Nagy Imre nézetei 1989-ben nyertek igazolást

Nagy Imre nézetei 1989-ben nyertek igazolást

Rainer M. János történész szerint a mártír miniszterelnök a szocializmushoz vezető hosszú történelmi út legadekvátabb keretének a független nemzetállamot tartotta. A Szovjetunió szerepét mint imperialista beavatkozást ítélte el, s elutasította a szovjet gyámkodást és gyarmatosítást.

Nagy Imrét fiatalságának társadalmi, családi és egyéni tapasztalatai, az első világháborúban, a hadifogságban, a forradalom alatt átéltek vezették el a kommunista nézetekig, s politikusként, miniszterelnökként is mindvégig megőrizte a világnézetét, mondta Rainer M. János történész a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

Meggyőződése volt, hogy a dolgok végső, kívánatos végcélja a szocializmus, amely azonban számos vonásában különbözött a Magyarországon 1946-47-től létrejött rendszertől, amelynek a létrehozásában ő maga is részt vett, de amellyel időről időre vitában állt, tette hozzá a történész.

Az 1956-os forradalmat úgy értékelte, hogy az megnyitja az utat, hogy visszatérjünk arra az útra, amelyről a 40-es évek végén letértünk.

Elutasította a szovjet gyámkodást és gyarmatosítást

Abban, hogy 1956 egyik fő tartalma a sztálinizmus szétzúzása, másrészt pedig a magyar nemzeti függetlenség helyreállítása volt, Nagy Imre messzemenően egyetértene. Azt gondolta, a szocializmushoz vezető hosszú történelmi út legadekvátabb kerete a független nemzetállam. A Szovjetunió szerepét mint imperialista beavatkozást ítélte el, s elutasította a szovjet gyámkodást és gyarmatosítást, ugyanakkor úgy gondolta, hogy ebben a keretben megvalósítható a sajátos, humanisztikus szocializmus, magyarázta Rainer M. János.

A héten volt 120 éve annak, hogy Nagy Imre megszületett Kaposváron, és idén ünnepeljük az 56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját. Június 16-án, szerdán van nagy Imre újratemetésének 27. évfordulója Ebből az apropóból idézék fel a mártir tevékenységét és korát szegedi egyetemen a Nagy Imre Társaság képviselői.

Kalmár Melinda tanár a találkozón arról beszélt, hogy Nagy Imre egy korát megelőző reformer volt, akit emiatt kivégeztek, de nézetei 1989-ben igazolást nyertek.

Nyilvánosságra hozták a megtorlás előkészítésében szerepet játszók névsorát

Nyilvánosságra hozta a Nagy Imre és társai perének előkészítésében részt vevő állambiztonsági beosztottak és vezetők névsorát, hivatali karrierútját a Nemzeti Emlékezet Bizottsága csütörtökön, a kivégzések és az újratemetés évfordulóján.

A NEB internetes oldalán (www.neb.hu) elérhető összeállítás alapja az a százötven nevet tartalmazó lila iskolai füzet, amely azoknak a nevét tartalmazza, akik 1957. április 13-ától beléphettek a politikai rendőrség vizsgálati osztályának Gyorskocsi utca 31. szám alatti székhelyén a harmadik emeleti zárt folyosóra, ahol a Nagy Imre-ügy szereplői raboskodtak.

A NEB oldalán közölt ismertető szerint az 1956-os forradalmat követő megtorlás folyamatában a legjelentősebbnek számító ügyek – köztük a Nagy Imre-per – előkészítésére és lebonyolítására a vizsgálati osztályon belül külön részleget hoztak létre, ahová a politikai rendőrség legmegbízhatóbbnak, legalkalmasabbnak tartott munkatársait vezényelték át, döntő többségükben volt államvédelmi beosztottakat. Az úgynevezett K-részleget Rajnai Sándor irányította – írták.

Az I. számú vizsgálati csoport foglalkozott a Nagy Imre-üggyel, ezt Ferencsik József  – az önálló ÁVH kémelhárító főosztályának hajdani első embere – irányította. A politikai összekötő Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának (majd Politikai Bizottságának) tagja volt.

A szovjet “tanácsadó elvtársak” részvétele a különrészlegen lefolytatott vizsgálatokban egyértelműnek tűnik. Ezt bizonyítja a füzet első oldalán szereplő bejegyzés a nekik kiutalt belépőkről, valamint a tolmácsok, fordítók jelenléte is, akik közül néhánynak az életrajza a válogatásban is szerepel.

A NEB oldalán közölt összefoglaló hangsúlyozza: a kis lila füzetbe nemcsak a K-részleg tagjainak a nevét jegyezték fel, hanem az ezredestől kezdve a szakaszvezetőn át minden állambiztonsági tisztét, operatív beosztottét, irodai segédtisztét (gépírónő), a vizsgálati osztály főorvosáét, egy bűnügyi fényképészét és négy “külsős” ügyészét, sőt Non György volt legfőbb ügyészét is, azokét, akik a vizsgálati osztály fogdájának duplán elzárt területére beléphettek.

Ugyanakkor a füzet nem tartalmazza az összes olyan ember nevét, akik minden bizonnyal jelen volt a kihallgatásokon, hiszen például a vizsgálati osztály vezetőjének, Szalma Józsefnek a neve is hiányzik a listáról. Az azonban vitán felül áll, hogy a füzetben szereplők fontos szerepet játszottak a később több halálos és súlyos ítélettel záruló per előkészítésében – írta a NEB.

A NEB oldalán, a Tudástár menüpontban közölt életrajzok, rövid karrierutak forrásai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött személyi akták, amelyek minden belügyi dolgozó adatait, karrierútjának állomásait, rendfokozatát, beosztási helyének változását, parancsnokai által rendszeres időközönként készített minősítését, önéletrajzát, fotóját tartalmazzák.

 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »