Múmiák a vizsgálóasztalon

Múmiák a vizsgálóasztalon

Szegény váci múmiák – sajnálkozom, ahogy a kötetet olvasom. Persze nem a múmiákat sajnálom, hanem azokat a XVIII. században élő embertársaimat, akiknek skorbut, lepra, orbánc, himlő és tályogok keserítették meg az életét.

Ami az előzményeket illeti: a váci domonkosok 1729 és 1731 között építettek a város főterén álló templomukhoz kriptát. A katolikus hívők 1838-ig temetkeztek ide, amikor is az altemplomba vezető lejáratot befalazták. A temetkezési hely léte feledésbe merült. A templom felújításakor, 1994-ben véletlenül találtak rá a díszes koporsókkal telezsúfolt, föld alatti teremre. A koporsókban nyugvó 265 holttest a kripta sajátos mikroklímájának köszönhetően mumifikálódott. Az egyedülálló antropológiai lelet a Magyar Természeti Múzeum embertani tárába került. A tár antropológusai, Pap Ildikó és Szikossy Ildikó, valamint Cseplák György bőrgyógyász 2009-ben a maradványokat szövettani, bőrgyógyászati vizsgálatoknak vetette alá. A könyvben 52 test vizsgálatának eredményeit teszik közzé orvos- és társadalomtörténeti, történelmi magyarázatokkal kiegészítve, képekkel illusztrálva.

A kötet egyik megrázó tanulsága, hogy néhány száz évvel ezelőtt a betegségeket alig lehetett hatékonyan kezelni, és még egy ma már semmiségnek tűnő fogszuvasodás is hosszan tartó szenvedéshez, akár halálhoz is vezethetett. A XVIII. században tomboltak a fertőző betegségek, a váci polgárokat az egyik leggyakrabban sújtó kór a tuberkulózis volt, a kriptában nyugvó elhunytak hetven százaléka azzal fertőződött. Tébécében halt meg S. Terézia klarissza nővér is, amikor 1783-ban, a szerzetesrendek feloszlatása után egy évvel valószínűleg éppen hazafelé tartott Pozsonyból. Előrehaladott „szárazbetegsége” Vácon ágynak döntötte, és nem sokkal később átadta lelkét teremtőjének. Halála után a szívét kivágták, és feltehetőleg a szülőhelyére szállították.

A Vácon megtalált múmiák halálát illetően több rejtélyre máig nem derült fény: egy apáca, T. Rozália két ujját halála után érthetetlen módon levágták, majd rózsafüzérrel átkötve a halott mellé helyezték. A súlyos beteg P. Jakabot pedig egy zsineggel megfojtották, ám a boncolás hiányából arra lehet következtetni, nem derült ki, hogy gyilkosság történt. Ebből is látszik, hogy a kötetet nem csak az orvoslás iránt érdeklődőknek érdemes kézbe venniük. A betegségek, a korabeli gyógymódok mellett hányattatott sorsokról, a hit gyógyító erejéről, a XVIII. századi ember mindennapjairól is sokat megtudhatunk belőle.

(Cseplák György–Pap Ildikó–Szikossy Ildikó: A váci múmiákról – Antropomedicinális tanulmányok 52 váci múmia vizsgálatáról egy bőrgyógyász fényképes jegyzeteivel. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2016. Ára: 3600 forint.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »