Haza és haladás, a polgári állam kiépülése helyett hihetetlen mértékű visszafejlődés tapasztalható: az újfeudalizmus kiépülésének és kiteljesedésének, az elzselléresedésnek, a napról-napra kitapintható szellemi és anyagi elszegényedésnek, a porlás és a mállás tényének, a polgári lét és életforma, a kultúra és a művészet sárba tiprásának, elfojtásának, a cenzúra újbóli megjelenésének, a félelemre, a megfélemlítésre, a szegregációra, a kontraszelekcióra, a párbeszédet elutasító, a címkézésére, a másnál mindent jobban tudó és kioktató, a dölyfös hatalommegtartás technikájának különböző változatait, válfajait, annak gátlástalanságát és burjánzását látjuk, éljük, s tapasztaljuk meg saját életünkben, mindennapi létünkben, valóságunkban.

Ahogy egyre többek előtt körvonalazódik e furcsa, különös, a közösségi létvilág egészét átitató és átható haláltánc, a hatalombirtoklók valódi arca és igazi természete, úgy merül fel természetszerűleg bennünk is a kérdés, hogy ebben a helyzetben mit hoz, mit hozhat az előttünk álló idő, mit tart számunkra a jövendő, milyen irányt vehet az életünk” – tette fel a kérdést dr. Dévavári Zoltán.

Én pedig honunk minden lakosát, ha nem is gazdagnak, magas helyen állónak, de legalább szabadnak látni óhajtanám!, mondotta Széchenyi, s éppen ezért: mi egy szabad világot akarunk, ahol józan ország- és közösségépítés zajlik, ahol a választott képviselők nem feledik el, hogy honnét jöttek, hogy honnét és kiktől származnak, hogy kiket, mit és miért képviselnek, ahol az állam nem a túladóztatásban, a szociális juttatások lefaragásában, a politikai klientúra- és újfeudalizmus építésben teljesedik ki, hanem éppen abban, hogy biztosítsa az élethez, a munkához, a tisztességes, versenyképes bérezéshez, az egyenlőség elvén alapuló igazságszolgáltatáshoz való jogot.

Nekünk a szellem és a lélek forradalmára van szükségünk. Csak így tudjuk megállítani a romlást és a pusztulást, mindazt, amivel kénytelenek vagyunk szembesülni, csak így tudunk új utat adni a kisebbségi magyar létnek, életnek és fejlődésnek, új partok felé vezetni a népek tengerében sodródó, hánykolódó, léket kapott hajónkat.

Mi egy olyan országot, egy olyan kisebbségi magyar közösséget akarunk, amelyre mindannyian büszkék lehetünk, amelyben nem a félelem, a gyűlölet, a szolgalelkűség és az egyéni kényelem és érdekek szempontjai dominálnak, hanem a közösséghez tartozás valódi kohéziós ereje az egyetlen mérce: a tisztesség, a becsület, a tehetség, az áldozatos munkavállalás, a másság elfogadása, az érdemek és a valós, reális teljesítmény elismerése” – emelte ki a vajdasági magyar közösség jelenkori prioritásait.

„Dettre János és a Bácsmegyei Napló szellemiségében hirdetjük 2016. március idusán, hogy mi, akiket a kisebbségek rögös útjára terelt a történelem végzete, csak a legridegebb józansággal, a leghűvösebb számvetéssel, a pátosz minden mennydörgésétől és az illúzió ködfelhőjétől mentes értelemmel érhetjük el céljainkat, tölthetjük be történelmi és kulturális missziónkat” – fejezte beszédét Dévavári.

A műsort követően a Népkör 21. századi Pilvax kávéházzá alakult át, az egybegyűltek kötetlen beszélgetés keretében vitatták meg az aktuális közéleti kérdéseket.

Basity Gréta


Forrás:vajma.info
Tovább a cikkre »