Moszkva tényezővé vált

Moszkva tényezővé vált

Amikor közel egy éve Vlagyimir Putyin – a pillanatban Oroszország számára rejlő lehetőséget meglátva – a szíriai elnök segítségére sietett, és hosszú idő után kiterjedt katonai akcióba kezdett a Közel-Keleten, a Nyugat abban bízott, hogy a Kreml, túlvállalva magát, belesüpped a régió mocsarába. Ehelyett ma Moszkva megkerülhetetlenné vált a térség konfliktusainak rendezésében, és ügyes manőverezésével eddig sikerült azt is elkerülnie, hogy erején felüli játszmákba húzzák bele.

Hiába számított rá Obama, a szíriai konfliktus nem vált Putyin Afganisztánjává. Sőt, Oroszország a Közel-Kelet meghatározó geopolitikai erejévé vált. A The Christian Science Monitor érezhető szomorúsággal állapítja meg, hogy Moszkva újra játékban van, s a felbolygatott régióban nélküle immár egyetlen komoly lépést sem lehet tenni. A szerző, Howard LaFranchi mindehhez még hozzáteszi, hogy mindez beleillik a nemzetközi erőegyensúly Obama regnálása alatti megváltozásába. Az Ázsia felé forduló Amerika pozíciói gyengültek a Közel-Keleten, s a megjelenő vákuumba új erők nyomultak be. Így Oroszország, amely számára a régió fő bevételének számító energiaexport szempontjából sem közömbös. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy mit jelent Putyin számára a két választás előtt ez a visszatérés a világpolitika nagyszínpadára.

Érdemes megjegyezni, s erre több elemző is felfigyelt, hogy a Kreml sikerének titka mindenekelőtt a célok korlátozott voltában rejlik. Megszilárdította szövetségese, Aszad pozícióit, az új haditechnikát éles helyzetben kipróbálva jó érzékkel villantotta fel Oroszország potenciális erejét, nagyobb veszteségek nélkül vészelte át az olyan geopolitikai ütközeteket, mint amelyeket a Szu–24-es lelövése is jelzett, az elnökválasztási kampány adta lehetőséget kihasználva pedig megtalálta a közös nevezőt a legfőbb ellenlábassal, az Egyesült Államokkal. Moszkva és Washington folyamatosan egyeztet, s a nagy alku része természetesen az ukrajnai rendezés is, Szíriában pedig már a komoly belső ellenállást is legyűrve majdnem a katonai lépések összehangolásánál tartanak. Mindenekelőtt annak köszönhetően, hogy Putyin nem élte bele magát a szíriai győzelmekbe, nagyon is tisztában van országa korlátaival, a katonai fellépést továbbra is aszimmetrikus módon, s hatékony és kezdeményező diplomáciai erőfeszítésekkel összhangban képzeli el.

Orosz szempontból az elmúlt majd egy év eredménye alighanem a vártnál is jobb. Moszkva Szírián keresztül nemcsak kitört a nemzetközi elszigeteltségből, de a globális folyamatok meghatározó szereplőjévé is vált. Mindennél látványosabban erősödött meg a Közel-Keleten, ami nemcsak Szíriát jelenti. E szerepvállalás hullámán koalíciót formál Azerbajdzsánnal és Iránnal, és sikeresen közelíti egymáshoz a síita bástya Teheránt a szunniták egyik fő szponzorával, Ankarával. Emellett Putyin már a palesztinok és Izrael megbékítését is célul tűzte ki, amiért siker esetén méltán kaphatna Nobel-békedíjat. Addig azonban mindenekelőtt a globális ambíciókat kell egyensúlyban tartani Oroszország valós erejével. Már csak azért is, mert mint a Törökországgal kibontakozott konfliktus vagy a most Ankara katonai belépésével előállt helyzet jelzi, buktató bőven van Moszkva számára, amelynek kivéreztetéséről hosszú távon aligha mondtak le a washingtoni stratégák.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 29.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »