Most jól tárgyalt a csúcsminiszter

Most jól tárgyalt a csúcsminiszter

Román segítséggel oldódott meg az utóbbi idők legégetőbb európai uniós vitája, amely Magyarországot érintette. Bukarestből érkezett ugyanis Brüsszelbe a regionális uniós biztos, aki jóváhagyta, hogy több mint százmilliárdos büntetés helyett 48 milliárd forinttal ússza meg hazánk a versenykorlátozó útépítéseket.

Többéves állóháború végére került pont az aszfaltkeverőügyben azzal, hogy az Európai Bizottság 48 milliárd forintos korrekcióra kötelezte hazánkat. A magyar kormány nyilván nehéz szívvel fizet meg bármilyen büntetést, de ez a végkifejlet kedvező ahhoz képest, hogy korábban 150, majd 120 milliárd forintos visszafizetést helyezett kilátásba az uniós testület. Lapunk kormányközeli forrásokból úgy értesült, hogy a 10,7 százalékos mértékű büntetés egy többfordulós tárgyalási folyamat eredménye, mely során Corina Cretu regionális politikáért felelős uniós biztos hol Brüsszelben, hol Budapesten egyeztetett Lázár János kancelláriaminiszterrel. Az ilyen és ehhez hasonló ügyekben a korrekció lehetséges mértéke tág határok között mozog, az érintett beruházások értékének 2–50 százaléka lehet. A magyar fél ragaszkodott a minimális 2 százalékhoz, az EU-s álláspont pedig eredetileg 25-30 százalék volt. Az alkudozás hazánk szempontjából ideális véget ért, így a 48 milliárd forintnyi uniós támogatás elvonása paradox módon győzelemízű vereség.

A visszafizetés lehetősége azért került felszínre, mert az Európai Unió által finanszírozott útépítéseknél a magyar hatóságok előírták, hogy az építkezésekre lehetőleg 50 kilométeres sugarú körön belülről szállítsák az aszfaltot, de ez Brüsszel szerint felvetette a versenykorlátozás gyanúját. A 2007– 2013-as uniós költségvetési időszakban Magyarországon mintegy 600 milliárd forintnyi útépítést finanszírozott az EU. Ebből első körben 240 milliárd forintnyi beruházásról sikerült igazolni, hogy a magyar kiírás nem volt versenykorlátozó, a további 360 milliárdról viszont merőben eltért Brüsszel és a kormány álláspontja. Ennek ellenére az uniós intézmény a folytatásban a teljes 600 milliárd forintos keret negyedét, azaz 150 milliárd forintot fizettetett volna vissza hazánkkal. Lázár János arról beszélt, hogy ezután 120 milliárd volt az „ajánlat”, végül azonban ezt is sikerült 48 milliárd forintra lealkudni.

A kabinet korábban felvetette, hogy a kilátásba helyezett bírság egy részét a pályázatokon nyertes vállalkozásoktól szedje be, mégsem folyamodott ehhez az eszközhöz, helyette azon volt, hogy mielőbb megpróbálja tisztázni Brüsszellel a nézetkülönbségeket. Szakmai szinten az aszfaltkeverőügyben Vitályos Eszter Zsuzsanna, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára járt el, és akkor emelkedett politikai szintre a tárgyalás, amikor a kancelláriaminiszter is bekapcsolódott a közútfejlesztési vitába. Lapunk úgy értesült, az Európai Unió Bíróságával való fenyegetőzés is inkább a kormányzati retorika része volt, hiszen egyik félnek sem állt érdekében az éveken át tartó pereskedés. Nálunk például veszélybe került volna a további útépítési projektek kivitelezése.

A tárca furcsának tartotta, hogy a ciklus első hat évében szabályosnak találta a pályáztatás menetét a bizottság, ám a hetedikben már versenykorlátozónak „láttatta”, a projektzárások hajrájában pedig lényegében ultimátumot adott. A kormány mindvégig amellett érvelt, hogy amibe Brüsszel beleköt, az valójában egy uniós szabályozás betartatása, hiszen meg volt adva, hány fokon kell gyártani, szállítani, beépíteni az aszfaltot. Így kétféleképpen, kilométerben vagy szállítási időben lehetett meghatározni, honnan jöjjön a burkolat. Meglátásuk szerint azzal, hogy a kormány földrajzi határokat szabott – miszerint hol kell hogy aszfaltkeverő-telepük legyen az ajánlattevő útépítő cégeknek –, nem a versenyt korlátozta, hanem éppen az előírások áthágásának vette elejét.

A kabinet úgy látja, az a tény is a versenykorlátozási vád valóságalapját kérdőjelezte meg, hogy a kivitelezések több mint 50 százalékát nem magyar, hanem nagy nyugat-európai útépítő cégek nyerték el. Álláspontjuk szerint a külföldi részarány másutt rendszerint 10 százalék alatti. A 600 milliárd forintos aszfalttorta legnagyobb szelete egyébiránt a francia Bouygues egyik legnagyobb tagvállalatáé, a Colas-csoporté volt, ezt követte a lapunk tulajdonosi körébe tartozó Közgép, a Strabag, majd a Duna Aszfalt. Ez a négy cég fedte le a 2007–2013-as uniós ciklus útépítéseinek közel háromnegyedét, a további megrendeléseken a Swietelsky, az EuroAszfalt, a Magyar Aszfalt, a He-Do és a Kötiviép’B osztozott. Az uniós felfüggesztés csak ott szakította meg a kifizetéseket, ahol konkrétan a vitában érintett projekt volt, az összes többi számlát menetrendszerűen fizette az Európai Bizottság.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »