Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Angela Merkel (született Angela Kasner, NSZK, Hamburg 1954, apja szabadkőműves evangélikus lelkész, anyja zsidó tanárnő).
Angela életében bizony sok furcsaság volt. Apja a legkeményebb időkben, még 1954-ben átköltöztette a családját a hírhedt „Stasi”-t megalapító Walter Ulbricht vezette NDK-ba, pedig akkoriban a fordított, tömeges menekülés volt a jellemző.
Egy sérült gyermekeket nevelő otthon vezetője lett, a kommunista rendszert nem kritizálta, az ínséges időkben két(!) autót tartott és sokat járt nyugatra. Ami akkoriban nagyon kevesek kiváltsága volt… Adódik a kérdés, hogy minek köszönhette?
A kis Angela okos lány volt, kvantumkémiából doktorált a Lipcsei Egyetemen. Természetes módon tagja volt az FDJ-nak és „Demokratikus ébredés”-nek is. (Kár, hogy az utóbbiról kiderült, hogy egy Schnur nevű Stasi tiszt vezette…) Második párja, a szintén fizikus Joachim Sauer a Pentagonnak dolgozott a Szilícium völgyben. Ott nagyon megnézik, hogy kit engednek a Pentagon/CIA közelébe, talán ekkor szemelhette ki magának a világ dolgait háttérből irányító, hivatalosan nem létező hatalom a fiatal, okos tudós/politikus Angelat.
A kis Angela gyorsan és látványosan szép magasra tornázta fel magát, felívelését a szerencse csillaga, vagy titokzatos hátsó erők segíthették, mert az utolsó NDK-s kormány szóvivő helyettese egyszer csak, hipp-hopp a túloldalon, Kohl kormányában lett miniszter, akit a kancellár „lányomnak” szólított, amit Angela később úgy hálált meg, hogy a pártfinanszírozási botrány miatt bajba került mentorát bizony látványosan megtagadta és azonmód a helyére ült mind a pártelnöki, mind a kancellári székben.
Biztos többséggel a háta mögött, három cikluson át higgadtan, sikeresen vezette Európa legstabilabb, legerősebb országát, aminek szárnyal a gazdasága, magas az életszínvonala és továbbra is boldogan kormányozhatna, míg meg nem hal, ha nem kezd bele az ostoba, nemzet-és önsorsrontó migráns-politikájába, ami mind a pártja, mind a személyes hatalmát/renoméját is megingatta. Ha tényleg csak a munkaerőhiány orvoslása lett volna cél, akkor a megoldás a pályáztatás lett volna. De a német racionalitást megtagadva, nem ezt tette és most „béna kacsaként” vergődik. Az is lehet, hogy a 2014-es „Év embere” (The Times), aki minden más tekintetben sikeresen kormányzott, ebbe belebukik.
Adódik a kérdés, hogy miért politizált így? Hiszen okos… A választ minden bizonnyal a múltjában kell keresni. Úgy tűnik, hogy nem a maga ura, hanem foglya a kulisszák mögötti, a világ irányítására törekvő háttér-hatalomnak.
Más logikus válasz nincs…
Szelekovszky Ernő
www.magyartudat.com
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
