Minden voks jó helyre megy

Minden voks jó helyre megy

Vajon hányadik szavazás ez már, aminek nem kevesebb a tétje, mint diktatúra vagy demokrácia, szolgaság vagy szabadság, pusztulás vagy megmaradás? Soha nem kellett még ennél kevesebbről döntenünk, a mozgósítási kampányok, a csúcsra járatott propagandagépezetek mindig óriási téteket hazudtak az aktuális politikai színjáték kulisszái mögé, hisz a részvétel ad legitimitást az elitre váró négyéves szabad rablásnak. Miközben a politikai garnitúra tagjai egyre gazdagabbak lettek, egyre jobban szabott öltönyökben és egyre drágább Louis Vuitton táskákkal parádéztak, az ország egyre gyorsuló ütemben csúszott lefelé. Nem lett itt sem diktatúra, sem szolgaság, sem pusztulás, de mindből kaptunk egy-egy jókora adagot. Bármilyen színe is volt a kormánynak, az megbízható rutinnal csonkolta az oktatást és az egészségügyet, lelkesen asszisztált a reklámok és a kereskedelmi orgánumok kártékony működéséhez, nem védte meg az embereket sem a bankoktól, sem egyéb multicégek zsarnokságától. Most pedig ennek az ócska politikai bulvárnak a szereplői újra azt üvöltik a magyarok pofájába, hogy ennek a vasárnapi szavazásnak hatalmas tétje van: ezen áll vagy bukik az ország védelme, vagy Orbán következő két éve. Feltétlenül maradjunk otthon, feltétlenül menjünk el, feltétlenül szavazzunk igennel, továbbá feltétlenül szavazzunk nemmel, mert ha nem tesszük, akkor… Akkor sem fog történni semmi. Csak a következő két hónapban is erről vitatkozhatunk, Orbánnak pedig addig sem kell számot adnia Mészáros Lőrinc és Andy Vajna vagyonosodásáról. Addig is mehet a fedezet nélküli ökölrázás és asztalcsapkodás, az azonnali lemondás követelése meg a hazaárulózás. Miközben minden voks jó helyre megy.

Lesznek néhányan, akik a hétvégén igennel szavaznak majd, mert úgy gondolják, hogy ez a válság csakis uniós megoldásokkal kezelhető, ezért Magyarországnak el kell fogadnia bizonyos döntéseket, még akkor is, ha lakói azokkal talán nem is értenek egyet. Mert a nemleges szavazattal azt az eszményt és azt az intézményt kérdőjeleznék meg, amely egyidejűleg garantálja az európai békét és jólétet, s amely a legfőbb védelmet kínálja számukra a globális világ kihívásaival, akár a multikkal, akár a migránsokkal, akár a muszkákkal szemben, hogy csak az „m” betűseket említsem. Ha erre gondolok, szívesen szavaznék igennel.

Lesznek sokan, akik majd nemmel szavaznak, mert jelezni akarják Brüsszelnek és Berlinnek, Junckernek és Merkelnek, hogy nincs joguk lenyomni ezt a betelepítést az európai társadalmak torkán. Nem kaptak felhatalmazást sem társadalommérnökösködésre, sem multikulturális emberkísérletezésre, ahogy nem volt joga Merkelnek mint német kancellárnak felfüggeszteni az uniós jogot, és megnyitni Európa határait a bevándorlók tömegei előtt. Ami történt és történik: gyalázat. Ha erre gondolok, szívesen szavaznék nemmel.

Olyanok is lesznek, akik távol maradnak, holott megvan a véleményük. Úgy gondolják, hogy Orbán milliárdokba kerülő gyűlöletkampánya és tét nélküli kirakat-népszavaztatása kizárólag a legalantasabb ösztönök felkorbácsolására szolgál – a miniszterelnök ezzel a manőverrel tereli el a figyelmet az ország kirablásáról. Ha erre gondolok, szívesen maradnék távol.

Bár nem találok rossz választ az egyébként értelmetlen és szándékosan megosztó kérdésre, érvénytelenül szavazok majd. A részvételemmel ki kívánom fejezni, hogy jogom van beleszólni az ország ügyeibe, és igénylem is, hogy minél többször, minél több tárgyban kérjék ki a véleményemet. Beikszelem az igent, mert az Európai Unió az otthonom, és számomra semmivel sem kevésbé fontos, hogy európai vagyok, mint az, hogy magyar. Beikszelem a nemet, mert rühellem a mániákusan polkorrekt, önnön dogmáiba és profitjába szerelmes európai elitet. Végül zsebre vágom és hazaviszem a szavazólapot, hogy végre én is lopjak valamit ezektől a tolvaj gazemberektől, akik tegnap még óriásmecsetet akartak építeni Budapestre, keleti diktátorokkal haverkodtak, és büszkén vallották meg az illiberalizmust, ma meg már két pofára migránsoznak, hergelnek és uszítanak, miközben gátlástalanul lopják szét az országot. Csak tőlük mentsen meg minket az Isten! A bevándorlókkal magunk is elboldogulunk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 29.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »