Miniszterelnök a ringben

Meddig maradhatnak még a helyükön személyes kinevezettei, Polt Péter és Matolcsy György? Ön szerint tényleg az van Brüsszellel, aki Alaptörvényben zárná ki a kvótát? Mikor szakad össze ég és föld? Semminek sincs következménye? Léteznek-e offshore kommunák?

„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett azonnali  kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat

Meddig maradhatnak még a helyükön személyes kinevezettei, Polt Péter és Matolcsy György?

Dr. HARANGOZÓ TAMÁS, (MSZP): – Miniszterelnök úr, ön 2010 októberében itt, a Ház falai között az alábbiakat mondta: „A nemzeti együttműködés rendszerében az a világ nem jöhet vissza, amikor nem tudjuk a közérdeket érvényesíteni a magánérdekkel szemben.”

– Mekkorát fordult a világ azóta, ugye? Azóta a nemzeti együttműködés rendszere átalakult a nemzeti együttbűnözés rendszerévé, ahol a Fidesz parlamenti többségét felhasználva egyszerűen kifosztja ezt a jobb sorsra érdemes országot. A rendszer pedig működik. Az agyonadóztatott népnek rezsicsökkentéssel és különböző szabadságharcokkal betömik a száját, miközben a háttérben folyik a szabad rablás. Százmilliárdokat spórolnak a nyugdíjasokon, az egészségügyön, az oktatáson, miközben, láss csodát, százmilliárdok mennek stadionokra, alapítványokon és irányított közbeszerzéseken keresztül haverok, rokonok magánérdekeltségébe.

– Mégis a legkirívóbb, az egész országot méltán felháborító, ipari méretű lopás és károkozás az ön jobbkezéhez, Matolcsy Györgyhöz, az MNB elnökéhez fűződik. Előbb az Quaestor-botrány 230 milliárdjának eltüntetéséhez asszisztált, majd a devizahitelesektől elvett 260 milliárd forintról derült ki, hogy közpénzjellegét elveszítve a saját pereputtyuk, haverjaik, rokonaik magánzsebét tömték belőle. Miközben a másik kedvenc közjogi méltósága, a volt fideszes országgyűlésiképviselő-jelölt, Polt Péter legfőbb ügyész évek óta asszisztál a gazemberségek eltussolásában. Kérem, miniszterelnök úr, most az egyszer válaszoljon egyenesen!

– Mégis hogyan történhetett meg az a szégyen, hogy a legfőbb ügyész családtagjain keresztül személyesen érintett a Quaestor-ügyben és az MNB alapítványainak ügyében, és még mindig a helyén van?

– Meddig tűri még, hogy ez a két ember meghazudtoljon mindent, amit maga miniszterelnökként kijelentett és vállalt?

– Vagy ismerje be végre, hogy ez az ön személyes érdeke, és büszkén vállalja, hogy az egész egy előre megtervezett országkifosztási akció része!

– Vagy ismerje be végre, hogy ez az ön személyes érdeke, és büszkén vállalja, hogy az egész egy előre megtervezett országkifosztási akció része!

ORBÁN VIKTOR,  (miniszterelnök): – Azt a kérdést kaptam, hogy „Meddig maradhatnak még a helyükön személyes kinevezettei, Polt Péter és Matolcsy György?” Ritkán találkoztam parlamenti pályafutásom során olyannal, aki már a kérdésében is hazudik, de önöknek, szocialistáknak Őszöd után tíz évvel ez még mindig sikerült. Tanulmányozzák a jogszabályi hátteret! Azt írja az alkotmány, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökét a köztársasági elnök nevezi ki, a legfőbb ügyészt pedig a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja kilenc évre. Ennyit a kérdésről.

– Képviselő Úr! Azok után, hogy ön embereket vádol meg olyan erős kifejezésekkel, mint kifosztás, szabad rablás, összeférhetetlenség, szeretném emlékeztetni arra, hogy egy olyan párt soraiban ül, amely, amikor kormányon volt, akkor a miniszterének, később miniszterelnökének a felesége a fejlesztési pénzek elköltéséért volt felelős második ember beosztásaként, Bajnai Gordon későbbi miniszterelnökünk alatt. Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, a szocialistáknak összeférhetetlenségről, összehangolt kifosztási akcióról beszélni talán több mint arcátlanság.

– Ami pedig az ön személyét illeti: a kifosztás kapcsán annyit tudok mondani önnek, hogy 2009-ben ön huszonévesen, mindenfajta energetikai előképzettség nélkül pártkatonaként a Paksi Atomerőmű igazgatóságába került, ahol 13 hónap alatt fölvett 3,3 millió forint fizetést. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! 

– Ami pedig az ön személyét illeti: a kifosztás kapcsán annyit tudok mondani önnek, hogy 2009-ben ön huszonévesen, mindenfajta energetikai előképzettség nélkül pártkatonaként a Paksi Atomerőmű igazgatóságába került, ahol 13 hónap alatt fölvett 3,3 millió forint fizetést. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! 

Dr. HARANGOZÓ TAMÁS: – Miniszterelnök úr, mit gondol, ki maga? Teljhatalmú kormányzó vagy király? Maga ennek az országnak a felelős miniszterelnöke. Ha az ön által jelölt és az ön pártja által megválasztott olyan emberek, akik kőkemény korrupciós ügybe keverednek százmilliárdokkal, akkor önnek kutya kötelessége érdemi választ adni ebben a parlamentben és ennek a Háznak a falai között. Mindenki tudja, hogy ők az ön személyes kinevezettei!

– Miniszterelnök úr, előbb-utóbb ön vállalni fogja a felelősséget! Az elődje, akivel – tegyük hozzá, őszintén mondom – ez az ország akkor járna a legjobban, ha mind a kettőjüket kilőnénk valahova a Holdra, akkor lenne béke és nyugalom végre ebben az országban, de ez nem menti fel magát az alól, hogy ma érdemben válaszoljon a kérdésekre.

– Ami pedig a személyes megtámadásomat: a múltkor is nagyon csúnyán hazudott velem kapcsolatban. A bíróságon fogok elégtételt venni emiatt!

– Ami pedig a személyes megtámadásomat: a múltkor is nagyon csúnyán hazudott velem kapcsolatban. A bíróságon fogok elégtételt venni emiatt!

ORBÁN VIKTOR: – Érdeklődve figyeljük a szocialista bajtársiasság azon megnyilvánulását, hogy a volt miniszterelnöküket az űrbe szeretnék kijuttatni. Ami azonban az ügy komolyabb részét illeti, a következőt szeretném mondani: nagyra értékelem az ügyészség munkáját, a magyar jogállam egyik jelentős pillére, a stabil, kiszámítható, biztonságos magyar élet egyik felkészült, sikeres szervezete és őre. Nagyra értékelem vezetőjének, Polt Péternek a munkáját is. Az ügyészség és vezetője munkájához a kormány minden támogatást megad. A Nemzeti Bank elnöke nélkül pedig nem sikerült volna stabilizálni és növekedési pályára állítani a gazdaságot, ezért a munkáját nagy tisztelettel köszönöm!

ORBÁN VIKTOR: – Érdeklődve figyeljük a szocialista bajtársiasság azon megnyilvánulását, hogy a volt miniszterelnöküket az űrbe szeretnék kijuttatni. Ami azonban az ügy komolyabb részét illeti, a következőt szeretném mondani: nagyra értékelem az ügyészség munkáját, a magyar jogállam egyik jelentős pillére, a stabil, kiszámítható, biztonságos magyar élet egyik felkészült, sikeres szervezete és őre. Nagyra értékelem vezetőjének, Polt Péternek a munkáját is. Az ügyészség és vezetője munkájához a kormány minden támogatást megad. A Nemzeti Bank elnöke nélkül pedig nem sikerült volna stabilizálni és növekedési pályára állítani a gazdaságot, ezért a munkáját nagy tisztelettel köszönöm!

Ön szerint tényleg az van Brüsszellel, aki Alaptörvényben zárná ki a kvótát?

VONA GÁBOR, (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! 2015 szeptemberében az Országgyűlésben én javasoltam, hogy a kötelező kvótát népszavazással utasítsuk el. Akkor ön ezt nem támogatta, azt gondolom, azért, mert a pártpolitikai érdek fölülírta a nemzet érdekét. Azóta eltelt nyolc hónap, és most ön javasolja a népszavazást, szerintem ugyanazért, mert a pártpolitikai érdek fölülírja a nemzet érdekét. Ugyanis népszavazásról két esetben érdemes gondolkodni, egyrészt akkor, ha nem ismerjük a társadalom vélekedését egy fontos kérdésben, másrészt akkor, ha ismerjük, de az nem azonos az Országgyűlés többségének a véleményével. Most egyik eset sem áll fenn, ismerjük a társadalom elutasító véleményét, és az Országgyűlés elutasító véleményével ez maximálisan találkozik. Miközben a népszavazással kapcsolatban igazi érvek nincsenek, nagyon komoly aggodalmak és ellenérvek merülnek fel. Egyrészt lassú, ki tudja, mi lesz októberig, másrészt bizonytalan, mert ha eredménytelen vagy érvénytelen lesz a népszavazás, akkor visszafelé sülhet el. Harmadrészt pedig nagyon sokba kerül, 5 milliárd forintjába az adófizető állampolgároknak.

– A vasárnapi boltzár kapcsán, miniszterelnök úr, önök, a kormánypártok bemutatták azt, hogy hogyan kell kezelni egy ilyen problémát az Országgyűlésben. Lényegében ugyanerre van most is szükség: az önök népszavazási kérdésének a végéről a kérdőjelet el kell venni, egy pontot kell tenni a mondat végére, és az önök mondatát az Alaptörvénybe bele kell illeszteni. Erre van szükség. Ez egy gyors javaslat, nem kell várni októberig, nem kell arra várni, hogy az Európai Bizottság bármilyen tréfán törje a fejét, gondoljunk csak Körmendre vagy gondoljunk csak a szolidaritási hozzájárulásra. Az Alaptörvény a biztos megoldás, nincs bizonytalanság, érvénytelenség az eredménytelenség kapcsán, olcsó megoldás, egy forintjába sem kerül az adófizetőknek, végül pedig a legmagasabb jogi szintről tudjuk megvédeni Magyarországot a kötelező kvótával kapcsolatban.

– Miniszterelnök Úr! Ne kelljen megint öt hónapot, nyolc hónapot vagy ki tudja mennyi időt várni arra, hogy rájöjjenek, ebben a kérdésben is a Jobbiknak van igaza. Arra kérem, hogy mondjanak le erről a politikai kampányról, amihez annyira ragaszkodnak. Nem ér meg egy politikai kampányt Magyarország jövője.

– Itt és most azonnal kell döntenünk az ingyenes és nulla forintból,  a magyar emberek megvédéséről, ezért kérem, hogy a saját javaslatukat, amit mi Alaptörvénybe szeretnénk illeszteni, támogassák.

– Itt és most azonnal kell döntenünk az ingyenes és nulla forintból,  a magyar emberek megvédéséről, ezért kérem, hogy a saját javaslatukat, amit mi Alaptörvénybe szeretnénk illeszteni, támogassák.

ORBÁN VIKTOR,  (miniszterelnök): –  Nehéz a Jobbik kedvébe járni. Z. Kárpát Dániel 2016 februárjában azt mondta, hogy a Jobbik szerint a legerősebb legitimációs eszköz a referendum, ezért szükség van rá. Ön is azt mondta ebben a teremben, hogy tartsunk erről egy népszavazást, teremtsük meg az alkotmányos föltételeket, és mutassuk meg azt Európának, Brüsszelnek és mindenkinek, hogy a magyar társadalom többsége nem kér a kvótából.

– Nos, azon nem csodálkozom, hogy önök rendszeresen megváltoztatják a véleményüket. Ha jól látom, akkor most éppen a radikálisból mérsékeltbe fordulnak, és úgy döntöttek, hogy férfiakból inkább cuki zsúrpubik lesznek. Sok sikert kívánok ehhez az átváltozáshoz önöknek. Szeretném jelezni azonban, hogy 180 fokos fordulatot tenni ilyen fontos kérdésben néhány hónap alatt súrolja a felelőtlenség határát. Nem lep meg, hogy önök feladják az elveiket, megértem, hogy csak taktikai hatalom- és pénzszempontok motiválják döntéseiket.

– Szeretném azonban arról tájékoztatni Magyarország választópolgárait, hogy mi, kereszténydemokraták és fideszesek mindenesetre és a Jobbik nélkül is kitartunk Magyarország és Magyarország érdekei mellett!

– Szeretném azonban arról tájékoztatni Magyarország választópolgárait, hogy mi, kereszténydemokraták és fideszesek mindenesetre és a Jobbik nélkül is kitartunk Magyarország és Magyarország érdekei mellett!

VONA GÁBOR: – Miniszterelnök Úr! Az, hogy ki mennyire változik meg, azzal kapcsolatban önöknek nem kell a szomszédba menni. Tudomásom szerint nem én ültem a Liberális Internacionáléban, hanem ön.

– A másik: nagyon elkeserítő és gyalázatos az a hozzáállás, amit ezzel a kérdéssel kapcsolatban mutatnak. Ön ostobának nézi az embereket. Azt gondolja, miniszterelnök úr, hogy az emberek nem látnak át a szitán, nem veszik észre, hogy mi az ön valódi szándéka. Az ön szándéka nem a kvótától megvédeni Magyarországot, az ön szándéka az, hogy elterelje az ország állapotáról a figyelmet, az egészségügyről, az oktatásról és a mindent elárasztó korrupcióról.

– Miniszterelnök Úr! Vegye már észre, hogy az önből fakadó korrupt mentalitás az egész országot maga alá gyűri! Habony Árpádok, Andy Vajnák szaladgálnak mindenhol, a magyar gazdaság Nagy Grófja, Mészáros Lőrinc ad életpályamodellt a magyar vállalkozói szférának, Polt Péter bénultan asszisztál ehhez az egész rendszerhez, Matolcsy György pedig az alapítványai révén válik világhírűvé. Az ön számára a kvóta ügye nem egy veszély, amit el kell hárítani, az ön számára a kvóta ügye egy veszély, amit fenn kell tartani, mert ezzel az üggyel tudja ön a piszkos, szennyes, mocskos ügyeikről elterelni a figyelmet. Úgyhogy kérem, miniszterelnök úr, támogassa a javaslatunkat, mert ez az egyetlenegy becsületes és tisztességes megoldás.

***

ORBÁN VIKTOR: Ami az ügy lényegét illeti: szeretném megismételni, hogy a magyar kormány és én személy szerint is zéró toleranciát hirdetünk minden korrupcióval szemben, minden ilyen ügyben, kérem önöket, bátran forduljanak a magyar bűnüldöző szervekhez.

– Ami a kérdést illeti: szeretném megjegyezni, hogy a jobbikosok Juncker bizottsági elnök úrral árulnak egy gyékényen. Ő a következőt mondta: „A miniszterelnököknek be kellene fejezniük, hogy túlságosan a választóikra hallgatnak. Helyette főállású európaiakként kellene munkálkodniuk.” Értem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy most a Jobbik elnöke meg a jobbikosok európai jófiúk akarnak lenni, de ennyire azért nem kell aláfeküdni Brüsszelnek. Higgye el, én ismerem őket! Hiába udvarol most nekik, nem fogják önt megkedvelni. Hallgasson rám, inkább maradjon meg magyarnak!

Mikor szakad össze ég és föld?

 Dr. SCHIFFER ANDRÁS, (LMP): – Miniszterelnök Úr! Ön egy kérdésre néhány nappal ezelőtt, ami arra vonatkozott, hogy megrendül-e a bizalma Matolcsy Györgyben, azt válaszolta, hogy majd ha összeszakad ég és föld. Na most ez a helyzet lehet, hogy már előállt. Elöljáróban szeretném rögzíteni: nem a jegybank monetáris politikájának helyességéről van szó. Szeretném tisztázni, hogy a jegybank monetáris politikájával egyetértünk. A kérdés az, hogy ha egy egyébként helyes monetáris politika eredményeként nyereség képződik, azzal mi történjen? Haza lehet-e vinni? Zsebre lehet-e tenni? Lehet-e törvénytelen célokra fordítani?

– Miniszterelnök Úr! A jogi helyzet nagyon egyértelmű. Itt van a jegybanktörvény, amit önök elfogadtak. A 4. § (11) bekezdése teljesen egyértelmű: a jegybank kizárólag törvényben megállapított feladatokat láthat el. Alapítványt is csak akkor rendelhet, ha erre a törvény felhatalmazást ad. Ilyen törvényi helyet még ön sem tud nekem mutatni. Ehhez képest 267 milliárd forintot utaltak el alapítványokba, amelyekkel a saját rokonságát stafírungozta ki Matolcsy György, a saját könyveit vásároltatta föl. A családi hálózat középpontjában pedig egy bizonyos Szemerey Tamás áll.

– Miniszterelnök Úr! Biztos emlékszik a mondatra: a Magyar Nemzeti Bank nem lehet offshore lovagok szálláshelye. Ezek után kiderül a Panama-iratokból, hogy Szemerey Tamás bizony egy offshore lovag, a Brit Virgin-szigeteken volt egy kies kis cége. Ehhez képest ennek az összegnek a fele, 136 milliárd forint az, amivel önök megvágták a devizahiteleseket. Ne mutogassanak a Kúriára, mert a Kúria szava egyértelmű volt, kizárólag a forintosítási törvényig kötelező a jegybanki deviza-középárfolyamot alkalmazni. Az a kérdésem ezek után:

– Miután meglopták a devizahiteleseket, és a jegybank nyereségét Matolcsy György hazaviszi, megingott-e végre a bizalma, és lehet-e offshore lovagok szálláshelye a Magyar Nemzeti Bank?

***

ORBÁN VIKTOR,  (miniszterelnök): –  Nyelvbotlásra szeretném, tisztelt képviselőtársam, fölhívni a figyelmét. Magyarországon megmentették a devizahiteleseket szemben szinte az összes európai uniós országgal. Javaslom, használjon egy korrekt mércét, és nézze meg, hogy mi történt máshol a világban, és mi történt Magyarországon, akkor tud egy higgadt véleményt kialakítani. Meggyőződésem szerint Matolcsy György a legjobb jegybankelnök, aki csak lehet. Különösen igaz ez elődjével összevetve, amiről most, ha megengedi, nem is beszélnék.

– Hogy mit tehet a jegybank, azt az Alkotmánybíróság ítélete pontosan kijelölte. Hogy a jegybankelnök és a jegybank kollektív döntése az alapítványi vagyon létrehozásáról szól vagy beutalják a nyereséget a költségvetésbe, ezt a kérdést is rendezi a törvény. Megjegyzem: a nyereség hibátlanul rendelkezésre áll, ezt senki sem merte eddig kétségbe vonni. Egyetlen fillér sem tűnt el. A vita arról szól, hogy ennek a vagyonnak a hozamát mire és hogyan lehet felhasználni.

– Visszatérve a személyi kérdésre: Matolcsy György megmentette a devizahiteleseket. Hiába terjesztettem volna én elő a forintosításról szóló törvényt, és hiába hoztak önök mint képviselők gyorsan és felelősen jó döntést, ha ezután a Nemzeti Bank, rögtön kihasználva a pillanat lehetőségét, nem adott volna a devizát a magyar bankok számára, hogy lefedezzék a keletkező többletkiadásaikat, nem tudtuk volna megmenteni a devizahiteleseket. Ez tehát nagy siker.

– A jegybank bátor lépése nélkül ma nem beszélgethetnénk arról, hogy az országot és a magyar családokat kimentettük a devizahitelek csapdájából. Arról nem is szólva, hogy Matolcsy György egy olyan hitelprogramot hirdetett, ami nehéz pillanatban növekedés forrása volt a magyar gazdaságban, az inflációt leszorította, ami a nyugdíjasok és a nehéz sorban élők számára különösen is értékes. Ezért Matolcsy György jegybankelnökségét jó lelkiismerettel és teljes egészében továbbra is támogatom.

***

 Dr. SCHIFFER ANDRÁS: – Miniszterelnök Úr! Valóban, Matolcsy György egy olyan hitelprogramot indított, amelynek segítségével például a fia is egy bútorgyárat vásárolhatott. Gratuláljunk neki!

– Miniszterelnök úr! Devizahiteles ügyben ön egyszerűen nem mond igazat, ez a helyzet. A devizahiteleseket önök becsapták akkor, amikor elutasították azt az ellenzéki követelést, hogy a felvételkori árfolyamon hozzák őket korrekt helyzetbe. Erről van szó! Csúsztat! Az Alkotmánybíróság nem zárta ezt ki. A Kúria ítélete egyszerűen nem erre vonatkozik. Önök, mármint a jegybank 136 milliárdot kaszált, a bankok pedig további, majdnem 800 milliárdot kaszáltak azon, hogy becsapták a devizahiteleseket.

– A másik pedig, miniszterelnök úr: itt van a jegybanktörvény. Teljesen világos a 4. § (11) bekezdése: az MNB számára feladatot törvény állapíthat meg. Arra, hogy Matolcsy György például saját könyveit felvásárolja, melyik törvény adott ön szerint, miniszterelnök úr, felhatalmazást? Erre válaszoljon és arra, hogy meddig tűrnek meg offshore lovagokat a jegybank környékén?

– A másik pedig, miniszterelnök úr: itt van a jegybanktörvény. Teljesen világos a 4. § (11) bekezdése: az MNB számára feladatot törvény állapíthat meg. Arra, hogy Matolcsy György például saját könyveit felvásárolja, melyik törvény adott ön szerint, miniszterelnök úr, felhatalmazást? Erre válaszoljon és arra, hogy meddig tűrnek meg offshore lovagokat a jegybank környékén?

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Először is szeretném jelezni, hogy Magyarországon az az európai kultúrkörben példátlan eset fordult elő, hogy a bankok kénytelenek voltak szerződésről szerződésre elszámolni az ügyfeleikkel a fair bankolásról szóló törvénynek megfelelően, és ez a bankoknak több száz-, ezermilliárdot is meghaladó pénzébe került. Úgyhogy a bankok Magyarországon a mi kormányzatunk időszakában nemhogy nem kaszáltak ezen az országon, hanem mindent ki kellett fizetniük, amit a becsület és a bírói ítéletek megköveteltek.

– Ami pedig az alapítványok kérdését illeti a jegybank környékén: azt tudom mondani önnek, hogy én helyeslem, hogy a jegybank egyetemet épít, helyeslem, hogy főiskolai kart épít, helyeslem, hogy a Nemzeti Bank segít visszaszerezni nemzeti kincseinket, helyeslem, hogy Debrecenben ott van a Munkácsy-festmény, helyeslem, hogy vagyont halmoznak fel, helyeslem, hogy ösztöndíjakat adnak azoknak, akiknek pályázatokat hirdetnek meg. Meggyőződősem, hogy a célok jók és fontosak, és azt kívánom, hogy folytassák ezt a munkát továbbra is a jegybankban.

Semminek sincs következménye?

GYÖNGYÖSI MÁRTON, (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Egy hónapja röppent fel a hír, miszerint ön és a kormánya közelében felbukkant egy szaúdi olajmágnás, Ghaith Pharaon, akit a Forbes magazin 2008-ban a tíz legismertebb fehérgalléros bűnözője között tartott számon, akit az FBI körözési listáján megnevezett mint fegyverkereskedelemben és pénzmosásban érdekelt pénzintézetek bedöntéséért felelős illetékest, illetve 2012-ben egy francia parlamenti jelentés szerint Pharaon kapcsolatban állt a terrorszervezeteket finanszírozó pénzügyi hálózattal.

– Ilyen háttérrel meglepően kiterjedt üzleti tevékenységet és meglepően magas szintű politikai befolyással is rendelkező üzleti partnereket talált magának Pharaon Magyarországon. Azt nem tudjuk, hogy mennyivel járult hozzá Pharaon a letelepedési államkötvényi üzletág fellendítéséhez, azt azonban tudjuk, hogy 2015 decemberében alakult Magyarországon egy olyan vállalkozás, amely élelmiszer-nagykereskedelemmel foglalkozott, és amelyben Gaith Pharaon tulajdonos mellett még a magyar Külügyminisztérium égisze alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. is tulajdonrésszel rendelkezik – ez a Prominence Food Zrt. nevű cég -; illetve azt is tudjuk, hogy Gaith Pharaon vállalata vette meg a József nádor téri ex-Postabank-székházat attól a BDPST Zrt.-től, ami Tiborcz István nevéhez köthető, és az ő neve fémjelzi. Gaith Pharaon kilétét és tevékenységét kínos csend övezi, hiszen még az IH-t felügyelő Lázár János sem hallotta a nevét, amint az kiderült az egyik kormányinfón.

– Mennyire hiteles a kormány terrorizmus elleni küzdelme, ha még az IH-t felügyelő miniszter sem ismeri Gaith Pharaon nevét?

– Nem gondolja miniszterelnök úr, hogy rejt némi nemzetbiztonsági kockázatot az, hogy az ön családtagja, a veje közvetlenül üzletel terrorizmust finanszírozó emberekkel?

– Nem gondolja ön, miniszterelnök úr, hogy önmaga egy két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat ebben az országban?

***

ORBÁN VIKTOR,  (miniszterelnök): – Ha jól látom, nem a szóban forgó emberről van szó, hanem rólam, tehát a támadások hegye felém irányul, nem pedig a valóság föltárását célozza. Én azonban, ha megengedik, inkább a valóságról beszélnék.

– Miután az önök indítványára ez a kérdés napvilágra került, a magyar kormány természetesen megvizsgálta a szóban forgó személy magyarországi tevékenységét. És azt találtuk, hogy az a magyar törvényeknek megfelel, és nemzetbiztonsági kockázatot pedig nem rejt magában Magyarországra nézve. Miután az amerikaiakkal valóban mindenfajta információcsere történt, ebben a pillanatban az amerikaiakkal próbáljuk tisztázni, hogy pontosan mi is áll ennek a személynek, illetve a vele kapcsolatos ügyeknek a hátterében. Itt tartunk most.

– Mindenesetre szeretném aláhúzni és megismételni, hogy Magyarország számára semmilyen nemzetbiztonsági kockázatot nem jelent és a magyar törvények maradéktalan betartása mellett végezte eddig Magyarországon a működését. Kiterjedt üzleti kapcsolatáról egyébként nem tudunk, az ő személyes tevékenységét tudjuk megvizsgálni, és ezzel kapcsolatban pedig az itt átadott információkat, kérem, tekintse hivatalos információnak.

***

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Miniszterelnök Úr! Az a helyzet, hogy ön ennek az országnak a miniszterelnöke és kormányfője, tehát ilyen értelemben igen, ön felé irányul a kérdés, hogy egy olyan ember, akit az Amerikai Egyesült Államokban az FBI körözött, akit a Forbes magazin fehérgalléros bűnözőként tartott számon, és akit egy francia parlamenti jelentés terrorszervezetek finanszírozásával vádolt meg, itt Magyarországon, prominens emberként kifejezetten magas szintű üzleti tevékenységet folytatott, amiben az ön rokona is érintett, és a magyar Külügyminisztérium égisze alá tartozó cég is érintett. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben önnek a miniszteri felelősséget meg kellene állapítania és saját maga felelősségét is, és a politikai konzekvenciákat is le kellene vonnia. Egy ilyen kérdésben közepesen fejlett banánköztársaságok vezetői is levonják a politikai konzekvenciákat, és lemondanak a miniszterelnöki pozícióról. Úgyhogy kérem, tegye meg, és fontolja meg ennek a lehetőségét, miniszterelnök úr!

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Miniszterelnök Úr! Az a helyzet, hogy ön ennek az országnak a miniszterelnöke és kormányfője, tehát ilyen értelemben igen, ön felé irányul a kérdés, hogy egy olyan ember, akit az Amerikai Egyesült Államokban az FBI körözött, akit a Forbes magazin fehérgalléros bűnözőként tartott számon, és akit egy francia parlamenti jelentés terrorszervezetek finanszírozásával vádolt meg, itt Magyarországon, prominens emberként kifejezetten magas szintű üzleti tevékenységet folytatott, amiben az ön rokona is érintett, és a magyar Külügyminisztérium égisze alá tartozó cég is érintett. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben önnek a miniszteri felelősséget meg kellene állapítania és saját maga felelősségét is, és a politikai konzekvenciákat is le kellene vonnia. Egy ilyen kérdésben közepesen fejlett banánköztársaságok vezetői is levonják a politikai konzekvenciákat, és lemondanak a miniszterelnöki pozícióról. Úgyhogy kérem, tegye meg, és fontolja meg ennek a lehetőségét, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR: – Első hallásra képviselőtársam, kicsit magasan kezdett, tehát egyelőre maradnék. Azt a tényt pedig, hogy ki kivel milyen üzleti kapcsolatban áll, nyilván majd a sajtó ki fogja deríteni. Én kétségbe vonom az ön tényállításait, de a parlamentet sohasem használtam arra, hogy üzleti körök egymással folytatott vitájának színterévé tegyem. Nem tudom, önnek ki áll a hátterében, azt sem tudom, hogy ön kitől kapta az információkat, azt sem tudom, hogy önt ki pénzeli, és az ügy fölvetése mögött milyen szempontok húzódnak meg. Mindenesetre próbáljuk megérteni: hogyan lehetséges az, hogy ha valakit 1992 óta az FBI köröz, szabadon jár-kel a világban? 

Léteznek-e offshore kommunák?

Dr. SCHIFFER ANDRÁS,(LMP):- Miniszterelnök Úr! Azt gondoltam, mivel annyira érdekfeszítőek voltak a válaszai legutóbb, hogy folytassuk ezt a beszélgetést.

Ön nekem egyrészt azt válaszolta a legutóbbi azonnali kérdésemre, hogy a Magyarországon megszerzett jövedelem után Magyarországon kell adózni, hogy ebben megállapodhatunk. Ebben önnek teljesen igaza van. A helyzet az, hogy az elmúlt 25 évben a magyar államadósság két és félszeresét szivattyúzták ki offshore paradicsomokba, vélhetően a politikai elit és a velük összefonódott különböző oligarchák. Magyarország ma az offshore-károsult országok között az első húszban van az egész világon. Ez a pénz, ez a jövedelem ma hiányzik a kórházakból, hiányzik az iskolákból azért, mert ezt a jövedelmet nem itt adózzák le.

– Ön nekem azt is mondta: „Abszurdnak tartom, hogy abból a pozícióból tesznek fel nekem kérdéseket, hogy én felelősséget kellene hogy vállaljak a saját életemen túl bármilyen más magyar állampolgár életéért.” Ez egy egyenes válasz egy felelős kormányfőtől, de megkockáztatom, hogy azért a kormány környékén lévőkért talán csak vállal felelősséget, ellenkező esetben nehogy véletlenül egy offshore kommuna kellős közepében találja magát. A helyzet az, hogy az elmúlt napokban kiderült, az ön egyik államtitkára, történetesen az amerikai szabadkereskedelmi egyezménnyel is foglalkozó Mikola István egy offshore alapítványi cégnek az érdekeltje, tulajdonosa. Liechtensteini gazdasági társaságról beszélünk. – De menjünk tovább! Ott van az ön által legbátrabb magyarnak nevezett Andy G. Vajna, aki szintén egy kormánybiztos. Amikor az ő gazdasági érdekeltségeit az Átlátszó megvizsgálta, az derült ki, hogy gyakorlatilag egyetlen magyar gazdasági társaságban sem tulajdonos, hanem egy nagy offshore hálózaton keresztül tulajdonolja a magyarországi vállalkozásait. És akkor természetesen elérkeztünk a letelepedésikötvény-bizniszhez, ahol offshore cégek húzzák a nagy hasznot. Az a kérdésem:

– Mikor távolítja el az offshore lovagokat a kormány környékéről?

– Meddig tűri, hogy az adófizetők pénzét kilopják offshore lovagok Magyarországról?

– Meddig tűri, hogy az adófizetők pénzét kilopják offshore lovagok Magyarországról?

ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök) – Nem mindent értettem pontosan. Az a gyanúm, hogy nem én vagyok az egyetlen, és az sem lehetetlen, hogy ezért nem bennünk van a hiba. Először is azt tudom mondani önnek, hogy az offshore kommuna egy liberális műfaj, tehát nem vagyunk szakértői ennek az ügynek. Ellenben van néhány elv, amelynek a képviseletét fontosnak tartom, és ha jól értettem, amit mondott, mintha egyet is értenénk ezen elvek tekintetében. Tehát ha jól értem, egyetértünk abban, hogy a világgazdaság ma egy nyitott világgazdaság, vagyis szinte minden mozog benne, a munkaerő meg a pénz is. Ebben a közegben kell nekünk olyan szabályozásokat létrehozni, amelyek a magyarországi nemzeti közösségünknek az érdekét szolgálják.

– Ha jól értem, abban is egyetértünk, hogy a tájékozódási elv valahogy úgy fogalmazható meg, hogy mindenki ott fizessen adót, ahol dolgozik, és ahol vállalkozik. Szerintem ez egy világos és magyar szempontból kifizetődő adózási elv: aki Magyarországon akar pénzt keresni, az itt is adózzon. Ha pedig külföldön akar pénzt keresni, keressen pénzt külföldön, és akkor pedig ott fizesse meg az adókat.

– Ha jól értem, abban is egyetértünk, hogy a baj abból szokott lenni, hogy valaki az itthon megszerzett pénzéből nem akar itthon adót fizetni. Az ön által itt megnevezett konkrét személyekkel kapcsolatban én ilyesmiről nem tudok. Ezért nem is áll módomban arra válaszolni. Ha ilyen információja van, hogy valaki el akarja kerülni magyarországi munkája, jövedelme után az adófizetést, akkor legyen kedves, a megfelelő helyeken – több ilyen is létezik – indítsa meg a szükséges eljárást.

– Ami bennünket vezérel, az az átláthatóság. Örülök, hogy néhány elvben legalább egyetértünk. Annak is örülök, hogy szerintem sokat változott Magyarország 2010-hez képest, és ma sokkal inkább az az általánosan elfogadott elv, hogy aki itthon keres jövedelmet, az itthon is fizesse be az adót. Úgy érzem, hogy helyes, hogy ezt állítottuk a kormányzati munkánk tengelyébe. 

– Ami bennünket vezérel, az az átláthatóság. Örülök, hogy néhány elvben legalább egyetértünk. Annak is örülök, hogy szerintem sokat változott Magyarország 2010-hez képest, és ma sokkal inkább az az általánosan elfogadott elv, hogy aki itthon keres jövedelmet, az itthon is fizesse be az adót. Úgy érzem, hogy helyes, hogy ezt állítottuk a kormányzati munkánk tengelyébe. 

Dr. SCHIFFER ANDRÁS: – Miniszterelnök úr, akkor próbálom megvilágítani. Az ön kormányának környékén van egy filmügyi kormánybiztos, akinek nincs itthon tulajdona, ellenben egy offshore hálózaton keresztül működteti az itteni érdekeltségeit. A letelepedésikötvény-bizniszben három offshore cég érdekelt. Mögötte felbukkan a Heti Válasz szerint Habony Árpád, akinek a pontos kormányzati beosztását nem tudom, talán XXI. századi Raszputyinként írhatjuk le. Ezen kívül pedig van egy államtitkára is offshore érdekeltséggel.

– Van egy rossz hírem: az eljárásokat megindítottuk. Tudniillik benyújtottuk azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket ha önök nem söpörtek volna le az asztalról, ilyen személyek ma Magyarországon a kormány környékén nem garázdálkodhatnának. Ha a mi javaslatunkat, amit megindítottuk itt a parlamentben elfogadták volna, sem a jegybank, sem önkormányzatok, sem a kormány, sem a Gazdasági bizottság nem bizniszelhetne kajmán-szigeteki meg Seychelle-szigeteki befektetőkkel. Ez a helyzet! Önök ezeket a javaslatainkat lesöpörték az asztalról, az így kiszivattyúzott pénz pedig ma hiányzik az iskolákból, hiányzik a kórházakból.

***

ORBÁN VIKTOR: – Némi méltányosságot szeretnék kérni a képviselőtársamtól. Arra szeretném kérni, hogy ismerje el, mi vezettük be azt a szabályt Magyarországon, hogy a végső tulajdont és a végső tulajdonost fel kell fedni, egyébként Magyarországon közbeszerzésen nem lehet elindulni. Úgy tesz, mintha nem így lenne, és elfelejti, hogy csak azért van így, mert a megelőző kormányzati időszakok tapasztalatai alapján, ami nem hozzánk, hanem a szocialistákhoz kötődik, ezt a szabályt mi vezettük be. Legyen kedves és ezt írja a javunkra!  


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »