Ne féljünk a hekkertől!

Ne féljünk a hekkertől!

A vizes világbajnokság mellett legfőképp a BKV értékesítési rendszerének feltörése uralta az elmúlt hónap hazai híreit. Egyesek hősként, népmesei legkisebb fiúként ünneplik az ötvenforintos bérlet megvásárlóját, mások provokátorként, bűnözőként tekintenek rá, és felháborodással olvassák az etikus jelzőt vele kapcsolatban. A megnevezése viszont nem csak emiatt zavaros. Politikai hovatartozástól és az ügyben képviselt állásponttól függetlenül kétféleképp nevezik a főszereplőt: hacker és hekker – és nemhogy a magyar sajtóban, de még egy-egy lapnál sem jutott nyugvópontra a vita.

Az angolos formát favorizáló tábor arra hivatkozik, hogy idegen szóval van dolgunk, tehát nem kellene piszkálni az eredeti írásmódot. Csakhogy a nyelvünk tele van magyarosan írt idegen eredetű szavakkal. Hogy ne távolodjunk el a témától: busz, troli és metró – egyebek mellett ezeken utazhatott volna ötven forintért egy hónapon át a történet főszereplője.

http://mno.hu/

Nézzük, mit találunk a helyesírási szótárakban. Egy bő évtizede még a hacker állt nyerésre. Ugyan az Akadémiai Kiadó 2005-ös kötetében még sem a hacker, sem a hekker nem szerepel, az Osiris Kiadó ugyanebben az évben megjelent, Helyesírás című könyve már hozza az angol írásmódú alakot. Két évvel később már egál az állás: a szintén az Osiris által kiadott Idegen szavak szótárában a hacker mellett megtaláljuk a hekkert, sőt a hackel és a hekkel szót is. Az Akadémiai Kiadó 2015-ös, A magyar helyesírás szabályai című könyvének szótárrészében és az idei Magyar helyesírási szótárban a hacker és a hekker mellett szerepel a hackere, a hekkere, illetve a hackerrel és a hekkerrel is, de egy összetett szó már csak a magyar formát veszi alapul: hekkertámadás. Valószínűleg újabb tíz év múlva az angolos formát már nem fogják tartalmazni a szótárak, ahogyan az évek alatt eltűnt a chili, a nylon, a cappuccino.

De nem is feltétlenül kell megvárni, amíg a szótár „szentesíti” a magyar alakot, gondoljuk csak a drón vagy a szelfi szavakra, amelyek már jóval azelőtt így szerepeltek a köznyelvben, hogy az Akadémiai Kiadó 2015-ös kiadványában feltűntek volna.

hirdetés hirdetés hirdetés

A hekker alak mellett szól még az eredetitől eltérő ejtésmód – elvégre nem angolosan, hekörnek mondjuk a szót –, továbbá az is, hogy a szóösszetételekhez szerencsésebb a magyar verziót alapul venni. Ezenkívül vegyük még figyelembe a hekkel-hackel igepárt. Vajon melyik a szebb forma: a meghackelni vagy a meghekkelni? Az áramvonalasabb, gördülékenyebben leírható, használhatóbb alak általában idővel utat tör magának – talán a ki-HÉV-ezni kifejezés nehézkessége is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egyre több helyen fordul elő a kisbetűs hév szó.

A hekkeléssel szembeni legérdekesebb érv úgy szólt, hogy van már egy hekk szavunk, és egy azonos alakú szótő csak zavart okozna. Kicsi azonban az esély, hogy a hekker szóról a balatoni büfék „őshonos” sült hala jusson eszünkbe, vagy akár a hekkel igéről a hekk fogyasztása (azt amúgy is z-vel képezzük). Az sem okoz fennakadást, ha a teljes szó megegyezik egy régebbivel: a link ma már ugyanúgy jelenti a netes hivatkozást, mint a megbízhatatlan embert. Sőt pont száz évvel ezelőtt feljegyezték a német eredetű melléknévből képzett linkel igét is – derül ki a Zaicz Gábor-féle Etimológiai szótárból. Valljuk be, elég nehéz lenne olyan szövegkörnyezetet kitalálni, hogy a két link szót összekeverjük.

Nagyon ritka az, hogy valamit ne tudjunk értelmezni, pláne az, hogy félreértsük. Azért találunk ilyen szót – és szút –: a félreérthető kifejezésekkel foglalkozó fórumok sztárja egy xilofág rovarfajta, mégpedig az olajfaszú, sőt említik szőrös olajfaszú néven is. Persze ahogy itt is, a szövegkörnyezet segít, hogy megfejtsük, miről van szó. De a legtöbb esetben anélkül is világos a közlő szándéka: senkinek nem elsősorban ige a telefon, a szakállamtitkár szó is csak Besenyő Pista bácsi előadásában szól az arcszőrzetről, nem hitvány minőségű fémre gondolunk a szarvas szó hallatán, az aki mer, az nyer közmondás nem a levesszedésre biztat, ahogy a faszén sem szerves önkritika.

Még véletlenül sem fog tehát horgunkra akadni a hekk, ha a hekkerről van szó. Ne tartsunk a hekkertől – legalábbis a szótól, az biztos nem etikátlan.

Szó szerintAz infó vagy az info a helyes írásmód? A -stul/-stül vagy a -stól/-stől használandó? Hogyan mondjuk a csuklik igét felszólító módban? Dőlhet-e jobbra az eredetileg balra dőlő ékezet? A bratyiszlavázásról, a mozgószabályról, a kisbetűs brexitről és hévről, továbbá sok egyéb helyesírási-nyelvhelyességi témáról olvashat rovatunkban. Megírtuk véleményünket az új helyesírási szabályzatról, Water Willyről, bemutattuk, miért van szükség a hasznos „nyelvtannácikra”, és elkészítettük az első átírási térképet. Ajánljuk korábbi írásainkat.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »