Mire is hívatott a független magyar bíróság?

Olvasom a statisztikai felmérést, hogy egyre kevésbé bíznak az emberek abban, hogy a bíróság előtt pert nyerhetnek! Pedig a független hazai bíróságok és az ügyészség fantasztikus munkát végeznek, s ezt az alábbi írás: be is fogja mutatni önöknek!

Az ügyészek egyre több esetben, olyanok ellen is kérnek súlyos börtönéveket – pl. Budaházy és társai is – kiknek a bűnösségét nem is képesek kétséget kizáróan bizonyítani, s a bírók pedig készséggel meghozzák az ítéletet, mert a vádhozkötöttség okán – másról nem is dönthetnek, csak amit a vádirat tartalmaz.

Mindehhez már csak azt kell tudni, hogy hála a kommunista korban alkotmánybíróvá kinevezett, majd “köztársasági” elnökként karriert befutó “sólyom elvtársnak”, törölték a bírák kötelmei közül azt a tételt, hogy a bíróság köteles az ügy tárgyalása folyamán az igazság kiderítésén munkálkodni!

Ezek után már egyre nagyobb kérdés az, hogy mire is hívatott a független magyar bíróság? Igaz 2006-ban többszörösen is bebizonyították a rendőrök, hogy a”magyar rendőr nem velünk van” ám ennek ellenére döbbenten olvasom, hogy már a zsaruk is bilincsben végzik, ha három, visszaeső bűnöző úgy akarja!

BG

Bűnözőket fogtak most börtön vár a zsarukra

Fejenként 1 év 8 hónap letöltendő szabadságvesztés és egy felfüggesztett szabadságvesztés vár arra a négy zsarura, akik még 2014 nyarán derítettek fel és fogtak el egy különös visszaesőkből álló, többszörösen büntetett előéletű bűnöző bandát.A börtönben szocializálódott 3 fős brigád, hetekig tartó nyomozás eredményeként került felderítésre és lett fosztogatása közben tetten érve.

Elfogásukra az egyik autópálya pihenőjében került sor. Ennek során a megfelelő módon, testi kényszer alkalmazásával lettek a gépkocsiból kiemelve és földre víve. A három főből egy személy ellenszegülést tanúsított, amely sérülés nélkül lett elhárítva.
A sikeres akció helyszínén, a tettesek elfogását követően a rendőrök az elfogottakról fénykép-és kamerafelvételeket készítettek.

A három (egyébként testvéri rokoni kapcsolatban álló) bűnöző közül az egyik rosszullétre panaszkodott, így a rendőrök azonnal mentőt hívtak hozzá. (Mielőtt rosszra gyanakodnánk, a rosszullétre panaszkodó férfi nem az ellenszegülésében megtört személy volt, hanem egy másik…) A mentő a helyszínen a férfit megvizsgálta, de semmi jelét nem látta annak, hogy annak valós baja lenne és a megfelelő dokumentálást követően tovább is ment.

A Rendőrkapitányságon ismét rosszullétre panaszkodott a férfi, így a rendőrök újra mentőt hívtak hozzá, azonban a mentők ezúttal sem észleltek semmi rendelleneset.

A három férfit őrizetbevételük során a fogdaorvos szintén megvizsgálta, rajtuk semmilyen friss külsérelmi nyom nem volt, amelyet dokumentált is, majd másnap a bíróság mindhárom gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezte.
Eddig a sikertörténet.

Tíz nap múlva, az előzőleg rosszullétre panaszkodó bandatag a börtönőröknek ismét hasfájásra panaszkodott és azt állította, hogy a négy rendőr őt és társait még a helyszínen 4-5 percen keresztül ütötte-verte, rugdosta.

Pár nappal később a férfi lépét kórházban eltávolították és a négy korábban intézkedő rendőr ellen a férfi és utólagosan hozzá csatlakozott két fivére vallomása alapján büntetőeljárás indult.

A rendőrök az ügyészségi eljárás során egészen az iratismertetésig nem ismerték a három visszaeső testvér ellenük tett vallomásának részleteit, azonban egybehangzóan és következetesen cáfolták, hogy az elfogáshoz szükséges szakszerű testi kényszer alkalmazásán túl egyszer is bántalmazták volna az elfogottakat. Az intézkedés menetét végig egybehangzóan adták elő.

A bekért fogdaorvosi és a helyszíni, majd rendőrkapitánysági mentőorvosi dokumentáció sem állapított meg semmilyen frissen keletkezett sérülést a befogadáskor a hasfájós férfin. Az egyik testvér karjain korábbi, régebbi sérülés meglétét jegyzőkönyvezték is.

A helyszíni videó-és fényképfelvételeken szintén nem látszott semmilyen bántalmazásra utaló nyom, annak ellenére, hogy a rendőrök elleni eljárásban már „sértetti” minőségben tetszelgő három testvér azt állította, hogy perceken keresztül ütötték- vágták, rúgták őket a betonon.

A kirendelt orvos-szakértő annyit állapított meg, hogy a „sértett” sérülése keletkezhetett az elfogás napján is, mivel a lépsérülés nem látszik azonnal. Ha azonban valós az az állítás, hogy a rendőrök 4-5 percig ütötték, rúgták a betonon fekvő elfogottakat, akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem volt egyikük testén sem látható más fajta sérülés? Az is nyitott kérdés maradt, hogy a fogdaorvosival együtt, a három egészségügyi vizsgálat során miért nem jelzett egyikük sem bántalmazást, sem panaszt…

A vád képtelenségét és a három testvér állításainak ellentmondásait bizonyítandó, a vádlottakká lett rendőrök ún. „bizonyítási kísérlet” nyomozati cselekmény elvégzését indítványozták, amely során állításuk szerint kiderült volna a három „sértett” állításának abszurditása, a bíró azonban arra hivatkozva utasította el az indítványt, hogy „a bíróság a sértettek állítását valóságosnak elfogadta, így újabb nyomozási cselekmény végrehajtására nincs szükség”.

A bíró kihangsúlyozta, hogy a három visszaeső „sértett” állítása azért is “meggyőző”, mert azt következetesen adták elő és annak tartalmát az eljárás során nem változtatták meg. Tetszik érteni?
A három többszörösen büntetett előéletű, egész életben csak bűnözésből élő, dörzsölt rokon nem változtatta meg az eljárás során a vallomását, ezért az önmagában is hihető…
(Az, hogy a négy – esetenként több évtizedes múlttal és kiváló minősítéssel rendelkező, kifogástalan életvitelű, diplomás – rendőr is következetesen és egybehangzóan állította végig saját igazát, úgy tűnik, már kevésbé számított…)

Végül a bíróság a négy rendőr és családja életét tönkretevő szabadságvesztések kiszabását azzal indokolta, hogy „az utóbbi időkben nagyon megszaporodott az ilyen bűncselekmények száma”.
(Ezzel szemben a hivatalos statisztika szerint például az esetet megelőző évben, 2013-ban országosan mindössze 12 esetben kerül sor elmarasztaló ítéletre bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekmény miatt. Tizenkét esetben. Gondoltuk volna? )

Persze azok után, hogy sajtó és a magukat jogvédő szervezetnek tituláló egyes alapítványok lassan csak havonta több ilyen ügyről számolnak be kész tényként harsogva, hogy azok meg is történtek, nincs csodálkozni való azon, hogy a bíróság egyes tagjai maguk is elhiszik a rendőri bántalmazások “borzalmas méretű” növekedését….

Mindenesetre abban csak bízni lehet, hogy az igazságszolgáltatás működik, képes az önkorrekcióra és a másodfokú eljárás során a két éve meghurcolva élő, valós börtönbüntetéssel fenyegetett rendőrök is több esélyt kapnak a saját igazuk bizonyítására… Talán…

UPDATE: Közben megérkezett az orvosszakértői vélemény, ami konkrétan kizárja a traumás behatást. Mindent meglehet köszönni az ügyésznek és a bírónak…
Számolt be az esetről a Hirpress.hu

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Hírek, Publicisztika


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »