"Mindannyian vádlottak vagyunk"

"Mindannyian vádlottak vagyunk"

Kézdivásárhely minden székely-magyar embernek rokonszenves város már az első pillantásra is! Jól mondják, hogy minden nép próbálja saját lelkét, kultúráját beépíteni városának falaiba. A kis mezőváros minden épülete történelmet sugároz. A főtéren Gábor Áron egyszerű, de méltóságteljes szobra áll, mintha azt mondaná a kellemesen árnyas fák oltalmában megilletődött kis tömegnek:
– Székelyek, mindig reménykedjetek, míg engem és ágyúmat látjátok!
Mintegy háromszázan jöttünk tiltakozni Beke István Attila és Szőcs Zoltán vármegyés fiatalok, koholt vádak alapján való bebörtönzésük ellen. Kifejezni szolidaritásunkat és szabadulásukat követelni!

Gábor Áron rézágyúja némán ásít bele a napsütésbe, de bezzeg az alig harminc méterre lévő szintén történelmi épület ablakából – amely minden jel szerin kulturális célokat szolgál – vidám, hangos zene bömböl le az összegyűltekre!

Sajnos ezt modortalanságból vagy jólneveltség hiányából fakadóan nem vették tudomásul a rendezvény szervezői. Belekényszerítve abba a kényelmetlen helyzetbe, miszerint az angol nyelven bömbölő szavakat kénytelenek voltunk különválogatni a szónokok és szavalók magyar beszédétől!

De így kezdett manapság ez rendjén lenni, kinek szomorúság és bánat, kinek közömbösség és vidámság! Nem csak a szóban forgó Vidám vasárnap vallási felekezetre vonatkoztatható ez a közömbösség, akik dübörgő zenéjükkel próbálnak Istenhez közelebb kerülni és elnyomni a többség nemes megnyilvánulását, hanem azokra a székely-magyar politikusokra és önkormányzati vezetőkre is, akik távol maradtak majd minden hasonló tiltakozástól!

A szónokok, kik közül Dr. Ambrus Ágnes keltett különösen nagy hatást a jelenlévőkre, méltatták a megmozdulás fontosságát. Rávilágítottak a vádak koholt és nevetséges voltára és arra a senki előtt nem titkolt célra, hogy tulajdonképpen, hogy ez a sajnálatos ügy nem csupán Vármegyés vonatkozású, hanem erdélyi magyarságellenes támadás, mely arra megy ki, hogy megfélemlítsen és elrettentsen bennünket az autonómiaharctól!

„Mindannyian vádlottak vagyunk!” Hangoztatták többször is a szónokok, és ez érthető is, hiszen ilyen nagy vehemenciával történt támadást nem válthat ki csupán két ártatlan fiatal! Egy egész népcsoportot illet meg egy ekkora volumenű ütközés, egy olyant, kit a világ a zsarnokság kezébe lökött és ott is felejtett! Kikhez a politikusaik is (tisztelet a kivétel) közömbössé váltak!

Most, ezekben a pillanatokban érdemeik felemlegetésével, aszfaltozásaikkal, gyermekparkosításaikkal fényezik magukat választópolgáraik előtt. De nincs idejük megvédeni azokért, akik egy államgépezetnél erősebb hatalom csapdájába estek!

Ezeket is elmondták a szónokok, csak azt nem – de kiérződött a szavaik közül a csalódottság –, hogy megint kevesen vagyunk, akiknek fáj vérünk hullása!
Udvarhelyről például kiskocsinyian voltunk, de abból is egy szentegyházi. Csíkszeredából és Sepsiszentgyörgyről már többen!

De ne add Isten, ha véletlenül támadás érne bennünket és tettlegesen szorongatnának ellenségeink, nekünk jól esne és el is várnánk az érdemeink nélküli segítséget!…

Nem sírjuk vissza azt az időt, amikor polgármestereinket Vaslábról helyezték ki szerte Hargita megyébe, tudtuk, hogy ezektől az emberektől semmi jót nem várhatunk és nem ért meglepetés! Most annál rosszabbul esnék, ha közülünk való politikusok, önkormányzati vezetők is közömbösek lennének sorsdöntő ügyeinkhez. Mert saját egyéni érdekük is, mivel jelen pillanatban” mindannyian vádlottak vagyunk!”

Sebők Mihály


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »